Hétszemélyes színház

Szabadkai Kosztolányi Színház

A tizenegy éve működő szabadkai Kosztolányi Színház életében az elmúlt három évad a látványos fejlődés időszaka volt. Mint Szloboda Tibor igazgató fogalmaz: a kőbaltától jutottak el a számítógépig. Hét alkalmazottjuk számára munkaviszonyt teremtettek, végrehajtottak valamelyes technikai fejlesztést, periodikussá, évadszerűvé vált a működésük, s növelték nézőik számát. Mindeközben a költségvetésük választásról választásra fogyatkozott, nincs helyiségük, nincs próbatermük és nincs színésztársulatuk. A Szabadkai Népszínház épületében dolgoznak, és olyankor játszanak, amikor erre ott havi néhány alkalommal lehetőséget kapnak. A hétköznapok – amikor az iskolák érdeklődésére számítani lehet – sohasem az övék. Öt-hat darabból álló repertoárjuk egy részét hónapokon át pihentetni kényszerülnek, mivel ritkán jutnak színpadhoz. Szloboda Tibor azonban nem becsüli le azt sem, ha mindössze tizenöt néző fogadja lelkesen és szeretettel mondjuk a Tragoedia című előadásukat. 

A Kosztolányi Színház csökkentett produkciós költségvetése egy évadban nem tesz ki tízezer eurót sem. Ebből az összegből szezononként három bemutatót állítanak ki. A 2004/2005-ös évadban a Diákszínpaddal közösen színre vitt Ég és föld között című előadás volt az első premierjük. (A cím voltaképp a kedvelt musicalt, A padlást takarja.) A Mess Attila vezette Diákszínpad általános iskolások színházi műhelye, melynek tagjai három profi felnőtt színésszel dolgoztak együtt a produkcióban. Izgalmas kísérlet volt a közös munka, s a végeredmény közönségsikert is aratott.

A Tragoedia magyar nyelven az Sophokles Electrájából című Bornemisza Péter-darabot szeptember közepén kezdték próbálni, 2004. november 26-án került közönség elé Tragoedia címmel. Az előadást rendező Szloboda Tibor úgy véli, elérte vele az egyik fontos célját: a színészek szeretik játszani, jól érzik magukat az előadásban. Márpedig általában az elégedett színész a jó színész – mondja a direktor.  Jövőre mindenesetre visszatér kedvenc szerzőjéhez, Shakespeare-hez. A következő évad első bemutatójaként a III. Richárdot viszi színre.

Május 17-re készült el a Godot-ra várva előadása Urbán András rendezésében. (Urbán végzett rendező, s művészeti titkári státus jutott neki a Kosztolányi Színház  kis stábjában.) A Kálló Béla, Szilágyi Nándor, Mess Attila, Csernák Árpád és G. Erdélyi Hermina szereplésével készült produkció kitűnően sikerült – mondja az igazgató –, amit talán az is bizonyít, hogy idén ezzel az előadással nyitják meg Szegeden a THEALTER fesztivált. Szabadkán eddig két alkalommal játszották el Beckett művét – júniusban, Kisvárda után lesz még egy előadás –, és kedvező a visszhang. A közönség szeretni látszik a produkciót. Szloboda Tibor ebből is reményt merít. Úgy gondolja, a bemutatóikkal mostanra már épp kezdik a kissé merev szabadkai közönséget hozzászoktatni a kísérleti jellegű Kosztolányi Színház stílusához. A nézők nagyon rá tudnak kapni a rosszra. A színháznak meg az a dolga, hogy igényt teremtsen bennük a jóra. 

Stuber Andrea