Enikők

Komor, sötét a színpadkép. Összetevői: széles reluxafal, egy nagy, fémes, azonosítatlan tárgy, felülről belógó, kétsornyi ventilátor. (Másodlagos frissességű ventilátorok. A díszletet tervező Menczel Róbert ezt a szellőzőberendezést egyszer már belefoglalta egy jól sikerült Stuart Mária-előadásba, 1993-ban Miskolcon, Telihay Péter diplomarendezésénél.)

Van valami idegen és félelmetes e színpadi világban, amit aláhúznak és felerősítenek Bartha Andrea enyhén természetellenes jelmezei. A királyi udvar látványos, dekoratív műanyagruhákat hord: talán környezetbarát, de mindenképpen emberbarátságtalan viseleteket. Rafinált, szoros, harisnyacsizmás toalettjében például úgy tud Börcsök Enikő Erzsébetje gúzsba kötve lenni, hogy akár védtelennek, netán meztelennek is érezheti magát. Hiszen ebben az öltözetben alig van vastagsága, kiterjedése a királynői alaknak. Erzsébettel ellentétben Mária libegős ruhákat kapott. Eszenyi Enikő Stuartja könnyű fehér blúzt, lágyan omló szürke szoknyát és köpenyt visel. Szoknyája hasítékából vérpiros alsószoknya villan ki, mintegy megelőlegezve a skót királynő egyszerű, ujjatlan, fedetlen kivégzési kompléját, egyben előrejelezve a véres végkifejletet.

Alföldi Róbert egyszerre szikár és szenvedélyes, fojtottan érzelemgazdag és enyhén didaktikus rendezésében szinte minden – jel. Tordy Géza súlyos Talbotjának sötét szemüvege és Kamarás Iván már-már karikatúrába hajló, átlátszó Leicesterének hiábavaló ajtórángatása éppúgy üzenet, mint a legintimebb megszólalások (gyónás, haláltusa) kihangosítása, vagy az amerikai kivégzésekre hajazó ítélet-végrehajtás után színen maradt piros székek. Mindezek láttán a nagy, fémes, azonosítatlan tárgyat is hajlamos vagyok extra méretű satuként értelmezni. Eleinte a fogoly Stuart ágyaként szolgál, majd más pozícióban a szintén szorult helyzetben lévő Erzsébet trónjaként funkcionál, s amikor már minden oldaláról megmutatkozott, akkor Anglia királynője egy elkeseredett pillanatában nagy robajjal feldönti.

(Zárójelben: Alföldi Róbert első munkái amolyan „hollywoodias” rendezői pályát ígértek. Széles ecsetvonásokkal, színpompával, látványos ötletekkel és erős hatásokkal dolgozott kezdetben. Emóciókra alapoz azóta is, de sallangtalanabbul, tömörebben, deduktívabban talán.)

Eszenyi Enikő nagy vehemenciával veti magát a szabadságától és hatalmától megfosztott koronás asszony lelki viharaiba. Nem minden helyzetben és pillanatban őrzi meg Stuart Máriája nőiességét és királynőiségét, viszont lefegyverző eszenyisége mindvégig teljes és hiánytalan. Börcsök Enikő pontosan és érzékletesen játssza el azt, hogy általában a másik nő is mi vagyunk. Börcsök Erzsébetje féltékeny, érzékeny, esendő. Félelmei érlelik meg benne a kényszerbátorságot. Kamarás Iván Leicester-alakításából az olvasható ki, hogy a férfi, aki oly talányosan ingázik e két markáns nő között, csak gyenge lehet. A királynők (részint asszonyok, részint politikusok) találkozója annak rendje és módja szerint az est fénypontja.

A pályakezdő szereplők közül Telekes Péter egyelőre bizonytalanul szól és mozog az átstilizált klasszikus közegben. De remélhetőleg érlelődik még Mortimer szerepében. Végtére is Varju Kálmán sem helyből jó Burleigh. Hosszan, csendesen, magában építkezik az előadás során, s a végére nyeri el körvonalait és erejét az alakítás.

Eszenyi mint pirosruhás holttest az utolsó pillanatig ott marad a színen. Átlépik a szereplők. Mígnem Börcsök, a magányra ítélt Erzsébet mellékuporodik. Ha így alakult, most már ellesznek egymással.

Stuber Andrea