Színészszerviz

Ha a cselekmény puszta tényeit nézzük, akkor Maurice Maeterlinck Pelléas és Mélisande című színdarabja voltaképp egy szerelmi háromszög-történet. De hát pusztaságról szó sincs. Gazdag, sötét, titokzatos, költői, szimbolista mű ez, amelyben még a névelő sem feltétlenül azt jelenti, amit az ember elsőre gondolna. Ballada, mese és opera egyszerre – írja a színlapon Balázs Zoltán, a Bárka Színházban készülő előadás rendezője. A főszerepeket Seress Zoltán, Kálid Artúr és Varga Gabriella játsszák.

– Olyan ez a színdarab, mint egy gyönyörű épület – mondja Seress Zoltán. – Minden egyes lépcsőjéről le lehet nézni és messzire látni. Aki ismeri Balázs Zoltán eddigi rendezéseit (A bolondok iskoláját, a Theomachiát vagy a Négereket), azt nyilván nem lepi meg, hogy az előadásban a realitásnak halvány nyoma sem lesz. Elemeltség, ikonszerűség és a szakralitás elemei jellemzik a játékot, a díszletet, a jelmezt, a zenét. Ez a fajta színház nem engedi meg, hogy a színész – aki erre egyébként ösztönszerűen hajlamos – a realizmusba meneküljön. Egy képi kompozícióban kell információkat közölni pregnánsan és érthetően. Dolgoztam már ilyen típusú rendezőkkel, akik erősen, határozottan szerkesztenek, és pontos gesztusrendszert látnak maguk előtt. Taub János és Vlad Mugur is hasonlóan működött. Ez a fajta munkát úgy nevezem: színészszerviz. Mindegyikünknek szüksége van időnként arra, hogy szakmailag átvizsgálják, akár egy autót. Állapotfelmérés, olajcsere, fékpróba. Tesztelni kell az érzékeket, a fizikai és szellemi kondíciót, az állóképességet. Ez a próbaidőszak most épp ennek felel meg. Én Golaud szerepét játszom. Egy katonaembert, aki folyton vadászik. Minden elől az erdőbe menekül, mert nem akar olyanná válni, mint az a valóság, amelyben él. És mégis olyanná válik. Színészileg az a nagy feladvány, hogy a rengeteg információ birtoklásán és átadásán túl sikerül-e mégiscsak egy integer személyiségként a közönség elé állítani őt. Az előadás kérdése pedig az, hogy tudunk-e szárazsággal nedveket beindítani a nézőkben.

– Egy éve tagja a Bárka Színháznak, s azóta csupa „szervizszerepet” játszik. Az Operettben, a Helge életében, most pedig ez a Maeterlinck.

– Előtte hosszú éveket töltöttem más típusú munkákkal – például Csehov-, Shakespeare-, O’Neill-szerepekkel – a Vígszínházban, a Művész Színházban, majd Miskolcon, Szegeden, Nyíregyházán, Szolnokon. A harmincas éveim közepe táján, amikor úgy éreztem, hogy muszáj mozdulnom, elszerződtem a fővárosból. S a különböző vidéki színházakban olyan feladatokkal szembesültem, amelyek számos fontos kérdést tettek fel a színészi állapotomra vonatkozóan. Közben rájöttem arra is, hogy jól kérdezni, talán ez a legnehezebb, még az önmagammal folytatott dialógusban is. A vándorlással töltött évek hasznomra váltak, de nagyon elfáradtam. És a megtett kilométerek száma nem egyenesen arányos a boldogsággal. Úgy éreztem, kicsit le kell állni, le kell ülni. Amikor tehát a Bárka Színház engem is hívott, meg az Újvidéki Színház néhány tagját is – köztük a feleségemet, Szorcsik Krisztát –, egyértelmű volt, hogy itt most kikötök. A Pelléas és Mélisande után pedig leülök majd, és elvégzem magamban az évad összegzését.

Pelléas és Mésalinde-bemutató, április 16., Bárka Színház

Stuber Andrea