Színésznő ajándékba

A lecsúszott Csuszik család Kornélja kedves, szép, érzékeny és – a félreértések elkerülése végett – lány. Muszáj jó partit csinálnia. Pech, hogy a vőlegénynek kiszemelt Fox Rudi hasonló indíttatású. Két fiatal könnyes-mosolyos története a Vőlegény, melynek bemutatására az Új Színház készül. Kornél Pokorny Lia lesz, akinek színészi múltja kisebb, mint amekkora jövő áll előtte, de már avatott szakértője a Szép Ernő-i lányok megformálásának.

– A pályám kicsit késve kezdődött – mondja Pokorny Lia. – Míg mások az érettségi után főiskolán, egyetemen tanultak, én szerelmes voltam egy kick-boksz világbajnokba, aki bőszen és veszélyesen seftelt. Öt évem azzal telt, hogy vagy vártam őt vagy mentem vele. Színészetről hallani sem akart, így aztán a 22. születésnapomra azt kértem ajándékul, hogy jelentkezhessem a Pinceszínházba. Borzalmas volt, amit a felvételin produkáltam, mégis ott tartottak. A párkapcsolat hamarosan véget ért, én pedig habzsolni kezdtem a színházat, a filmeket, a könyveket. Simon Balázzsal dolgoztunk, általa ismertem meg Alföldi Róbertet, aki Colombe-monológot adott nekem, azzal próbálkoztam bejutni a színművészeti egyetemre. (Kétszer jelentkeztem sikertelenül.) Utóbb megkeresett, amikor első rendezésére készült a Kamaraszínházban, és rám osztotta Mását a Sirályban. Majd’ meghaltam az olvasópróbán. Mi lesz velem Vári Éva, Rátóti Zoltán és a többi fantasztikus profi között? Túléltem valahogy. Nem feltételezem, hogy jó Mása voltam, de rengeteget tanultam Alfölditől és a partnerektől.

Ezután felvettek a Bárka stúdiójába. Kaptam egy kis szerepet a Titanic vízirevüben, ennek kapcsán három rendezővel is dolgozhattam egymás után, mert Árkosi Árpád kezdte a munkát, Bérczes László folytatta, és Novák Eszter fejezte be. Új tapasztalatok értek. Alföldivel úgy működtünk, hogy pontos instrukciókat adott, és ezek végrehajtását kérte. A Bárkán fordított volt a sorrend: azt várták, hogy mutassunk valamit, s egymásból építkezve alakult a szerep. Egyszer csak jött Simon Balázs, színre vinni Szép Ernő Lila ákácát. Társulati ülés tárgyalta meg, játszhatják-e a főszerepet olyanok, akik alkatilag annyira nem passzolnak a hősökhöz, mint Kaszás Gergő Csacsinszky Palihoz és én a Tóth Mancihoz. Végül az a döntés született, hogy a Bárkától nem idegen a kísérletezés, legyen hát. Tóth Manci komoly előrelépést hozott, ekkor lettem tagja a Bárka társulatának. Következett néhány érdekes munka – Tim Carrollal, Bagossy Lászlóval –, majd eljött az idő, amikor sokan úgy éreztük, hogy el kell hagynunk a Bárkát.

Majdnem krétakörös lettem. Két produkciójukban vettem részt, a Nexxtben és a Megszállottakban, s elképesztett az a szuggesztivitás, erő és energia, amivel Schilling Árpád rendező dolgozik. Nem éri be a jelzettséggel, hús-vér alakokat akar a színen. Nála senki nem takargathatja magát, ő csupaszon akarja látni a színészt. Ez lenyűgözött ugyan – mennyire csodálom a Sirájukat! –, de pontosan éreztem, hogy az én színészi utam más. Az Új Színházhoz szerződtem, ahol Szép Ernő Ádámcsutkájának női főszerepét bízta rám Galambos Péter. Ugyanő eljátszatta már velem Az üvegcipő Irmáját is. A Liliom Julikája a legsajátosabb a repertoáromon. Ezt a Molnár Ferenc-darabot jelnyelven adtuk elő siketeknek. Amikor tanultam videóról a szerepet, azt hittem, megbolondulok. Aztán a próbákon kiderült, hogy nem elég a saját szövegemet tudni. A többiekét is be kell vágnom, különben nem ismerem fel a végszót. Nagy munka volt, de megérte. A nézők a kezüket felemelve, a tenyerüket ütemesen forgatva, hang nélkül tapsoltak a végén – leírhatatlan érzés ezt látni. Hatszor játszottuk el a Liliomot, most próbálunk pénzt szerezni újabb vidéki fellépésre.

Érdekes, hogy épp a századelő hősnői találnak rám – Füst Milán, Molnár Ferenc, Szép Ernő alakjai. Csupa törékeny naiva, pedig én egy 176 centi magas, gömbölyű nő vagyok. Illetve asszony. Sőt anya is, tizenöt hónapja. Valamitől mégis úgy érzik a rendezők, hogy megvannak bennem ezek a szerepek. Hanem a Vőlegény Kornélkája kicsit más. Szenvedélyesebb, izzóbb, végletesebb. Huszár Zsolt a partnerem, imádom! Mellette nem kell eljátszanom, hogy nő vagyok, eljátssza helyettem. A rendező Rudolf Péter keze alatt pedig épp tanulom, mi az a színészvezetés. Bátorságot ad, rányitja a szemem arra, hogy mit csinálok. Aprítja le rólam a hazugságokat. Ha eljön a premier, ott állok majd lehántva és felvértezve, izgulni fogok, és kicsit sajnálni, hogy ennek vége.

A Vőlegény bemutatója: március 5., Új Színház.

Stuber Andrea