Sok jó ember

Egyetlen pillantás, amit a Pillantás a hídról soproni előadására vet a néző, s rögtön megérti, hogy Eddie Carbone és családja igen szűkösen él Brooklynban. Bagossy Levente díszlete a széles soproni színpadnak legfeljebb a felét használta fel, amikor dőlő vonalú fémvázak közé takarékosan benyomta az olasz bevándorlók otthonát. Úgy fest, szerzésben nem sokra jutott Eddie az elmúlt húsz év alatt. Minibár a Carbone család hűtőszekrénye és tálalóasztalka az ebédlője. Itt még földönfekvésnyi hely is nehezen jut a befogadottaknak. (Nem csoda, ha egy ilyen tolongós-nyomorgós helyszínre nem enged be éles kést a kellékes – gondolhatjuk, látván, hogy amikor Eddie mint családfő maga szel kenyeret a mindig csak leves vacsorához, akkor gondos kezek előre belehasították számára a veknibe a szükséges három szeletet.)

Eddie Carbone csekély (élet)terének rendezői-tervezői érzékeltetéséért nagy árat fizet a publikum: nem legeltetheti kedvére a szemét a szereplőkön. Ebben a színpadi zsúfoltságban valaki mindig eltakar valakit, s szinte soha nem láthatunk mindenkit egyszerre. Pedig volna mit nézni a produkcióban.

Guelmino Sándor színrevitelében nemcsak a helyszín tömörített, hanem a szereplőgárda is. A szövegváltozatot jegyző rendező és Orbán Eszter dramaturg megvonta a szót Alfieri ügyvédtől, aki ebben az előadásban nem narrátora a történetnek, csupán szereplője egy-két jelenetnek. (Dóczy Péter játssza a figurát a köteles eleganciával és előbb szórakozott, majd aggódó kulcscsörgetésekkel.) Nem kerülnek a szemünk elé a házbeli szomszédok sem. A hősök társadalmi környezetét mindösszesen egyetlen dokkmunkáskolléga képviseli, őt Gyürki István formálja meg kedves jovialitással. A családra koncentrálunk. Kinek-kinek az igazságára. És a tisztességes szándék mellett a nyers önzésre, amely a hősöket szembefordítja vagy éppen egymás mellé rendeli.

Csuja Imre erőteljes, szétzilálódó és egyensúlyát vesztő Eddie Carbonéja szinte Willy Loman-i szinten űzi az öncsalást. Ő nem veszi észre, de mi már az első jelenetben tisztán látjuk, hogy szerelmes nevelt lányába. Romlása kitüntetett pillanatában szenvedélyesen lesmárolja és megmarkolássza Catherine-t. Innen nehéz tovább menni. Azt Eddie még csak letagadhatja maga előtt, hogy feljelentette a rokonait. De nem csinálhat úgy, mintha nem vetette volna magát a lányra. Csuja színészi intelligenciáját dicséri, hogy az alakítás nem hullik darabokra.

Kerekes Éva – mint Rodolphón kívül a másik szőke olasz – szokatlan asszonyi öntudattal ruházza fel Beatricét. Korrektségre törekszik, őrizni-ápolni igyekszik a családi érzéseket, de egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy Catherine-t vetélytársnak tekinti és akként is viszonyul hozzá. Nagy belső harcokat kell megvívnia azért, hogy ne mondjon többet, mint amit Miller a szájába adott.

Balsai Móni – szintén szőkés – Catherine-je tiszta, szép, sugárzó és szívfájdítóan fiatal. Amikor Sövegjártó Áron Rodolphójával először találkozik, a fiú a csoportos rokoni ismerkedés suta pillanataiban véletlenül többször is megöleli és megpuszilja őt. A két gyerek köré szinte azonnal bűvkört von az ifjúság derűje és bája. Ők talán nem menthetetlenek.

Gesztesi Károly kedélyesen hallgatag, mit sem sejtő Marcója teszi teljessé a családi tablót és a soproniak közepes hatótávolságú bemutatóját.

Stuber Andrea