Szőkét, barnát

Tennessee Williamsnek nem utolsó sorban azt írhatjuk a javára, hogy jó szolgálatot tett a színésznőknek. Gáláns volt velük. Olyan remek szerepekhez juttatta őket darabjaiban, mint például A vágy villamosa Blanche-a, A macska a forró tetőn Maggie-je, vagy az Üvegfigurákban Amanda Wiengfield. Kicsit talán hasonlítanak egymásra ezek az asszonyok: nőiesek, törékenyek, hisztisek és egzaltáltak.

– Blanche és Maggie nagyon is különbözőek – igazít ki rögtön Nagy-Kálózy Eszter, akiben Tennessee Williams nőalakjainak avatott szakértőjét tisztelhetjük. Tavaly A vágy villamosát, idén A macska a forró tetőnt mutatta be vele a Soproni Petőfi Színház. – A vágy villamosa főhősnője álomvilágban él. A macska a forró tetőn főszereplője viszont a földön jár. Tisztában van azzal, hogy a férje, akit imád, alkoholista, és már soha többé nem fog tudni hatni rá. De még meg akarja szerezni, amit lehet: pénzt, örökséget, gyereket. Blanche-ot szőkének képzeltem el, Maggie viszont nem szőke típus. A jelmeztervező Csengey Emőke egyetértett velem ebben, így ezúttal barna parókában játszom. Nagyon nehéz szerep. Mindjárt kezdésként van egy hatalmas, harminchat oldalas monológ. Brick, a férj – vagyis régi jó partnerem, Selmeczi Roland – a színen tartózkodik, de nem beszél. Hallgat és iszik. Gyakorlatilag itt, ebben a jelenetben kell felépítenem a figurát. Később sem sokkal könnyebb, amikor már többen vagyunk. Mert Maggie végig harcol, nem adja fel soha. Az ilyen hősnők nagyon a színésznők szívéhez tudnak ám nőni! Blanche-sal ugyanez volt a helyzet. Őt már nem játszom. Ez az egy súlyos fájdalma van a vidéki színészlétnek, hogy a produkciók túl hamar befejezik életüket, és lekerülnek a műsorról. Egyedül ezt a különbséget éreztem a főváros és Sopron között – nekem egyébként mindegy, hol a munka, csak jót lehessen dolgozni –, de ez bántott kicsit. Hogy akkor kell eltemetni az előadást, amikor még érik, fejlődik, s a színészek új meg új felfedezéseket tennének a játék során. Annyira jó pedig évekig együtt élni az olyan szereppel, amit az ember szeret!

– Múlt időben említi Sopront?

– Igen, két évet töltöttem itt, de a következő szezonra már nem szerződtem. Elfáradtam. Három gyerek mellett nem olyan egyszerű az ingázás, mint ahogy elképzeltem. Arra jutottam, nincs annak értelme, hogy folyton kimerült, türelmetlen legyek. Most tehát, ha szándékom szerint nem is örökre, de a szabadúszás mellett döntöttem.

– Előtte még várja Sopronban egy szintén nem akármilyen főszerep: Ibsen Nórája.

– Már nyakunkon is a premier. Sem a rendező Galambos Péterrel, sem a férjet játszó Horváth Lajos Ottóval nem dolgoztam még, s új alkotótársakkal találkozni mindig izgalmas. A mi előadásunk 2005-be helyezi Torvald és Nóra válási történetét. Egy házasság válságát boncolgatjuk a színen. És természetesen nem az okirat-hamisítási história okozza a fő bajt, hanem a férj és a feleség apró bűnei. Mindennapos kis hazugságok, félelmek, megfelelési kényszerek. Amelyeket talán észre sem veszünk, de aláaknázhatják a házasságot. Mint Nóra esetében. Szép és nyugtalanító szerep.

A Soproni Petőfi Színház Macska a forró tetőn-előadása április 24-én Budapesten, a Thália Színházban látható.

Stuber Andrea