Vágy és kilátástalanság

Mucsi Zoltán öt évvel ezelőtt, a Nexxt előadásánál vonódott be a Krétakörbe, A salemi boszorkányokból született Megszállottakban pedig már ott állt középen. Harmadik éve tagja Schilling Árpád európai hírű társulatának, s éppen a Kasimir és Karoline bemutatójára készül. Ödön von Horváth népszínjátékának címszereplőit, az elboldogtalanodó szerelmespárt Láng Annamária és Katona László formálja meg. Mucsi Zoltán Rauch kereskedelmi tanácsost játssza.

– Úgy húsz éve olvastam először ezt a színdarabot, és legyintettem rá – mondja. – Most meg magamra legyintek, megállapítva, hogy annak idején nyilván rosszul olvastam. Hiszen ez remekmű! Az 1930-as évek elején, a nagy gazdasági válság idején játszódik Münchenben, az Oktoberfesten. Németországban a munkanélküliek aránya napjainkban nem kisebb, mint akkor. És az ünnepek jellege sem sokat változott. Kikapcsolódni, szórakozni vágyunk, azután egy lerészegedett ország fölött kóvályognak a madarak az alkoholgőztől. Ödön von Horváthnál a vágy és a kilátástalanság jár kézen fogva, Kasimir és Karoline helyett, akik pedig a drámairodalom egyik legszeretőbb párja. De ők éppen elszakadnak egymástól. Az én feladatom, a hatvankét éves, gazdag, befolyásos, érzéketlen Rauch megformálása azért izgat, mert alapvetően senki nem rossz ennyire, mint ő. Próbálom megtalálni, mitől sikerülnek félre a dolgok a szereplők között. Rendezőnk, a német Wulf Twiehaus komoly támasz. Nyugodt ember, vagy legalábbis nem sugároz felénk nyugtalanságot, és nem terheli ránk a kételyeit. Ritkán szoktam olyat érezni, mint most: egy jó előadás lehetősége van a kezünkben. Nem biztos, hogy Rauch megformálása fontos állomás lesz a pályámon, de lehet, hogy ez – babonából – még hasznára válik a produkciónak. Eddig ugyanis olyanképpen alakult a szakmai életem, hogy az a négy-öt színdarab, amelyben a legjelentősebb szerepeimmel találkoztam, vagy nem lett sikeres, vagy csak jóval a bemutató után nyerte el ideális formáját. Ott van például a Mizantróp, amelynek címszerepében sokat javultam a premier óta. Teljesebben birtokolom a szöveget, és színesebben játszom. Ha valami, akkor Molière Alceste-je szerepálmom volt, és már vagy tíz évvel ezelőtt rám osztotta Tompa Gábor, de az az előadás nem jött létre. Amikor most Schillingnél sor került rá, gondoltam, megmutatom, mekkora drámai színész volnék. Időbe telt, míg a nagy, görcsös akarás kilazult az alakításomból.

A Mulatság előadása szintén nagyon közel áll a szívemhez. Sok évvel ezelőtt mutattuk be a Bárkán, ahová csak ennek kedvéért járok vissza, de ezért bármikor. Lassan eljutunk a 150. előadásig két partneremmel, Scherer Péterrel és Szikszai Rémusszal. A másik kedves háromszereplősömben, a Nézőművészeti Főiskolában ugyancsak Schererrel, valamint Katona Lászlóval lépek fel a Krétakör Színházban, illetve sokfelé, hiszen nincs állandó épületünk. Hol itt, hol ott próbálunk és játszunk. Itthon, külföldön, párizsi kisszínházban vagy fűtetlen pesti csarnokban, tucatnyi helyszínen. Lassan minden krétakörös színházjegy mellé térképet is kell mellékelni. De azért el nem cserélném el ezt a hajléktalanságot egyetlen fővárosi színházi főbérleti státusra sem.

Kasimir és Karoline bemutató február 4-én a Vidám Színpadon.

Stuber Andrea