Egy csók és minden más

Ha elárulom, hogy a Laura című új magyar színpadi mű szereplői közt Fáskerti nevűek találhatók, akkor a csetamásisták nem fognak csodálkozni azon, hogy Bereményi Géza a szerző. Minden máson meglepődhetnek.

A Horváth Károly – Bereményi Géza páros rendszerváltásos musicalt alkotott. Azt, hogy musical, voltaképp szerénységből írták a cím alá. Ugyanis a Laurában egyetlen szó sem hangzik el prózában. Recitativók és áriák váltják egymást, akár egy operában. Horváth Károly muzsikája igazi kortárs zene, ámbár dallamosabb annál, amit e néven ismerünk. Tizenhárom fős zenekar és húsztagú gyerekkórus szólaltatja meg az ősbemutatón, Zalaegerszegen. (A igazgató-rendező-író legutóbbi két színdarabja – Az arany ára és a Shakespeare királynője – szintén a Hevesi Sándor Színházban debütált.) – A Laura nem mentes a zenés műfajban kötelező naivitástól – árulja el Bereményi –, például villámgyorsan lehet szerelmet csinálni. Elég hozzá egy dal, aztán jöhet is a csók!

A mű címszereplőjét, Fáskerti Laurát egy 1988-as tavaszi napon ismerjük meg. Éppen hazatér Londonból, ahová szerelmi história miatt száműzték belügyes szülei. A pályaudvaron várja őt a család. Valamint az állhatatlannak bizonyult kedves, a szintén belügyes Balaskó, aki nem volt képes elhagyni a nejét Lauráért. Itt van a feleség is, a Balaskó-tulajdonos. A vonattól egyetemi könyvtárba, presszóba, kollégiumba, III/III-as ügynökségre visz a szereplők útja. Ellenzéki egyetemisták, titkos megbízottak és tartótisztek zűrös politikai-szerelmi ügyletei bonyolódnak, hogy mindez csúfos múlttá álljon össze. Evvel a múlttal kell majd a darab 1994-ben játszódó második felében elszámolniuk a hősöknek. Mindez dalban.

Az ősbemutatót rendező Bagó Bertalan úgy véli, hogy a készülő produkció semmihez nem hasonlít, amit eddig csinált. – Ezt a történetet csak úgy lehet előadni – mondja –, ha a játszók és a közönség valamiképpen összekacsintanak.

A Laura főbb szerepeit a Színművészeti Egyetem negyedéves musicalosztályának növendékei játsszák vendégként. Ami azért jó, mert olyan szemérmetlenül fiatalok, hogy nincsenek emlékeik a korszakról, nem kötődnek hozzá érzelmileg. Ötüket hívta a rendező – a címszerepre Tompos Kátyát, továbbá Nagy Sándort, Szemenyei Jánost, Szőcs Arturt és Zöld Csabát –, hogy ne legyenek egyedül ott a messzi Zalában. A Balaskó szerepét próbáló Nagy Sándor azonban állítja, hogy egy percig sem érezték magukat idegenül a Hevesi Sándor Színházban. Nem először dolgoznak Bagó Bertalannal – vele készítették az Ódry Színpadon látható, sikeres vizsgaelőadásukat, a Démonológiát is. – Ismerjük a munkamódszerét, a szemléletét, a követelményeit, nem csoda hát, hogy a társulata tagjaival is rögtön jól megértettük egymást – mondja Nagy Sándor, akit a fővárosi közönség is megismerhet hamarosan, hiszen beválogatták a Madách Színház legújabb Webber-musicaljének szereplői közé. Egyelőre azonban Balaskón ügyködik. Keresi a helyét keresi a figurában, vagy a figura helyét önmagában.

A Laura a március 4-i zalaegerszegi bemutató után Budapesten, a Nemzeti Színházban vendégszerepel március 12-én.

Stuber Andrea