Stuber Andrea

Kérdések órája

kisvárdai fesztivál

jegyzet

Kisvárdai Lapok 2005.VI.2.

 

Kérdések órája

 

– Mi van a szívünk csücskeivel? – kérdezi Csomós Mari egyszerre kíváncsian és gyengéd aggodalommal, amikor majd’ egy évvel az után, hogy együtt ültünk a zsűriben a kisvárdai fesztiválon, felhívom telefonon. Arra gondol, hogy vajon a Vajdaságból Pestre szerződötteknek, Szorcsik Krisztának, Mezei Kingának és Nagypál Gábornak – akiket igen megkedveltünk az újvidéki előadások láttán – miként alakult az első évadjuk a Bárka Színházban. Ő maga nem tudta figyelemmel kísérni a sorsukat, mivel körülbelül 150 estén lépett színpadra a most záruló szezonban. De szeretne valami megnyugtatót hallani felőlük tőlem, aki szintén legalább 150-szer töltöttem színházban az estét, csak a túloldalon. Mi is van velük? Morzsolgatom a kérdést. Nem vesztek el, ám az áttörés még várat magára. Meghosszabbítjuk a válasz határidejét.

– Vajon az idei kisvárdai fesztivál eléri-e majd a tavalyi magas színvonalát? – töprenkedik a program egyik válogatója, Szűcs Katalin Ágnes, de immár évek óta. Aztán meglepő módon mindig az történik, hogy a határon túli magyar színházak szemléje nem kevésbé izgalmas és jelentős, mint az egy évvel korábbi, hanem inkább sőt. Idén is felvetődik: tartják-e kitűnő formájukat a sepsiszentgyörgyiek, a kolozsváriak, az újvidékiek? Születik-e meglepetés? Lesz-e valami váratlan, ígéretes, kirobbanó? Jönnek-e újabb favoritok azokon kívül, akikre már évek óta a legnagyobb várakozásokkal tekintünk? A tapasztalat azt mutatja, hogy a határon túli színjátszókra lehet számítani. Van bennük – a tehetségen és a szakmai tudáson túl – kedv, erő, lendület, ambíció. És nyilván hit. Talán a hit az, ami a működésüket, a munkálkodásukat érvényessé, meggyőzővé, magával ragadóvá tudja tenni.

– Ugye nagyon fárasztó lesz és nagyon felvillanyozó? – kérdezi a mostani zsűri egyik tagja, Gazsó György. Egészen biztosan. Közvetíthetem számára elődje, Csomós Mari privát zárószavait, aki úgy találta, hogy hosszú évek óta nem volt része ennyire inspiráló, ilyen szakmai feltöltődést jelentő munkakalandban, mint amilyen a kisvárdai fesztivál előadásainak végignézése volt. E pillanatban éppen irigykedik kicsit, hogy idén ez másoknak jut.

Stuber Andrea