Dámajátékok

Kerekes Éva többszörös színésznő. Színésznőt játszik ugyanis A testőr című Molnár Ferenc-darabban és Csehov Sirályában. Az előbbi alakításáért néhány éve díjat nyert az Országos Színházi Találkozón, az utóbbival szintén versenyben lesz, hiszen az Örkény Színház Csehov-bemutatója bekerült az idei pécsi fesztiválprogramba. De hol van az még? Előbb a Katona József Színház következik, ahol az Így él a világ előadásában vendégszerepel. Miss Labenspoon úrhölgy, akit megformál, nem színésznő. Épp csak megjátssza magát.

          – Ügyesen kell majd tudnom hazudni – mondja Kerekes Éva. – Mi leszünk a főgonoszok Bán Jánossal ebben a több száz éves, rizsporos, legyezős, intrikálós angol színdarabban. Az írója William Congreve, a rendezője Ascher Tamás, aki bizonyára azért hívott meg a szerepre, mert jól dolgoztunk együtt az Örkény Színházban A kopasz énekesnő előadásában. Az ugyan másféle eset volt, hiszen Ascher a Ionesco-darabot hétéves kora óta ismeri, és vagy hatszor megrendezte már. Az Így él a világról a próbák elején vállaltan keveset tudott, és ez nekem mindjárt nagyon tetszett. Én első olvasásra jószerével semmit nem fogtam fel a darabból, még a történetet is nehéz volt kihámozni. Később azonban jól jött, hogy nem akartuk mindjárt a kezdetekkor egészen konkrétan elhelyezni a történetet. Nem szűkültek be túl korán a lehetőségek. Mostanra már sejtem az utat, amit be fogok járni.

Élvezem az Ascherral való munkát. Mindent kihoz az emberből, pedig nem kér számon semmit. Még csak nem is piszkál. Egyszerűn inspiráló a személyisége és a szelleme. Nagyon figyel, és mindig pont azt veszi észre, amit kell. Ráadásul színésznek is jó. Ha megmutat valamit, akár egy az egyben át lehet venni tőle a megoldást. Teljesen felvillanyozott. Pogány Judit előre figyelmeztetett, hogy Ascherral egy baj van. Az, hogy utána majd más rendezőkkel kell dolgozni, és akkor nagyon fog hiányozni. Nekem mindenesetre az is jó érzés lesz, amikor a próbaidőszak végeztével a Petőfi Sándor utcából hazatérek a Madách térre, az Örkény Színházba. Ott vár az én szívbéli társulatom, amelynek minden tagját szeretem. Áttekinthetőek, őszinték, érzékenyek és egymásra figyelők. Egy Kárpáti Péter-darab színrevitelébe fogunk bele, Novák Eszter irányításával. És közben persze játszom az említett két színésznőt.

A testőrt négy éve mutattuk be, szépen alakul, ahogy mi magunk is változunk, Mácsai Pál meg én. A Sirály frissebb, idei produkció, s még nem igazán békéltem meg vele. A főhősnő, Arkagyina személyiségében van valami, amit eleve nehezen tudtam elfogadni – a színésznőség fontosabb számára, mint az anyaság. Azután a próbaidőszakban a rendező Mácsai Pál elém vetített egy dáma jellegű asszonyt, akit nem én kezdeményeztem, s ez kicsit megfékezte az önállóságomat. Valahogy nem indult be időben az agyam, ettől az alakítás nem lett olyan, mint amilyen lehetett volna. Még a bemutató előtt három nappal is azt hittem, hogy meg fogunk bukni. Azután bejött a közönség, s olyan megértés áradt a nézőtérről, hogy attól el mertük hinni, amit addig nem. De nekem a mai napig keményen meg kell dolgoznom azért, hogy Arkagyinaként minél kevesebb olyan pillanatom legyen a színpadon, amelyből hiányzik az igazi megéltség.

Így él a világ: Katona József Színház, ápr. 30.

Stuber Andrea