Vár, olvas, figyel

Beszélgetés Kárpáti Péterrel

– Miért éppen az Ezeregyéjszaka?

– Legalább tíz éve foglalkoztat, bár akkoriban még nem volt meg a teljes, hétkötetes magyar kiadása. A szertelensége, a humora, a kegyetlensége ragadott meg. Úgy gondoltam, az ebből írható színdarabnak épp jó helye lesz A kivándorló zsebkönyve című drámakötetemben, amely tavaly jelent meg. Az Első éjszaka volt az utolsó, ami a színházakban már játszott korábbi munkáim mellé bekerült a könyvbe. Így kerek a gyűjtemény: öt plusz egy történet.

– Szakmailag nehéz feladat volt az Első éjszaka avagy utolsó megírása?

– Amikor olvasmányélmény adja a témát, akkor sosem könnyű megtalálni, hogy milyen módon váljon az új mű önállóvá, mitől lesz az enyém. Az Ezeregyéjszaka pedig a maga kimeríthetetlen hét kötetével eleve bonyolult feladvány. Kerestem a megoldást – egy ponton még arra is gondoltam, hogy legyen ez egy végtelen hosszú színdarab –, a felénél egyszer abba is hagytam, mert nem találtam meg benne valamit. Végül arra a szerintem szép gondolatra jutottam, hogy az Ezeregyéjszaka voltaképp az eredeti történet ellenkezőjéről is szólhat. Hogy ugyanis nem a történet túl hosszú, hanem az élet túl rövid. Negyven évig szól a mese a darabban, tulajdonképpen egy és ugyanaz a mese, ám a király és Sehrezád számára olyan, mintha csak egyetlen perc volna az egész. Egy emberpár, házaspár élete ez. Mire észbe kapnak, már el is telt negyven év. Lejárt a közös meséjük ideje.

– A darab Örkény színházi ősbemutatóján egy egymondatos szerepet is „megformált”: a leánypiaci jelenetben bekiabált a nézőtérről. Érthetjük ezt úgy, hogy mind aktívabban vesz részt a darabjai színrevitelében?

– Ó, ez csak alkalmi közreműködés volt. Remélem, Novák Eszter néhány előadás után majd átosztja másra a feladatot. Eszterrel régi, kipróbált munkakapcsolatot mondhatunk magunkénak. Több darabomat rendezte már, és amikor mások műveit viszi színre, általában akkor is vele dolgozom dramaturgként. Jelen vagyok a próbákon, és most már valamennyire látom is, hogy mi történik olyankor a színpadon. No, ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy értek a munkának ehhez a részéhez. Amikor például Székely Gábor megnéz egy összpróbát, majd összegezi a látottakat, én csak kapkodom a fejem. Ami a darabjaimat illeti, azok színrevitelében Eszter valóban nagy tapasztalatú. Most egyébként épp Varsóban próbálja lengyel színészekkel a Világvevő című munkámat. Ennek korábban Méhednek gyümölcse, még korábban Az út végén a folyó volt a címe. Jolanta Jarmolowicz fordította le, akiről elmondhatjuk, hogy ő a mai magyar dráma ügyvivője Lengyelországban.

– Novák Eszter mellett Simon Balázs a másik gyakorlott Kárpáti-rendező.

– Balázzsal még nincs annyira kidolgozott munkamódszerünk, mint Eszterrel, így vele minden újabb munka más, mint az előzőek. Most éppen egy olyan bemutatóra készülünk a Városi Színház és a Tatabányai Jászai Mari Színház együttműködésében, amely hangvételében az Ódry Színpadon játszott Szorongás Orfeumra hasonlít, annak valamiféle folytatása – másképp. A színházi munka mellett tanítok a Vas utcában: leendő dramaturgoknak írást, színésznövendékeknek művelődéstörténetet, bábosoknak mesét. Mindeközben pedig íróként készülődöm, keresgélek. Ezt az időszakot szeretem a legjobban, amikor még nincs rajtam külső-belső nyomás, hogy milyen „házi feladatot” teljesítsek legközelebb. Még csak várok, szemlélődöm, olvasok, tapasztalok, figyelek. Mocorognak bennem különböző témák, egy például jelen pillanatban esszéregény formájában kívánna megszületni. De lehet, hogy egyszer csak színdarabba fordul majd a dolog, mint ahogy az már többször előfordult. Ez egyébként kicsit ijesztő is, hogy folyton a színháznál lyukadok ki.

– De hát baj az? Mint gyakorló színházi dramaturg, úgy látja talán, hogy a mai magyar drámáknak nem jók az esélyeik?

– Nem rosszak. Érdeklődnek a színházak a mai magyar darabok iránt. Nem nagy színpadokra szánják őket, de ez nem baj. Engem például úgysem színházak, épületek vagy helyzetek inspirálnak, hanem bizonyos emberek. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy mondjuk egy 1200 férőhelyes színházban mutassák be a következő munkámat. Derzsi Jánossal vagy Tóth Ildivel dolgozni újra – az igen, az vonzó számomra.

Stuber Andrea