Hol, mikor, miért

Mozart és Mozartné a hősei a Magyar Színház legújabb, Boldog bolondok című bemutatójának. A haldokló zeneszerző és felesége kétszemélyes játékba fog: elmesélik egymásnak, hogy melyikük hol, mikor, kivel. A színdarabot Pozsgai Zsolt írta és rendezte, a két főszereplő Kubik Anna és Bede Fazekas Szabolcs.

– Az édesapja operaénekes, öten vannak testvérek. Úgy képzelem, gyerekkorukban színházat játszottak, és nagyobb személyzetű darabokat is ki tudtak osztani…

– De nem így volt – mondja Bede Fazekas Szabolcs. – Mivel a szüleim elváltak, mi kiskoromban ketten voltunk a nővéremmel, Annával, aki színésznő lett. Voltaképp miatta választottam ezt a pályát, róla jutott eszembe. Igaz, amikor a vakációkat apámnál töltöttük, rendes színészgyerekként minden előadást megnéztünk, és a győri színház folyosóin rajcsúroztunk, de én gyógypedagógus szerettem volna lenni. Érettségi után egy évig kisegítő iskolában dolgoztam, majd felvételiztem a Gyógypedagógiai Főiskolára, de nem vettek el. Ekkor ajánlotta a nővérem az Arany János Színház Stúdióját, ahol egy évet töltöttem, majd a Nemzeti Színház Stúdiójába mentem. Ez még a Bodnár Sándor-féle kitűnő iskola volt, ahonnan jó eséllyel lehetett pályázni a színifőiskolára. A következő évben be is kerültem, Békés András növendékeként kezdtem, Iglódi Istvánnál fejeztem be.

– Végzéskor hívták az akkori Nemzetibe, a Budapesti Kamaraszínházba, de Nyíregyházát választotta.

– Nemhiába találtam vonzónak Verebes István nyíregyházi ajánlatát – eddigi pályám legszebb három évét töltöttem a Móricz Zsigmond Színházban. Zökkenőmentes volt az indulás. Korábban, a főiskolán Iglódi István bizalma és szeretete oldotta fel a félszegségemet, itt pedig Verebes Istváné. Nagy szakmai tudású ember, rengeteget lehetett tanulni egyrészt tőle, másrészt a feladatokból, amiket adott. Mindent játszhattam, Nóti Károlytól Csehovig. A szívemhez legközelebb talán a Kicsengetés előadása állt. Ünnep volt játszani. Annyira vártuk mindig, hogy már egészen korán bementünk a színházba, hátha akkor előbb elkezdhetjük…

– Három évad elteltével Pestre szerződött. Nem bánta meg?

– Talán türelmetlen voltam kicsit. Abban az időszakban még nem figyeltek annyira oda a nyíregyházi színházra. Bántott, hogy remek előadásokat csinálunk, és erről a városon túl nem tud szinte senki. Úgy éreztem, elszigetelődünk, ráadásul nagyon hiányzott Pest, a családom. Szóval eljöttem, és nincs értelme a ha-val kezdődő kérdéseknek. Az ember a legmegfontoltabban hozhat döntéseket, akkor is beletelik három-öt évbe, mire kiderül, jól határozott-e. A Magyar Színházban voltak-vannak erős évadaim és kevésbé erősek. Számos nagyszerű szerepet kaptam A Tévedések vígjátéka Dromiójától a Rómeó és Júlia Mercutiójáig vagy A néma levente Beppójáig. Közben vendégeskedem is: játszom a Piccolo Színház Kaland-előadásában, a Játékszínben a Happyben, és évek óta dolgozom az Utolsó Vonal társulatban Felhőfi Kiss Lászlóval, akivel magán- és munkajellegű, nyíregyházi eredetű baráti kapcsolat köt össze.

Boldog bolondok, Magyar Színház, május 13-án.

Stuber Andrea