Stuber Andrea

Pikáns pikareszk

Békés-Rozgonyi: Szegény Lázár

Tivoli Színház

színikritika

Zsöllye 2003.II.

 

Pikáns pikareszk

Békés Pál-Rozgonyi Ádám: Szegény Lázár

Tivoli Színház

 

d,r: Valló Péter j: Dőry Virág, k: Gyöngyösi Tamás z: Melis László

fsz: Kaszás Attila, Nemcsák Károly, Kováts Adél, Kőszegi Ákos, Kerekes József, Incze József, Jánosi Dávid

 

Fogta 1984-ben  Békés Pál és Rozgonyi Ádám egy 1555-ben megjelent kortársi spanyol kópéregény cselekményét, közelebb hozta hozzánk, egészen 1621-ig, és színdarabot írt belőle. Bemutatta 2002-ben a soproni színház, 2003-ra pedig - több évszám nem lesz - eljutott az előadás a koprodukciós partner, a Budapesti Kamaraszínház helyiségébe, a Tivoliba is. Ott látható most Szegény Lázár címen, Valló Péter rendezésében.

A címszereplő egy hányatott előéletű alkalmazott a Lopez de Navarro nevű hidalgó madiridi házában. (Én speciel sokáig azt hittem a hidalgóról, hogy valami téli csavargó, aki hidegben oldalog.) Lázár egy naiv idealista szakács, aki gyűjtögeti szerény bérét, hogy egyszer majd fogadót nyithasson feleségével, Anitával, aki ugyancsak Lopez házában (plusz ágyában) szolgál. A gazda – mondjuk így - egészen egyszerű ember. Szeretne bejutni a királyi udvarba. Ehhez az irodalmon keresztül vezet az út; regényt kell alkotni az uralkodó kedvére. Lopez úr tehát írnokot fogad, hogy Lázár tollba mondhassa kalandos életét, mialatt ő maga – lop ez – Anitával hancúrozik. S e keretek között megelevenedik előttünk Lázár fordulatokban gazdag története.

A Valló Péter tervezte játéktéren kordonnal választhatóak el a különböző helyszínek: konyha, hálószoba, valamint a gyóntatószékkel felszerelt dolgozószoba. Az ide-oda állítható kordon alkalmazkodik a jelenetezési technikához, s épp oly frappáns megoldásnak bizonyul, mint a verések-verekedések lebonyolítása. Tudniiliik a darabban viszonylag sűrűn kerül sor tettlegességre, s ez úgy zajlik, hogy a szereplők az ütések súlya alatt (nagy élvezettel) földre rogynak, fetrengnek, dobálják magukat, miközben senki egy ujjal nem ér hozzájuk. Pofozó és pofozott, fül és fülcibáló, fenék és rugdosó között ugyanis mindig van egy méternyi távolság. Az ötlet (pofon)egyszerű, és derűsen játékossá teszi ezt az amúgy is jó kedélyű, pergő ritmusú, helyre kis előadást.

Kaszás Attila játssza a címszerepet, aki igen alkalmas a figura megformálása. Egyrészt alkatilag még ma is olyan, hogy simán visszatekerhet előttünk két évtizedet az időgépen. Másrészt képes úgy mosolyogni szemével-szájával – valami buzgó öröm és lefegyverző bizalom ül az arcán ilyenkor -, hogy az ember hisz neki. Elhiszi, hogy tisztán, gyanútlanul, balek módjára kell élni, mert mégiscsak az adja a lelki nyugalmat. (Ámbár szegény Lázár a története végén szomorúan és kedvetlenül szolgál mint afféle Gogolák elvtárs; szürke zubbonyban fantáziátlan ételeket szervíroz a börtönben.)

Kováts Adél Anitája leleményes riherongy, aki a testét jó pénzért odaadja bárkinek, de a lelke érintetlen marad, a szíve meg a férjéé. A színésznő nem mondható különösebben szépnek a Dőry Virág tervezte rongyokban, viszont van benne valami szívszorító sebezhetőség. Az egy pillanatig sem látszik valószínűnek, hogy hősnőnket a forró vére vagy a fehér mája késztetné bujálkodni. Anita mint prostiuált nevezhető kényszervállalkozónak, s Kováts Adél alakítása rejt is valami finom fájdalmat a hősnő kiszolgáltatottsága okán.

A Lopez urat feketében és fehérben játszó Nemcsák Károly egy hozzávetőleges spanyol grand; nehéz felfogású, izzadós, földszagú. Kicsit olyan, mintha valamelyik gonosz Moličre-vígjátékból szalajsztották volna. Nemcsák nagy igyekezettel túloz. Ahogy Anitával édeleg, ahogy ijedtében összecsavarodik, ahogy parancsot ad, vagy ahogy túlfűszerezettnek találja az ételt  – az nekem mind sok.

          Akad még néhány jó szó a mellékszereplőkről: Trokán Péter elegánsan gátlástalan inkvizítor, Kerekes József fanyar értelmiségi írnok (az obligát csatos, nyersbőr válltáskával), a szépészeti minisztert játszó Kőszegi Ákosnak meg jusson külön mondat. Bejön sötétlila öltönyben, a válltöméstől lefelé egyre fogyatkozva, s egész megjelenésével sugallja a tüntető kifinomultságot, az önjelölt szellemi nagyságot. Annyira jellegzetes, hogy a testtartása, a lépései, a kézmozdulatai láttán azt is előre lehet tudni, hogyan fog majd a székre leülni. Kompakt alakítás.

Stuber Andrea