A Royaltól a Radnótiig

Koós Olga szerepeiből

Ez a rovat nem jönne létre, ha színész és újságíró nem hajolna össze óriás kupac fénykép fölött, hogy egyikük révetegen, másikuk izgatottan kotorgásszon, s együtt mélázzanak el valamikori színészi alakítások emlékén. Ezúttal Koós Olga fotói közül szemezgetünk, felidézve egy több mint ötvenéves színészi pálya különböző állomásait, fontos szerepeit, kedves pillanatait, hozzáfűzve a képtulajdonos kommentárjait.

1.    Pontosan nem is tudom, mikori a kép. 1950 körül lehetett, hogy A szibéria rapszódia című darabot játszottuk a Royal Revüszínházban, többek között az oldalamon álló Bilicsi Tivadarral és Petrik Józseffel. E színház társulatának volt tagja később Mezey Mária is, akit „büntetésből” helyeztek ide, s igen méltánytalanul még le is kettőzték a főszerepben egy névtelen, kezdő színésznővel. Mezey Mária emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy barátságába fogadta ezt a fiatal pályatársnőt – engem...

2.    Győri, majd szolnoki évek után 1958-ban Pécsre szerződtem. Lendvai Ferenc legjobb korszakában töltöttem ott nyolc évet, a csillagot is lejátszva az égről. Szabó Ottó gyakran volt partnerem, ebben a Macbeth-ben is. A Lady nem volt számomra a szerepek szerepe – alkatom, orgánumom alapján sem voltam az a kimondott Shakespeare-színésznő, de például a III.Richárd Margit királynője jól ment; háromszor is eljátszottam pályám során –, viszont nagy élmény volt egy próbaidőszakon keresztül hallgatni a rendezőt, Németh Antalt.

3.    A Hello Dolly! Miskolcról a hatvanas évekből. Partnerem kedves kollégám, Némethy Ferenc, akivel körülbelül harminc évvel később találkoztam újra, a Madáchban, Nagypapa és Nagymamaként Szomory Dezső Szabóky Zsigmond Rafaeljének előadásában. Jókat játszottunk és jókat beszélgettünk. (A Szabókyban szintén járatos voltam: az 1986-os nagy sikerű játékszíni bemutatóban is szerepeltem, Verebes István rendezésében.)

4.    A hetvenes években csaknem egy évtizedig Kecskemétet és Szolnokot váltogattam. Mozogtam Ruszt József és Székely Gábor között, egyik kiváló rendezőtől a másikig. Ez a kép az 1972-es kecskeméti Miller-bemutatóból, Az ügynök halálából való. Szerettem Linda szerepét. Férjemet Fekete Tibor, fiamat Piróth Gyula játszotta.

5.    Egy kedves szerep Szolnokról, ahol pályámnak szakmai értelemben talán leggazdagabb időszakát töltöttem. 1980-ban mutattuk be Paál István rendezésében Harold Pinter színművét, A születésnapot. Szép emlékezetű előadásként és személyes színészi sikerként maradt meg bennem. Kovács Lajos markolja a vállamat a képen.

6.    Amikor 1994 elején várt otthon egy üzenet Székely Gábortól, hogy számít rám az Új Színházban, majdnem meghaltam az örömtől! Életem két boldog pillanatának egyike volt ez. Sajnos rövid lett ennek a színháznak a Székely fémjelezte korszaka, de nagyon szívesen emlékszem vissza az ottani kisebb szerepeimre Az üvegcipőben, a Vérnászban vagy az Ivanovban. Az utóbbi, Székely rendezte előadás egyik pillanata ez, amint épp Sinkó László ölében rémüldözöm

7.    Federico García Lorca drámája, A Bernarda Alba háza is azok közé a drámák közé tartozik, amelyekkel többször találkoztam. Először Pécsett a bolond nagymama szerepét kaptam – ehhez készült ez az öregasszonysmink –, később Miskolcon Augustiast játszottam, majd újabb nyolc év múlva Szolnokon Ponciaként  szerepeltem az általam már igen jól ismert műben.

8.    Olyan volt, ilyen lett. A felvétel „civil” kép, de ritkaságszámba menő szakmai pillanathoz köthető a születése: tévéjáték forgatásában vettem részt nemrégiben, s akkor készült ez a portré. Jöhetne most még néhány Radnóti Színház-beli fénykép – ott vagyok most otthon, a Nagymező utcában –, de az utóbbi években már valahogy nem gyűjtöttem be a fotókat a még oly kedves szerepeimről sem.

Lejegyezte: Stuber Andrea