Hetedik

Goldoni: A komédiaszínház

Madách Kamara

f: Magyarósi Gizella  d: Horesnyi Balázs  j: Szakács Györgyi  r: Babarczy László

fsz: Mácsai Pál, Kerekes Éva, Járó Zsuzsa eh., Debreczeny Csaba, Für Anikó, Végvári Tamás, Dunai Tamás

Carlo Goldoni írt hozzávetőleg egy szekérderéknyi színdarabot. Ennek körülbelül a kétharmada vígjáték. Abból néhány tucatnyit fordítottak le magyarra. Ezek közül ötöt-hatot nyűnek a hazai színpadokon. Ám a Madách Kamara most bemutatott egy nálunk eddig ismeretlen Goldoni-művet. Az első reakció – a hír hallatán – a tett üdvözlése. A második – az előadás láttán – fejvakarás, zavart krákogás, laposak pislogása.

A komédiaszínház című színdarabban annyira nem történik semmi a művészi hitvalláson kívül, hogy az ember hajlamos azt hinni: Goldoni csak azért írta, mert nem talált egy fülledten belterjes színházszakmai folyóiratot (Velencei Teátrista vagy ilyesmi), amelyben kifejthette volna nézeteit a commedia dell’ arte elavulásáról és a feltörekvő jellemvígjátékról. Ezért volt kénytelen stíluselméleti esszét fogalmazni színpadra. Főhősét – a komédiaszínház igazgatóját – kiállította a szakaszhatárra, hogy ott propagálja az új módit, az új érát. Alighanem erre rezonált a Madách Kamara, mely sokunk szurkolásától kísérve szintén korszakot vált, s mint látszik, szívesen beszél ars poeticájáról. Magára vessen a néző, ha járatlan a színháztörténetben, ha hiányosak az ismeretei a XVIII. századi olasz drámaírók (Goldoni, Gozzi, Chiari) vetélkedéséről, pláne ha avval sincs tisztában, hogy a Madách Kamara vezetése és műsorpolitikája eltér a korábbitól. Meglehet, kukkot sem fog érteni az estéből.

A produkció - Babarczy László támogatást biztosító rendezése – hosszú várakozásra késztet. Sokáig hisszük-hiddegéljük, hogy előbb-utóbb majd csak elkezdődik a darab, de nem. Felmerül a kérdés, hogy akkor mit nézünk az előadáson 10 óráig. Van ugyebár az igen soványka cselekmény: egy csóró velencei színtársulat éli a maga dolgos hétköznapjait. Próbál. Játszik. Az igazgató buzdítja, korholja, eteti színészeit, akik siránkoznak, hőzöngenek, derülnek, dolgoznak. Érkezik egy kétes tehetségű színdarabíró (Debreczeny Csaba játssza éhenkórászan), akit az igazgató felvesz színésznek. Jön egy korgó gyomrú énekesnő (Für Anikó, lélegzetelállítóan impozáns jelenségként), és ő is a társulat tagja lesz. Ha megfeszülök, sem emlékszem több történésre.

A előadásban felvonul szinte mindenki, akire Mácsai Pál számít. Ő a direktor szerepében fehér allonge-parókában is önmagát adja: a legsajátabb módján huzogatja felfelé a nadrágja derekát. Mácsai csendes, józan őszinteséggel operál. Egészen halvány idézőjelek közé tett panaszos szólamával – tirate - utal saját, színházvezetői nehézségeire és dilemmáira.

A társulat primadonnáját Kerekes Éva játssza, aki soha többé nem lesz már kedves fittyfiritty. Feltűnő az a nyugodt, bölcs asszonyi derű, amely A testőr óta vonzó és titokzatos aurát von köré. A társulat többi tagja voltaképp a commedia dell’ arte jellegzetes szerepköreinek betöltésére hivatott. Dunai Tamás adja a Dottore szerepére termett színészt (ecetes humorral), Végvári Tamás Pantalone megformálására szerződött. (Édesen duzzog a szövegtanulási követelmény miatt.) Brighella Szűcs Gábornak jut, Arlecchino Honti György feladata, a női bohóc Bíró Kriszta szakterülete. Ezek a szerepek a commedia dell’ arte maszkos típusfiguráit jelölik. Dottore a művelt bolognai ügyvéd, Pantalone a gazdag velencei kereskedő, Brighella az agyafúrt bergamói inas és így tovább. E hagyományos figurákból igyekezett kihozni Goldoni a commedia italiana következő fokozatát, melyben a maszkot elhagyó szereplők nem rögtönözve, hanem előre megírt szöveget mondva bonyolítják a helyzet- és jellemkomikummal színesített cselekményt. De ennek inkább csak a meghirdetéséig jutott e darabjában az újító szerző.

A Madách Kamarában az a két szín élvezetes, amelyben a társulat egy-egy commedia dell’ arte jelenetet próbál. Igaz, a poénnal, geggel, komikummal itt is igen szűkmarkúan bánnak, s a műfajhoz illő fizikai felkészültséget és akrobatikus ügyességet is csak nyomokban lehet felfedezni (Hontin, Szűcsön, Bírón) de ekkor legalább színházat csinálnak egy kicsit, nem csak beszélnek róla.

Stuber Andrea