Társszerző: a színész |
Hasek-Burian: Svejk |
veszprémi Petőfi Színház |
színikritika |
Színház 2002. II. |
Társszerző: a színész
Hasek Burian: Svejk
Veszprémi Petőfi Színház
Hasek Burian: vejk (veszprémi Petőfi Színház)
Színpadra alkalmazta: Pándy Lajos. Díszlet: Perlaki Róbert. Jelmez: Laczó Henriett. Zene: Tucsni András. Rendező: Tömöry Péter.
Szereplők: Bakai László, Szakács László, Kőrösi Csaba, Palásthy Bea, Ferenczy Csongor, Bajcsay Mária, Benczédi Sándor, Joós László, Baj László, Kanda Pál, Tóth Loon, Keresztes János.
A XX.századi irodalom egyik kedves találóskérdése, hogy vajon hülye volt-e vejk vagy csak úgy csinált. Efölött bárki vitát nyithat önmagában, aki elolvassa Jaroslav Haek regényét. Mármost színpadon leegyszerűsödik a helyzet. Ott vejk, a derék katona klasszikus kabaréfiguraként működik. A műfaj egyik alaptípusát testesíti meg: a jámbor balekot, aki szó szerint veszi, amit mondanak neki, s ebből következően mindig mindent félreért. Az ő grandiózus lükesége a bonyadalmak szervezőereje. Ez a hülyeség jóhiszemű, nyílt szívű és lefegyverző, így jelenetről jelenetre boldog véget garantál hősünk számára annyi balszerencse közt.
A színpadi vejk el-eltávolodik az eredeti regényalaktól. Már csak azért is, mert rendre újabb és újabb emberek szólnak bele abba, hogy milyen legyen. Haeknek az elmúlt évtizedekben vagy egy tucatnyi magyar társszerzője akadt írók, dramaturgok, komponisták és dalszövegfelelősök -, akik mind újabb vonásokat rajzoltak fel a nagy, közös vejk-képre. A legfőbb társszerző maga a színész, aki eljátssza a bezupált prágai kutyakereskedőt. A címszereplő, aki csak a legritkább esetben olyan tömzsi, kerek képű, borostás, tüsihajú fickó, mint amilyennek vejket ismerjük. (Nota bene: talán egyáltalán nem kell olyannak lennie. Haek ugyanis a regényben nem írja le hőse külsejét, Josef Lada híres rajzait pedig nem is látta - azok az ő halála után születtek.)
Bakai László vejkje a veszprémi Petőfi Színház vejk-előadása cakompakk a címszereplő Bakaié valahogy átszűrte magán a múlt század számos komikusának jellemző vonását. Az alakításban mintha benne rejlene Chaplin ruganyos aktivitása, Fernandel bárgyú arckifejezése, Mr.Bean idétlen nyakatekertsége vagy hogy itthon maradjunk: - helyenként még a Salamon Béla rafinált blazírtsága is. Figurálisan Bakai úgy állítja elő az alakot, hogy minden részletében groteszkre veszi. Sajátos testtartásban játszik: akárha vállfával együtt húzta volna fel az ingét. Talán ennél is tovább megy. Egy egész, képzeletbeli állófogast tart magán a ruhája alatt. Két könyökét hátravonja, vállai közé befeszíti a fejét, melyet mintha gumiból készült Hitler-maszk fedne. (Persze nincs álarc a színészen, csak olyan az arca, amilyet akar.) Kis bajuszt visel, lenyalt frizurát, visszatérő mozdulattal simítgatja a haját. Az alakítás alaphangja úgy szólhangzik, mint amikor Mikó István amerikai rajzfilmet szinkronizál. De százféle más hangot is használ Bakai, egymástól teljesen eltérőeket, például ahogy felidéz egy-egy szereplőt vejk múltjából. (Egyébként nagyon pontosan intonálva, kifogástalanul beszél, ami ritka manapság. Minden szavát tökéletesen érteni még akkor is, amikor tele a szája virslivel.)
vejk tehetsége abban áll, hogy elveszti a háborút azok számára, akik harcba küldik. Bakai vejkje azonban nem vesztes típus. (Még ha egy pillanatra össze is szorul a torkunk, amikor az előadás végén a hadba vonuló Lukát és tisztiszolgáját csatazaj, robbanások döreje és villanása kíséri.) Bakai színészi diadalt ül. Lehengerlően komédiázik: halmoz és herdál. Amikor kap egy lavór vizet, abba zoknistól lép bele, majd lehúzza magáról és kimossa a zoknit, majd avval kezd csapkodni maga körül, és még ki tudja, hány bőrt húz le tetszetős képzavar! egy zokniról. Minden jelenetvéget nagy, feltűnően kitett slusszpoénnal zár. Hogy aztán a nyílt színi átdíszletezés alatt vidám indiánszökellésekkel közlekedjen a sötétben. Bakai ugyanis fékezhetetlenül élvezi az előadást. Játéköröme oly elsöprő, hogy mindannyian behódolunk neki. A csupán statisztának látszó partnerek - Szakács László mint magas nyomású Katz lelkész, Körösi Csaba pöffeteg Luká hadnagyként vagy a több nőalakot elegánsan megformáló Bajcsay Mária -, és a nézők egyaránt.
Alapjában véve késztermékkel állt elő a veszprémi Színház biztosra menő új vezetése. A rendező Tömöry Péter egyszer már megcsinálta Bakai Lászlóval ezt a vejket, 1989-ben Zalaegerszegen. Valószínűleg Bakai vejkje az egyetlen, nyilvánosság előtt mutatkozó közszereplő, aki ugyanolyan maradt az elmúlt tizenkét évben.