Társszerző: a színész

Hasek – Burian: Svejk

Veszprémi Petőfi Színház

Hasek – Burian: Švejk (veszprémi Petőfi Színház)

Színpadra alkalmazta: Pándy Lajos. Díszlet: Perlaki Róbert. Jelmez: Laczó Henriett. Zene: Tucsni András. Rendező: Tömöry Péter.

Szereplők: Bakai László, Szakács László, Kőrösi Csaba, Palásthy Bea, Ferenczy Csongor, Bajcsay Mária, Benczédi Sándor, Joós László, Baj László, Kanda Pál, Tóth Loon, Keresztes János.

A XX.századi irodalom egyik kedves találóskérdése, hogy vajon hülye volt-e Švejk vagy csak úgy csinált. Efölött bárki vitát nyithat önmagában, aki elolvassa Jaroslav Hašek regényét. Mármost színpadon leegyszerűsödik a helyzet. Ott Švejk, a derék katona klasszikus kabaréfiguraként működik. A műfaj egyik alaptípusát testesíti meg: a jámbor balekot, aki szó szerint veszi, amit mondanak neki, s ebből következően mindig mindent félreért. Az ő grandiózus lükesége a bonyadalmak szervezőereje. Ez a hülyeség jóhiszemű, nyílt szívű és lefegyverző, így jelenetről jelenetre boldog véget garantál hősünk számára annyi balszerencse közt.

A színpadi Švejk el-eltávolodik az eredeti regényalaktól. Már csak azért is, mert rendre újabb és újabb emberek szólnak bele abba, hogy milyen legyen. Hašeknek az elmúlt évtizedekben vagy egy tucatnyi magyar társszerzője akadt – írók, dramaturgok, komponisták és dalszövegfelelősök -, akik mind újabb vonásokat rajzoltak fel a nagy, közös Švejk-képre. A legfőbb társszerző maga a színész, aki eljátssza a bezupált prágai kutyakereskedőt. A címszereplő, aki csak a legritkább esetben olyan tömzsi, kerek képű, borostás, tüsihajú fickó, mint amilyennek Švejket ismerjük. (Nota bene: talán egyáltalán nem kell olyannak lennie. Hašek ugyanis a regényben nem írja le hőse külsejét, Josef Lada híres rajzait pedig nem is látta - azok az ő halála után születtek.)

Bakai László Švejkje – a veszprémi Petőfi Színház Švejk-előadása cakompakk a címszereplő Bakaié – valahogy átszűrte magán a múlt század számos komikusának jellemző vonását. Az alakításban mintha benne rejlene Chaplin ruganyos aktivitása, Fernandel bárgyú arckifejezése, Mr.Bean idétlen nyakatekertsége – vagy hogy itthon maradjunk: - helyenként még a Salamon Béla rafinált blazírtsága is. Figurálisan Bakai úgy állítja elő az alakot, hogy minden részletében groteszkre veszi. Sajátos testtartásban játszik: akárha vállfával együtt húzta volna fel az ingét. Talán ennél is tovább megy. Egy egész, képzeletbeli állófogast tart magán a ruhája alatt. Két könyökét hátravonja, vállai közé befeszíti a fejét, melyet mintha gumiból készült Hitler-maszk fedne. (Persze nincs álarc a színészen, csak olyan az arca, amilyet akar.) Kis bajuszt visel, lenyalt frizurát, visszatérő mozdulattal simítgatja a haját. Az alakítás alaphangja úgy szólhangzik, mint amikor Mikó István amerikai rajzfilmet szinkronizál. De százféle más hangot is használ Bakai, egymástól teljesen eltérőeket, például ahogy felidéz egy-egy szereplőt Švejk múltjából. (Egyébként nagyon pontosan intonálva, kifogástalanul beszél, ami ritka manapság. Minden szavát tökéletesen érteni még akkor is, amikor tele a szája virslivel.)

Švejk tehetsége abban áll, hogy elveszti a háborút azok számára, akik harcba küldik. Bakai Švejkje azonban nem vesztes típus. (Még ha egy pillanatra össze is szorul a torkunk, amikor az előadás végén a hadba vonuló Lukášt és tisztiszolgáját csatazaj, robbanások döreje és villanása kíséri.) Bakai színészi diadalt ül. Lehengerlően komédiázik: halmoz és herdál. Amikor kap egy lavór vizet, abba zoknistól lép bele, majd lehúzza magáról és kimossa a zoknit, majd avval kezd csapkodni maga körül, és még ki tudja, hány bőrt húz le – tetszetős képzavar! – egy zokniról. Minden jelenetvéget nagy, feltűnően kitett slusszpoénnal zár. Hogy aztán a nyílt színi átdíszletezés alatt vidám indiánszökellésekkel közlekedjen a sötétben. Bakai ugyanis fékezhetetlenül élvezi az előadást. Játéköröme oly elsöprő, hogy mindannyian behódolunk neki. A csupán statisztának látszó partnerek - Szakács László mint magas nyomású Katz lelkész, Körösi Csaba pöffeteg Lukáš hadnagyként vagy a több nőalakot elegánsan megformáló Bajcsay Mária -, és a nézők egyaránt.

Alapjában véve késztermékkel állt elő a veszprémi Színház biztosra menő új vezetése. A rendező Tömöry Péter egyszer már megcsinálta Bakai Lászlóval ezt a Švejket, 1989-ben Zalaegerszegen. Valószínűleg Bakai Švejkje az egyetlen, nyilvánosság előtt mutatkozó közszereplő, aki ugyanolyan maradt az elmúlt tizenkét évben.

Stuber Andrea