Ebrendelet

Ariano Suassuna: A kutya testamentuma

Bolygó Kultusz Motel

A brazil színikritikusok sem tévedhetetlenek. Biztos kézzel odaadták ugyan a legjobb hazai dráma díját A kutya testamentumának az 1956-os ősbemutató után, de akadtak köztük, akik amolyan brazil belügynek tekintették Ariano Suassuna színdarabját. “Érthetetlen volna a mű mindazok számára, akik nem tudnak közelebbit az országunkról és Északkelet Brazília sajátos mitológiájáról” – írta egy Rio de Janeiro-i kollegina.

Helyi specifikumok ide vagy oda, A kutya testamentuma rövid úton globalizálódott, s mostanra már többször körbejárta a földet; a világ színházait. Aki idén nyáron találkozott vele Szentendrén, annak legfeljebb annyi tűnhetett fel a mű idegenszerűségéből, hogy némelyik szereplő – nevét tekintve legalábbis – beférne a portugál válogatottba Fernando Couto vagy Joao Pinto mellé. (Ugyanis a számos, spanyol nyelvű dél-amerikai ország között Brazília az egyetlen, amelyben portugálul beszélnek.) A kutyakomédia hősei azonban internacionálisak. Akárcsak a problémájuk: éhe a pénznek. Grillo, az élelmes péklegény bármely náció népmeséjében szerepelhetne mint sztárszélhámos. Hol ne kísérné közderültség, hogy lóvá tesz péket, papot, püspököt és betyárt? (Ha már az erősen katolikus brazilok nem vették rossz néven a klérus megfricskázását.) Merre ne mulatnának a leleményességén, ahogy egyházi temetést intéz a pékné elpusztult kiskutyájának? Ki ne díjazná a trükköt, amivel kijátssza a valamennyiüket halállal fenyegető – és meg is ölő! - brazil Sobri Jóskát?

Grillo kalandjait ezúttal a Bolygó Kultusz Motel prezentálja. Bolygóék hosszú utat tettek meg az 1996-os miskolci megalakulásuk óta, s mostanra Szentendrén kötöttek ki a nyári szezon idejére. Pár éve a Liliomfi előadásával vették be magukat a Dunaparti Művelődési Ház elé, s idén már kényelmes otthonossággal használják a teret, annak minden négyzetméterét. Játszik a ház belseje, ajtaja, lépcseje, a pincelejárat, a kerti ösvény, a kerítés. (Az utóbbira mászik fel az előadás elején két szereplő átvizelni a szomszéd udvarába. Itt jegyzem meg; már több tucatszor láttam olyat színházban, hogy a színész hátat fordít nekünk és úgy tesz, mintha pisilne, de ezen még soha el nem mosolyodtam, pedig alighanem komikumnak szánják általában.) Szóval szinte minden játszik, tán az egy Göncöl szekér kivételével. A Bohóc-Narrátort megformáló Major Melinda – aki vidám, vörös hajú és orrú figurát hoz, törékeny alkata mégis inkább lírai szomorú Bohócot idéz, mint harsány nevettetőt - kedvesen beleszövi az előadásba a körülményeket: kutyaugatást, mobilcsörgést, utcazajt vagy az elkésve érkező nézőket. Az egész produkciónak van valami üde utcaszínházi bája, majdhogynem avignoni fesztiválhangulata.

A Puskás Tivadar irányította színészcsapat jótékony visszafogottsággal, könnyed humorral komédiázik. Hevér Gábor játssza a fő csirkefogót. (Fejkendővel, színes inggel enyhén digós fazont adott neki Kovács Antónia jelmeztervező.) Hevér kicsit sem forszírozza, hogy látványosan rafinált legyen. Csak áll az ivópultnál - melyet a segéderők zöld löttyel töltött, hosszú poharakkal pakoltak tele - és teljes természetességgel adja elő a legvadabb ötleteit is. Éktelen baromságok úgy hagyják el a száját, hogy kézenfekvő banalitásnak hangzanak. Hevér Grillója kimond valamit, aztán csak néz, vár. És szinte maga sem hiszi el, hogy az emberi hülyeség milyen megbízhatóan reagál: szárba szökken és nőni kezd.

A gyászoló péknét Horváth Zsuzsa alakítja, szaporán hányva magára a keresztet. (Talán tőle származik a Suassuna-színdarab elővételének ideája, hiszen sok évvel ezelőtt ő már eljátszotta Miskolcon a mostani szerepét.) Az egyházi személyek megformálása – a papé, a püspöké és a sekrestyésé – Puskás Tivadarnak jutott, aki az utóbbi figurához alkalmi rozzantságot társít, s ennek jegyében egészen pazarul tud letotyogni a lépcsőn. Pékként Kanda Pál lisztez a történetben, s nagyobb felindulás esetén bőszen markolász egy darab nyers tésztát. Mindannyiuk közül Kardos Róbert a legjobb, aki a másik péklegényt, az élhetetlen Chicót játssza. Ő afféle álmodozó, bávatag, párás szemű fiú, aki valószínűleg mindig a rövidebbet húzná, ha Grillo nem lenne a barátja és jótevője. Így is minden kalandban kis híján ő jár pórul. Kardos végtelenül szeretetreméltóan érzekelteti hőse fenyegetettségét; kiszolgáltatottságát a sors, valamint Grillo szeszélyeinek. Talán azért is olyan szívszorító az alakítás, mert evvel a balek Chicóval lehet a legkönnyebben azonosulni. Ebből a fajtából van ugyanis a legtöbb mindenütt a világon, Északkelet Brazílián innen és túl.

Stuber Andrea