Szürke

Szép Ernő: Vőlegény

Szép Ernő: Vőlegény (kaposvári Csiky Gergely Színház)

Díszlet: Valcz Gábor. Jelmez: Szűcs Edit. Zene: Márkos Albert. Tánc: Kadala Petra. Dramaturg: Merényi Anna. Mozgás: Lugosi György. Rendező: Keszég László

Szereplők: Kovács Zsolt, Lázár Kati, Varga Zsuzsa, Csapó Virág, Pálffy Zsuzsanna, Végh Zsolt, Kelemen József, Karácsony Tamás, Szvath Tamás, Tóth Eleonóra, Antal Márta.

Nem szeretett színdarabot írni Szép Ernő, de muszáj volt. Az hozta a pénzt, a fényt, a respektet. Erre való tekintettel  növesztett a költő három háromfelvonásost, mely egymással közeli rokonságban áll. Más hozzá(juk)tartozót lámpással kell keresni.

A Patikában, a Vőlegényben és a Lila ákácban is változatosak a felvonások. Az első rész kellemes-szellemes zsánervígjátékot ígérő életkép. A másodikban „eldrámul” a líra. Két főszereplő összecsap, s a harcban a szó az univerzális fegyver. (Dumalégió. Bókbandérium. Szájról indított vallomásrakéta.) Az egyik fél párt kunyorál. Megpróbál lyukat beszélni a másiknak nem is hasába, hanem szívébe egyenest. Aztán az utolsó felvonás új hangulatot hoz, majd semmit meg nem oldó megoldás zárja a történetet. A Patikában a nagyvilági életről álmodó Balogh Kálmán fennakad a cselédlányon. A Lila ákácban Tóth Manci elhagyja Csacsinszky Palit, amitől a hiú fiú végre szerelmesnek érzi magát. A Vőlegényben a fiatalok egymásra találnak és boldogan élnek vélhetően 8-10 napig, amíg éhen nem halnak.

Szép Ernőt különböző korokban különböző okokból nem játszották színházaink, és amióta mégis, ritkán van benne köszönet. A (múlt) századelő magyar darabjainak színrevitele biztos stílusismeretet követel, ami nem jelentéktelen igény, és még kevés is a boldoguláshoz. Tudni kell kikeverni az édes-fanyar Szép Ernő-i ízt. Alkotóelemek: naivitás, rafinéria, életöröm, dekadencia, tespedtség, elvágyódás, önteltség, önirónia.

Nehéz ügy. Mi lesz számonkérve? Könnyfátyol meg bárányfelhő, szivarfüst és púderillat, esőkopogás, a gázlámpák sápadt fénye a korabeli „Sligetben”, s ki tudja, mi még. A Kaposváron most bemutatott Vőlegényből hiányzik a mű nyugtalanító szépsége, ideges szívdobogása, fájdalmas-groteszk lírája – én speciel így érzem. Másnak meg elég lehet, ami benne van. Lám, a premierközönség tetszéssel fogadta a produkciót. Nekem úgy tűnt, hogy a játszókat nem birizgálta fel sem a darab nyers illúziótlansága, sem az üde szertelensége. A Keszég László rendezte előadás elvan takarékon.

Valcz Gábor díszlete a szürkét variálja szürkével. Szürkék a falak, a bútorok, a háziáldás, a fotóalbum. Még a pöttyös állatbőr is szürke, amit Fox fogász helyez el rendelője padlatán, amikor reménybeli apósát várja vizitbe. Szűcs Edit jelmeztervező szintén sötéten látja a hősöket. Kétszer vágnak szemen színnel. Egyszer amikor Kornél kisasszony a züllés útján rövid kitérőt tesz, s hazalátogat talpig piros selyemben. Később a lány Édes Baba nevű pártfogója lép színre arany foglalatban.

Csuszikék lakását hatalmas ajtókkal látták el. A kilincsek a hölgyek orrát ostromolják, s a kanapé is oly magas, hogy jót lehet rajta kalimpálni. A túlméretezettség itt bizonyára elrajzoltság, ami – mint rendezői szándék - a szereposztásban is felfedezhető. Elvégre a házasulandókat nem primadonna-bonviván alkatú, hanem szubrett-táncoskomikus típusú páros adja. Ez nem lenne baj, de az Üvegcipő-beli Irma-hangját hallató Varga Zsuzsa a „csatajelenetben” (és azon is túl) inkább gyerekesen hisztis – no jó: legfeljebb bájosan habókos -, mint  lázas, elszánt, puha, elomló, harcias, csábító nőszemély. Ami Kelemen József Rudiját illeti, az ő mivoltát firtató figyelmünk lepattan a színész pózairól: a kakaskodásokról, a hercig tánclépésekről, a széles gesztusokkal megtámasztott hetykeségről. (Kis kitérő: a Vőlegény-bemutatók történetében permanencia mutatkozik. Psota Irén, Schütz Ila játszotta Kornéliát, évekkel később pedig az anyukáját. Haumann Péter szintén volt ifjú Fox, majd idős Csuszik. Kelemen Józsefnek fordított sorrend jutott: a főiskolán az apa, most a vő/legény/ szerepe. És én szívesen megnézném még azt is, ha majd Varga Zsuzsa játssza a Mamát.)

A Csuszik-szülők olajozottan működnek. Kovács Zsolt színészi perfekciója maradék eleganciát biztosít a lecsúszott Csuszik papának. Lázár Kati üptre adja be tömör kis poenjait, miközben elragadó ziláltsággal, billegve rója a kilométereket. Hanem Pálffy Zsuzsanna Ducija vagy Antal Márta Pendzsije láttán arra juthatunk, hogy Kaposváron is csak úgy van, mint bárhol máshol. Itt is akadnak szereplők, akik már pár mondattal is túl vannak terhelve.

Csapó Virág Mariskája a legbeszédesebb figura. A szeme alatti sötét árkok és a szája körüli mosolyok arról mesélnek, hogy bár sorsa reménytelebb a Kornélénál, Mariska mégis szeretetteljesen, derűs zsörtölődéssel terelget kit-kit a maga útján. Szürke, kiszáradt, agyonhajszolt kis nő nagy lelki tartalékokkal. Belső szépsége és Szép-sége van.

Stuber Andrea