Ami kevés, az kevés

Gozzi: Turandot

Bulandra Színház, Bukarest

Fsz: Maia Morgenstern/Kana Hashimoto, Virgil Ogaseanu, Filip Ristovski, Andreea Bibiri, Alina Berzunjteanu

K: Malina Andrei. D-j: Velica Panduru. R: Catalina Buzoianu

          Hogy a román színház beljebb van Európában, mint a magyar, az a Bulandra mostani budapesti vendégfelléptekor is kiderült. Igaz, nem feltétlenül a Turandot-előadásból juthattunk erre a következtetésre, de az uniós fesztivál programjában szereplő szakmai találkozón meg lehetett sejteni. Egyrészt impozáns nemzetközi projektekben való részvételek kerültek ott szóba, másrészt láthattuk a társulat külföldi színészeit – a macedón Filip Ristovskit és a japán Kana Hashimotót –, akik azért költöztek Romániába és tanulták meg a nyelvet, hogy a bukaresti színiakadémián szerezzenek színészdiplomát. (Az más kérdés, hogy mire jutottak eddig a pályán. Mert hát a hosszú hajú, kecskeszakállas Ristovski Kalaf hercege és az idevágón ázsiai arcú Hashimoto másodszereposztású Turandotja közel egyformán gyenge pontja volt a Bulandra Színház előadásának.)

          Catalina Buzoianu színrevitele a legtapintatosabban eklektikusnak nevezhető. A rendezőnő az egzotikus mese és az olasz commedia dell’ arte figurái mellé még belekeverte Gozzi Turandotjába a kínai operát, a keleti küzdősportok paródiáját, a napi és tegnapi politikát – egyfelől az európázást, másfelől Mao Ce Tung környékét –, s mindehhez hozzácsapta az atelier-vonulatot, hogy a színház a színházban elnevezésű ziccert se hagyja ki. Sok ez kicsit az óvatlan nézőnek. Meg persze kevés is. Mint amikor egy halom holmit raknak a tenyerünkbe, aztán minden potyog szanaszét, végül ott maradunk üres kézzel.

          Velica Panduru díszlet- és jelmeztervező színpadképe a felsorolt motívumok közül egyikhez sem illik igazán, de semminek nem ellensége. Feketében, vörösben, lakkban csillog a színpad. Alkalmas teret kínál ahhoz, hogy a társulat elvicceljen a történettel. Bolondozásukban az a leginkább szellemes, ahogyan játszóknak játsszák a játszókat. A zenészek és zajcsinálók olykor megkritizálják a színészeket, máskor időt kérnek, hogy szusszanhassanak kicsit. Az egyik udvarhölgy véletlenül Nyina Sirálybeli monológjába kezd bele a szövege helyett („Én a sirály vagyok. Nem, nem ez.”) Más meg Lukát idézi joviálisan az Éjjeli menedékhelyből. Altoum császár egyik frenetikus pillanatában véletlenül egy nézőt rendel oda magához az apródja helyett. Ez a csúcs.

          A produkció elnagyolt jelenetei, felületes tréfái közepette magasan kiemelkedik a színpadi síkságból két színész. Ők a támpont a nézéshez. Egyikük a Turandotot megformáló Maia Morgenstern, kinek megjelenése pillanatában azonnal kilengenek a képzeletbeli mérőműszerek a nézőtéren. Rögtön fogható egyrészt a személyiség rendkívüli ereje, másrészt érzékelhető valami északi szél, ami a színésznőből fúj. Morgenstern hideg, kemény királykisasszonya leszbikus kapcsolatokat ápol az udvarban. A férfiakat engesztelhetetlenül gyűlöli, mert a férfiak akarják, hogy a nők ostobák, engedelmesek és tehetetlenek legyenek. Morgenstern sistergő gyűlölettel, merev lélekkel és ruganyos testtel formálja meg a címszerepet. Láthatóan élvezetét leli az akrobatikus mutatványokban és a nagyon különböző színvonalú poénok elsütésében. Márpedig a színészi kedv gyakran kedvcsináló a közönség számára is.

          A legjelentősebb örömforrás azonban az Altoum császárt alakító Virgil Ogaseanu. Amint Turandot-apuka képében elénk lép, azonnal látszik, hogy személyében egy minden hájjal megkent, bölcs bohócóriást ismerhet meg az, akinek most van hozzá először szerencséje. Jobb-rosszabb (inkább rosszabb) gegeket osztottak neki. Hülye, szenilis királyt játszik, akinek nincs rendben az emésztése. Folyton vécére futkos, de már a trónja is úgy fest, mintha budi volna. Hangos szellentéseket rendeznek a feneke alá valami gumilufi segítségével. Kínos lenne ez az egész, ha nem látnánk, hogy Ogaseanu egyszerűen fölélebeg a pórias humorforrásoknak. Elegánsan, fölényesen és elnézően pillant le az előadás esetlenségeire. Néz egyszerre bánatosan és huncutul, hallgat, kivár, hogy a legjobb pillanatban és ritmusban szólaljon meg. Nyer. Tud nyerni. Egészen biztos, hogy mindent tud.

Stuber Andrea