Hideg, hideg

Molière: A mizantróp

Új Színház

Még le sem ültünk a helyünkre az Új Színházban, még világos van, még nem kezdődött el A mizantróp előadása, máris elég pontosan lehet tudni, hogy mit utál majd Alceste. Horgas Péter díszlete ugyanis (függöny híján) leplezetlenül mutatja a mai konzumvilág egy jellegzetes helyszínét. Rideg, kék-zöld fények, csövek, fémvázak, modern építészeti vonalak. Rudolf Péter rendezésében alighanem valamelyik ablaktalan plaza földszinjén játszódik Molière igen kevéssé mulatságos komédiája. Hátul egy tangóharmonikás üldögél. (Előző este talán az Éjjeli menedékhely ment, és ez az ember véletlenül itt ragadt a színen.) Az ő muzsikálása hivatott ellenpontozni azt a dübörgő techno- (vagy milyen) zenét, amely kitör a játék kezdetén, amikor a szereplők amolyan divatbemutatós modorban elénkvonaglanak. A két, egymással szembeszálló muzsika annál is jelentőségteljesebb, mert később – a végefelé -, az emigrációba induló Alceste kiborult bőröndjéből számtalan teleírt kottapapír repdes szerte-szét, amiből arra lehet következtetni, hogy főhősünk szoros kapcsolatban állhat a zenével.

De egyelőre még csak az elején tartunk, amikor Alceste – Hirtling István személyében - hangsúlyosan színpadra érkezik. Feketébe öltözött, nett ember, képén a savanyú gyomorbajra utaló fancsali arckifejezés. Így kezdi Hirtling a történetet és nagyjából így is fejezi be. A két pont között némi izgágaságot és általános undort nyom bele a figurába. Ingerült dühe jeleként több ízben is ököllel betöri a színpad és a nézőtér között magasodó képzeletbeli üvegfalat, amelyet aztán rendre újabb képzeletbeli táblaüveggel pótolnak a – hogy is mondjam csak – láthatlanüvegszállítómunkások. (Akik maguk azért láthatóak, máskülönben be sem számolhatnék róluk.)

Abból nem sok derül ki, hogy mi is fűzi Hirtlinget Nagy-Kálózy Eszter hűvös és szép Célimène-jéhez, aki pávatollakból összeállított indián fejéket hord és sűrűn csörög a mobilja. Nagy-Kálózy Célimène-je szinte gyógypedagógusi jóindulattal foglalkozik folyton fortyogó Alceste-ünkkel, nem veszítve közben szem elől baráti társaságát, melynek tagjait bizonyos nemtörődömséggel szórakoztatja. Ez a közöny pedig hirtelen megszépül, amikor a színésznő – Célimène-alakításának erős pillanatában – leleplezett intrikusként szó nélkül, rezzenéstelen arccal áll és mered bele tekintetével a nézőtér sötétjébe. (Végre egy méretes szerep a belevaló színésznőnek. Tavaly Nagy-Kálózy Eszter és Györgyi Anna egymás elől “orozták” el a feladatokat az Új Színházban, nyilván nem önszántukból persze. Györgyi játszotta el a Nagy-Kálózyhoz jobban passzoló Tóth Hermint a Hermelinben, miközben Nagy-Kálózy küzdött Schwajda Himnuszában a Györgyi színészi alkatához közelebb álló Arankával.)

Természetesen mindannyiunk számára ismerős figura Schnell Ádám könnyed, simulékony és slágfertig Philinte-je, akárcsak Selmeczi Roland vagy Almási Sándor piperkőce. És ott van még Tóth Auguszta mint rózsaszínben játszó, stilizált Arsinoé. (Mindig lenyűgöz a nevetése. Kacajgyöngyöztetésben Tóth Augusztának nincs párja. Legfeljebb ha Varga Mária versenyezhet vele.)

Rudolf Péter hideg, dühös Mizantróp-verziója a mára reagál, de azért a nézők napi tapasztalatai némely ponton ellentmondanak neki. Van például az a kulcsjelenet, melynek során a maximális őszinteséget pártoló Alceste kíméletlenül kipakol a véleményét firtató Oronte-nak. (Szokott az engem zavarni kicsit, hogy néhány lapoldallal később Alceste, a szókimondóbajnok mennyire elítéli Arsionét amiatt, hogy a nő elmondja neki a kedvezőtlen igazságot Célimène-ről.) Az említett szcénában Oronte (Dengyel Iván) valóságos maffiózóként lép elénk, szép szál testőrök kíséretében. S hogy ez a napszemüveges, lófarkas, csillámló inget hordó böszme pasas egy verset – mit verset? az önkezével írt szonettet! - akarja megtárgyalni Alceste-tel, ez az abszurdum határát súrolja.

Összességében véve az történt az Új Színházban, hogy A mizantróppal a mi felszínes, kietlen, nehezen szerethető világunkat kívánták ábrázolni. Sikerült. Született egy felszínes, kietlen, nehezen szerethető előadás.

Stuber Andrea