A Vár-project

Szörényi-Bródy: Kőműves Kelemen

Székesfehérvár, Pelikán udvar

A Kőműves Kelemen című rockballadáról elmondható, hogy egyik bemutatója olyan, mint a másik. Azért van ez, mert ahányszor eddig színre került, mindig Novák Ferenc koreográfiáján alapult. Ki tudja, talán már építési szakkönyvek is leírják azokat a dobbantós-tekergős figurákat, amelyekkel a Szörényi-Bródy-Sarkadi-Ivánka szerzőnégyes kőművesei építeni szokták Déva várát.

Negyedszer állt most nyáron közönség elé a brigád. Az előző részek tartalmából: az 1982-es ősbemutató hosszú, boldog sikerszériát ért el a Pesti Színházban, Marton László rendezésében, Hegedűs D.Géza emlékezetes alakításával a címszerepben. (Kenterbe izzadta valamennyi kollégáját.) 1988-ban Hegedűs D. reprodukálta az előadást veszprémi színészekkel. 1992-ben maga a koreográfus vállalkozott a mű színrevitelére a Nemzeti Színházban, s most 2001 nyarán ismét Novák Ferenc állította színpadra a Kőműves Kelement, hogy Gyulán, Székesfehérváron - és még ki tudja hol - eljátssza az alkalmi társulat a balladát. A történet jól ismert: tizenkettő plusz egy kőműves a várépítési munkálatok sikeressége érdekében egyezséget köt, melynek értelmében az omlásveszély elhárítására beledolgozzák a falba az elsőként látogatóba érkező asszonyt.

A székesfehérvári előadás láttán konstatálható, hogy Götz Béla díszlettervezőnek nem sok dolga volt. Mindössze egy hordozható állványdarabkával segítette a kőműveseket, akik aztán úgyis megtestesítik az épülő és omló falakat, hol összekapaszkodva, hol szétzuhanva. Ugyanakkor a jelmeztervező Imrik Zsuzsa meglehetősen konkretizálta a szereplőket: Moszkva téri külsőt adott nekik a kockás ingekkel és a kifakult nadrágokkal. (Már a Nemzeti-beli bemutatón is ilyenek, ilyen kínai diszkontból szalajsztottak voltak a kőművesek.) A csapat besompolyog a színre, kisvártatva táncolni kezd, amivel feladja a rejtvényt, hogy vajon kiket tisztelhetünk a játszó személyekben. Az egymással szembeszegülő főszereplőket, Kelement és Boldizsárt Gazdag Tibor és Novák Péter adja, ez látatlanban is rendben van. Hanem kik lehetnek a többi tizenegy férfiak, akik közül szinte egyet sem lehet megjegyezni, vagy akár csak megkülönböztetni a másiktól? Amikor táncolnak, arra gyanakszunk, hogy talán énekesek. Dalra fakadásuk pillanatában még mindig vélhetjük őket ismeretlen prózista színészeknek, megszólalásukkor viszont nem marad más tipp, mint hogy esetleg kőművesek. (Bizony a tánctudás ezúttal csak Novákról rí le, jóllehet ma már nem igazán táncos alkat ő.)

Arctalan tömegből válik ki egyfelől a külön párbajt vívó  Kelemen és Boldizsár, másfelől az öreg Vándor, akinek szerepében Szabó Gyula igen feltűnően színészként viselkedik. Bejön kockás ingben és teljes meggyőződésben egy mokány ember, aki szellemi és fizikai képességeit színpadi hatáskeltésre használja. Elénekli-elrecitálja az átkot hozó asszony történetét, fölényesen uralva a nézők érzelmeit. Pontosan kidolgozott betétje során mesterien bánik a hangjával, beszéde dinamikájával, arca rezdülésével, keze mozdulataival. Egy szakszerű színész végzi itt a dolgát önállóan és magabiztosan. Ő boldogul egyedül is, ellentétben a címszerepet játszó, komoly képességű Gazdag Tiborral, aki szinte belezavarodik a magányosságba. Novák Ferenc semmi módon nem tud segíteni neki. Ugyan miként is támogathatná a szerep kidolgozásában a színészt a koreográfus-rendező, aki alig-alig tudja megoldani az előadás puszta lebonyolítását is? Novák suta, esetlen, nehézkes színrevitelében a jeleneteknek nincs eleje-közepe-vége, íve-csúcsa-ereje. Nem épülnek - omlanak, mint a vár. Így hát a címszereplő támasz nélkül marad. Dolgozik erősen, derekasan dübörög persze, rángatja a fejét, röpteti a haját - szép a haja igazán -, de valójában maga sem éri be ennyivel. Gazdag átütő akar lenni (nagyon akar), s ezenközben a kontrollálatlan színész kétségbeesettsége árad belőle. Kapkod és zagyvál, mint kinek fogalma sincs arról, hogy mi jó s mi rossz abból, amit csinál. Novák Péter színészi feladata egyszerűbb és hálásabb. Boldizsár kőműves hümmögő-dörmögő cinizmusát és pragmatizmusát jóval könnyebb hatásosan ábrázolni, mint Kelemen hitét, melynek még építéstechnikai eszközként is eredményre kell vezetnie.

Az előadás szerény élvezeti értékét rontja a rémes hangosítás, melynek következtében mintha valami kicsi fémdobozból rezegne elő a zene. Ráadásul nem csupán a dalokat hangosítják ki, hanem a prózát is. Ettől igen plasztikussá lesz az építőmunkások lihegése, ennek fejében viszont szinte megállapíthatatlan, hogy az amúgy is oly egyforma férfiak közül éppen ki szólalt meg.

A fentiek alapján akár arra is juthatunk, hogy akinek ez a Kőműves Kelemen kimaradt az életéből, az nem sokat veszített. Pedig mégis! A fehérvári előadás ugyanis a közös felismerés élményéhez juttatta a nézőket (többet közülük legalábbis.) A dolog avval függ össze, hogy a rockballada – ahogy eddig mindig – most is megtalálta a maga idejét. Szörényi és Bródy műve a Kádár-korszakban született, s benne is van a Kádár-korszak, mint minden Szörényi-Bródy-műben. Mindenekelőtt abban az erkölcsi dilemmában – vagy ha úgy tetszik: számonkérésben -, hogy mennyi áldozatot ér meg a nagy Mű. Az ősbemutató idején a múltat látszott feszegetni a darab. 1992-ben a félmúlthoz kötődni vélték. S most hirtelen a jelen szól ki belőle, akár meghallotta ezt Novák Ferenc, akár nem. Tudniillik Kelemen lelkesítő szólamai, buzdító lózungjai egyszercsak ismerőssé kezdenek válni. Minél hosszabban ragozza, annál jobban beleillenek valami Happy End-es országimázspályázatba, esetleg Vigadó-beli beszédbe. Kelemen szövegétől kínosan eluralja a darabot a Fidesz-retorika. S amikor én megpróbálom elhessegetni magamtól ezt a különös párhuzamot, akkor váratlanul visszaigazol valaki a nézőtérről. Épp ott tartunk, hogy a megözvegyült Kelemen dúltan nekiront kollégáinak, akikkel együtt fogadta meg, hogy valamelyikük asszonyát feláldozzák. Neked nincs is feleséged – ordít rá az egyikükre. S ekkor egy halk hang megjegyzi a környékről: az a Várhegyi Attila. Így aztán nehéz szabadulni a gondolattól, hogy Fehérváron olyat láttunk, amilyet egyébként is látunk mostanában. A vár elkészült végül, de a dévai illetékesek nem hozták nyilvánosságra, hogy pontosan mi zajlott az építése körül. Attól tartok, valami szépnevű kft. intézte, közbeszerzési pályázat nélkül. Esetleg ott sertepertélt a környéken tanácsadóként Simicska Lajos. A köveket tán a gánti bányából szállították, s feltehetőleg szolnoki cégek is részt vettek a kivitelezésben. A vár áll, és sosem fogjuk megtudni, mi van benne és mi maradt ki belőle. Mi kimaradtunk, az biztos.

Stuber Andrea