Kean-keserv

Főszereplő: Gálffi László. Fordító: Révész Mária. Díszlet, jelmez: Füzér Anni. Rendező: Mácsai Pál.

A színészekkel nagyon ki lett szúrva. Más művészek alkotásai évszázadok múltán is használhatóak, élvezhetőek és értékelhetőek. Az egykori színészek nagyságát viszont becsületszóra kell elhinni. (És lehet, hogy ez a jobbik eset. Mert ha megnézhetnénk a színháztörténet kiválóságait, talán elszörnyednénk a játékuk láttán. Annyit változott a világ és az ízlés.) Ezért szinte az abszurditás határát súrolja, hogy egy mai magyar színész (Gálffi László) szólóest keretében elénk állítja tizenkilencedik századi angol kollégáját (Edmund Keant), akit a valaha volt legnagyobb színésznek mondanak. (Szerepel is ez a titulus a Raymund Fitzsimons monográfiája alapján készült monológban.)

Persze Gálffi ebből az alkalomból legalább annyira önmagáról kíván szólni, mint a híres elődről. A produkció nyilván az önfoglalkoztatás és az önkifejezés eszköze. (Maga a műfaj voltaképp nem áll távol Keantől, aki a színészetet szólószámnak tekintette, nem társasjátéknak – amint ez a szövegből is kiderül.) Gálffi elmeséli nekünk egy rendkívüli színész viszontagságos életét. Természetes hangon és módon bele-belesző a szövegbe Shakespeare-monológokat. S okos, enyhén cinikus és önironikus véleményt sejtet mesterségéről és annak művelőiről. Ezenközben fitten izeg-mozog Füzér Anni szép padlózatú színpadán, s rejtett pincelyukakból ruhákat és kellékeket bányászik elő, hogy öltözhessen-vetkezhessen kicsit. (Muszáj az egyszemélyesekben folyton tenni-venni? Nem – felelem, mert eszembe jut a Gálffi-produkciót rendező Mácsai Pál, aki az Azt meséld el, Pista! alatt mindvégig csak üldögél, s mégis micsoda lenyűgöző és elragadó este az!)

A monodráma intim műfaj – nemcsak a színész, de a közönség számára is. A néző hajlamos úgy érezni: ketten vagyunk most, Gálffi és én. S ami kettőnket illet: nekem személy szerint mit sem nyújtott az előadás. Pedig egy mondatot fel szoktam fedezni legalább, mint a színész aznapi legjobbját. Most ennyit sem találtam.

Stuber Andrea