Semmi sincs úgy, ahogy van

Vízkeresztek keresztül-kasul

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Békés megyei Jókai Színház)

Fordító: Mészöly Dezső. Jelmeztervező: Papp János. Díszlettervező, rendező: Szikora János mv.

Szereplők: Bródy Norbert, Marton Róbert fh., Hodu József, Szőke Pál, Kertész Richárd fh., Imre Sebastian  Zsolt fh., Gáspár Tibor, Árdeleán László, Jancsik Ferenc, Karczag Ferenc, Komáromi Anett, Tarsoly Krisztina, Vári János

Kaposvári Csiky Gergely Színház. Fordító: Radnóti Miklós és Rónay György. Jelmez: Szűcs Edit. Díszlet: Ágh Márton. Zene: Dévényi Ádám. Vívás: Lugosi György. Dramaturg: Merényi Anna. Rendező: Kelemen József.

Szereplők: Anger Zsolt, Varga Zsuzsa, Kocsis Pál, Sarkadi Kiss János, Fábián Zsolt, Tóth Béla, Lecső Péter, Gyuricza István, Nagy Viktor, Znamenák István, Tóth Richárd, Keszég László, Marozsán Erika, Kovács Magdolna, Kolompár Margit.

József Attila Színház Aluljáró. Fordító: Radnóti Miklós és Rónay György. Tér: Éberwein Róbert. Ruha: Zsigmond Éva. Zene: Kis-Várday Gyula. Rendező: Naszlady Éva.

Szereplők: Sághy Tamás, Horváth Lajos Ottó mv., Vizy György, Újréti László, Csarnóy Zsuzsa, Fehér Anna, Román Judit, Vándor Éva.

Vízkereszt, vagy amit akartok – amennyit akartok. Három helyen is játsszák az új évezred első vízkeresztjekor a vígjátékot. Shakespeare felhőtlennek és romantikusnak nevezett komédiái közül az utolsót. Ebben két szál csavarodik össze: az úri szerelmi és a szolgai bohózati. A szerelmi cselekmény boldog vége az, hogy mindenki párt talál magának, ámbár vagy nem azt, akire vágyott, vagy nem úgy, ahogyan elképzelte. Sebastian beugrik az első ágyba, amelyikbe hívják, s onnan azonnal a paphoz siet a számára ismeretlen grófnővel. Olivia, akit Viola lobbantott lángra, feleségül megy a vadidegen Sebastianhoz. Orsino mintegy a lakodalmi kompánia kedvéért maga is megnősül; Violát veszi el, akit eddig fiúnak ismert. Viola pedig vagy tudomásul veszi, hogy szerelme "ha ló nincs, a szamár is jó" alapon kéri meg a kezét, vagy elhiteti magával, hogy Orsino délelőtt tíz óra harminckor még Oliviáért epekedett, tíz negyvenkettőtől viszont őérte ég. Ez a shakespeare-i happy end. A mű másik vonulatában egy részeges szélhámos, Böffen Tóbiás élősködik rokonon és cimborán, s kissé durva tréfa keretében megpróbálja effektive az őrületbe kergetni a Malvolio nevű urat.

A történet megítélése persze nézőpont kérdése. S e télvízi Vízkereszt-produkciók éppen annak adják érdekes példáját, hányféle módon közelíthető meg ugyanaz a darab. Hiszen a békéscsabai, a kaposvári és a József Attila Színház-beli előadás szinte minden ízében különbözik egymástól.

Illyr allűr

Kiindulásnak vegyük talán a helyet és az időt. Békéscsabán igen konkrét és meglehetősen mainak látszó a helyszín. Afféle Illyria Beach ez, amit Szikora János rendezőként és díszlettervezőként elénk varázsol. Tengerpart, szabadtéri bár, úszómedence, föveny, kabinok, zuhany, napozóágy. Szabad strand vagy zárt üdülőhely, ahová Orsinónak szabad bejárása van, s a gazda – szabad a gazda? – alighanem Olivia. Talán Olivia Club Hotel a hely neve, légkondicionált szobák, félpanzió, teniszpálya, amelynek alkalmasint a szakadt Böffen Tóbiás a gondnoka.

A kaposvári Stúdióban Ágh Márton nádfonatú falakkal vette körül a játékteret, helyet adva a zenét szolgáltató Dévényi Ádámnak és Biczó Gábornak is. A szellemesen működő, ablakokat, ajtókat nyitogató és Olivia szobáját rejtegető díszlet a sárga homokszőnyeggel – amely a végére szépen telemintázódik lábnyomokkal – azt a benyomást kelti, hogy itt időtlenebb, cseppet egzotikus, napszítta tájon játszódik a történet.

A József Attila Színház Aluljárójában a képzelet a színtere a mesének. Nincs is más díszlet, mint a sárgás-barnás csíkos lepel, mely ráborul a színpadra az első jelenet végén (tér: Éberwein Róbert.) Az előadás nyitányaként még szerény szobabelsőt láttunk, bevetetlen ággyal, a sarokban karácsonyfával. Ide érkezik a csinos, divatosan öltözött, szépen sminkelt nő (Román Judit), ám a lakást üresen találja. Az ágyban csak egy levetett férfiing hever. Én úgy képzelem – de más nyugodtan képzelheti másképp –, hogy színésznő a lány, most jön épp a december 25. esti előadásról, s míg ő játszott, a pasas lelépett. Hősnőnk fanyar mosollyal odalép a karácsonyfához, elkezdi leszedni a díszeket. Forgatja a csillogó gömböket, s közben belefog a textusba, a játékba. Azt játssza, hogy ő egy fiúruhába öltözött lány, aki ismeretlen világba vetődik, ahol az embereket – ellentétben mondjuk az ünnepen lefalcoló, érzéketlen alakkal – nagy, szenvedélyes érzelmek fűtik.

A kaposvári előadásnak nem kevésbé meghatározó a kezdete. Elsőül Orsinóval találkozunk, aki udvartartása közepén függőágyban heverész. (A vízszintes testhelyzet mindvégig meglehetősen jellemző lesz Anger Zsolt alapvetően döglusta Orsinójára.) A játék azzal indul, hogy a Bohóc (Keszég László) belenyúl a színpad szélén álló üvegvázába, melyben két egyforma halacska úszkál. Az egyiket kihalássza, s másik vázába rakja át. A bonyodalom "kicsiben" máris előállt. Lássuk, mihez kezd hal és/vagy ember az ismeretlenben. A hajótörésből partra vergődő Viola (Varga Zsuzsa) megjelenése hamisítatlanul kaposvári pillanat. Nem pusztán expozíció, hanem esemény, valós fizikai és lelki tartalmakkal. A kapitány a karjaiban cipeli a lányt, aki csurom víz, reszket, vérzik a térde, sokkos állapotban van, s szinte hisztérikusan kiabálja szövegét. E jelenet indításnak érzékletes és ígéretes.

A békéscsabai előadás nyitóképe okoz némi meglepetést a publikumnak. A már említett strandon Orsino (Bródy Norbert) és társasága múlatja az időt; unottan belövik magukat, felteszem, heroinnal, de nem értek hozzá. Hátrább a fitnessbajnoknő külsejű Olivia (Komáromi Anett) napozik. A gyász színeit viseli; fekete fürdőruhában, napszemüveggel és fekete törülköző turbánnal a fején nyúlik el a kerti ágyon. Orsino egyik sameszével trafikál a grófnő, miközben épp azt mesélik róla, hogy hét évig még a nap sem láthatja arcát, elfátyolozott zárdaszűzként jár s szobáját sós ízű könnyel öntözi. Szikora János vendégrendezésének a továbbiakban is vissza-visszatérő eleme, hogy helyenként pont az ellenkezőjét láttatja annak, ami elhangzik. Ez olykor humorforrásként hasznosul – például amikor a kék hajú Cesario/Viola (Tarsoly Krisztina) elismeréssel adózik a szőkére festett Olivia Isten adta, természetes szépségének, de összességében véve nem mondhatni, hogy több jönne ki belőle, mint ha azt játszanák, ami le van írva.

Ikerkeringő

Az ikerpár feladványt, vagyis a testvérek megjelenítését a három előadás háromféle módon oldja meg. (Csak a természet nemigen tudná megrendezni a hasonmások felléptét, minthogy Sebastian és Viola léte genetikai abszurd. Elvégre ahhoz, hogy "mint két tojás" típusú ikrek legyenek, egypetéjűeknek kellene lenniük. Amit viszont kizár az, hogy különböző neműek.) Békéscsabán nő játssza Violát, Sebastianként pedig fiú (Marton Róbert fh.) lép fel. Kaposváron Kelemen József rendező úgy döntött, hogy Varga Zsuzsa adja Sebastian jeleneteit is, leszámítva a végső fordulatot, melyhez "becsempészik" a színre a fiútestvérnek öltöztetett Lestyán Lucát. A József Attila Színház produkcióját színre vivő Naszlady Éva elképzelése az, hogy senki ne helyettesítse a Violát játszó Román Juditot, amikor Sebastianként is mutatkoznia kell, így az utolsó események kénytelenek jobbára a színfalak mögött zajlani, ami nem kifejezetten nézőbarát megoldás. (Csak az a verzió nem próbáltatott ki most sem, amelyre Jan Kott esküszik a maga jól hasznosítható tanulmányában. Aszerint Violát és Sebastiant egy személynek kell alakítania, de az fiú legyen.)

Békéscsabán nemigen bíbelődnek finomságokkal, inkább harsány, modernnek szánt vad színekkel és ötletekkel igyekeznek elkápráztatni. Látható itt Viola monokiniben, Antonio transzvesztitaként, van drogozás, ketymety, homoszexuális erőszak(kísérlet). A szerelmi vonalat felrajzoló fiatal színészek nem eléggé markánsak – bár Tarsoly Krisztina Cesariójában szépen feszül Viola tehetetlensége, Komáromi Anett pedig éreztet némi bánatos megvetést, elfojtott csömört is, mely túlmutat Olivia míszségén –, így az "alagsori" szereplők veszik át a hatalmat. A nagy rutinnal és gátlástalan játékkedvvel rendelkező, idősebb kollégák fölényesen lesöprik a szakmailag kevésbé felfegyverzett, igyekvő fiatalokat a színről. Jancsik Ferenc korrekten megformált Malvoliója, Karczag Ferenc repelő, titkosan bölcs és keserű Bohóca, Árdeleán László tohonya és böhönye Keszeg Andrása aratja le a babérokat. De mindenekelőtt Gáspár Tibor uralja a terepet, aki Böffen Tóbiásként bőven méri a vaskos tréfát, a böfögést, a par exellence gatyaletolást.

Ez a békéscsabai produkció sejthetően nagyobb reményekkel indult, de végül is csak a felszínen mozgó, közepes hatásfokkal működő komédia lett belőle. Szikora is mintha menet közben adta volna alább. Eleinte még gondja volt arra, hogy jól kiaknázható helyzeteket is teremtsen színészei számára. Például amikor Olivia szerelmi vallomása közben Violának napolajjal kell bekennie a grófnő hátát. Később inkább csak arra szorítkozik a rendezés, hogy eligazgassa a kissé már lestrapált, de még mindig működőképes bohózati elemeket. Tagadhatatlanul szakszerű mondjuk a potenciális orgiába hajló befejezés, melyben bevettetik minden szóba jöhető komikus eszköz, amit az előadás díszlete, kelléktára és szereplőgárdája kínálhat. Olivia, meglátván szerelmese hasonmását, sikítva beleugrik az úszómedencébe. Kézről kézre jár az ügyesen bejátszott vodkásüveg, bekerül a színre és megfürdik a korábban már többször exponált pap, egyszóval minden klappol egy fergeteges fináléhoz, csak nemigen van mit befejezni vele.

A Csiky Gergely Színházban finomabb, gazdagabb és kétesebb vígságú a játék, bár Gyuricza István képében Böffen Tóbiás itt is sok mindenre kapható. Kaposvár prezentálja a legszívszorítóbb Violát, kit balsorsa – vagy talán inkább egy szeszélyes ötlete – abba a helyzetbe kényszerített, hogy fiúruhába öltözvén mindenkit becsapjon maga körül. Varga Zsuzsa egy szép pillanatban azt is megmutatja, hogy Cesarióját olthatatlan visszaváltozási vágy fűti, amikor titokban újra magára húzhat egy blúzt a kötélen száradó női ruhadarabok közül. De hát mi Violát – az első jelenetet leszámítva – mindvégig fiúkülsőben látjuk (ne tévesszük szem elől azt se, hogy Shakespeare ezt a szerepet is fiúnak írta, lányszerepeket játszó fiúszínésznek). S Varga Zsuzsának éppen ez áll nagyon jól, ez a fiúba rejtőzöttség. Violája néha észbe kap, s ilyenkor úgy tartja a lábát, a kezét, a felsőtestét, mint egy legényke, máskor viszont meghatóan kiül az arcára az, amit csak a lány érezhet benne. Például amikor meglátja szemtől szemben Marozsán Erika Oliviáját, s igen kellemetlenül érinti, szinte mellbe vágja őt a grófnő szépsége. Majdnem sírva fakad a rivális előnye láttán.

A kaposvári zárókép finoman megsejteti, hogy ezentúl a gyanútlan Viola lesz majd becsapva. Az unalmasnak látszó Illyriába ez a kalandos sztori végre hozott némi színt, eseményt, fordulatot. Anger Zsolt tunya Orsinójában minden bizonnyal csak átmenetileg alusznak az érzékek, az energiák plusz az oroszlán. Marozsán Erika dekoratív, frissen felcsigázott Oliviája is végre kedvet kapott talán a szerelemhez. "Nekem is jut rész e hajótörésben" – mondja Anger, s nem is kétséges, hogy Oliviára gondol. Míg Viola és Sebastian boldogan bújnak egymáshoz, addig a herceg és a grófnő mintegy megbeszélik egymással a randevút. Nesze nektek, ikrek. Znamenák István csöppet sem félelmetes, inkább szánni és szeretni való Malvoliója zárja játékos tánccal és dallal az előadást.

Beöltözés-kivetkezés

A József Attila Színház-beli produkció legjellemzőbb vonása alighanem az, hogy színész rendezte. (Persze a Csiky Gergely Színház előadását jegyző Kelemen József is színész, de Kaposváron a színészből rendezővé válásnak nyilván megvannak a maga hagyományai, etapjai, követelményei.) Naszlady Éva munkáján az látszik, hogy jól használható játéklehetőséget keres kollégáinak. Viola esetében a szerepjátszást hangsúlyozza, mégpedig az "eltitkolva megmutatni" módszerével. Román Judit Cesarióként nem imitálja a fiút, csak hozza a maga alkatát. Az ágyban talált piros inget kapja jelmezül meg bőrnadrágot és bőrdzsekit. Ettől az öltözéktől és az arcába hulló tincsektől egyrészt kissé Michael Jackson-os külsőhöz jut, másrészt szinte teljesen rejtve marad a szeme. Okos elgondolás ez – ha az ember bujkál, mindenekelőtt a szemeit kell eldugnia –, de kissé nehéz helyzetbe hozza a színésznőt, aki így a kis térben is csak a hangjára, a mozdulataira és a mosolyára hagyatkozhat. Számíthat viszont saját tekintete fényeire az ironikus, érzékeny, lányosan fellobannó és nőiesen csábító Oliviát játszó Fehér Anna. A dolog úgy áll, hogy ez a grófnő túl jó lenne Sághy Tamás enyhén infantilis Orsinójához, aki nem mutat többet egy nagyra nőtt kisfiúnál. Igaz, annak bájos.

A Malvolio-felhozatalból az angyalföldi a legmarkánsabb. Újréti László kifejezetten jelentős formátummal ruházza fel a háznagyot. Önmagában véve is tekintélyes, félelmetes és tiszteletet parancsoló, bírja is Olivia megbecsülését. Visszafogottsága impozáns ebben a mértéktelen társaságban. Hanem az a gonosz levél tévútra viszi a szerencsétlent. (A levéljelenet itt a legjobban kitalált és lebonyolított szcéna; a bujkáló összeesküvők a leskelődésben rejlő összes poénlehetőséget nagyszerűen kihasználják.) Malvolio azt hiszi, ha kivetkőzik magából; rikító ruhát ölt, felzselézi a haját, lazára és rámenősre veszi a figurát, akkor méltó lesz Olivia szerelmére. Íly módon aktív részesévé válik a saját személyisége megsemmisítésére irányuló akciónak.

A József Attila Színház előadásában van egy hibátlanul sodort fonál, amely összeköti a darab szerelmi és bohózati szövetét. Ez pedig Vándor Éva kompakt Mária-alakítása. Vándor szép érzelmi hátterét adja annak, hogy Olivia jóravaló szolgálólányaként tivornyákban és kegyetlen tréfákban vesz részt. Azért teszi, mert így magához kötheti a korhely Böffent. Ez az amúgy jóérzésű, értelmes, ifjúságán már túljutott nő gyengéden szereti Horváth Lajos Ottó nagy hangú, garázda, mégis a lelke mélyén talán tisztának és ártatlannak vélhető Tóbiását. (Vagy csak becsap minket Horváth áttetszően világos szeme.) Így hát Mária személyében mégis akad valaki a darabban, aki megkapja azt, amit akar, és az nem is más, mint amit akart. (Rácáfolva a Bohóc bölcs mondására, miszerint semmi sincs úgy, ahogy van.) Vándor Éva Máriája férjül veszi Tóbiást, s ezzel elégedett is. Ha megszámoljunk, hogy a sok szereplő közül hányat tehet majd boldoggá a végkifejlet, akkor ez már egy.

Stuber Andrea