Görgey Gábor: Mikszáth különös házassága

Talán meglepő, de Körmendi János találta ki a dolgot. Mármint azt, hogy készüljön színdarab Mikszáth Kálmánról és Mauks Ilonáról, aki az író első és második felesége volt. (Válásuk után hét évvel ismét összeházasodtak.) A mű megírására Görgey Gábor kapott felkérést, s egy esztendővel később, 1977-ben Körmendi be is mutatkozhatott a Radnóti Színpad közönsége előtt az író szerepében, oldalán Győry Franciskával.

Majdnem egy évtizeddel ezután Szegeden került színre a kis kétszemélyes, Tolnay Klári és Mensáros László előadásában. Tolnaynak jól állt Mauks Ilona szerepe, s mivel maga is Mohoráról jött – akár az írófeleség – még a palóc tájszólást is kifogástalanul és bájosan adta vissza.

Ismét eltelt bő tíz év, s most a Madách Színház Tolnay Szalonjában került elő a Mikszáth különös házassága. A színpad mögötti kis teremben Tolnay Klári-kiállítás látható (mohorai családi képek után a fantasztikus színészi pálya emlékei), a színpadon pedig Piros Ildikó adja Ilonkát.

A darab kedves zsörtölődés két részben. Cselekménye nincs, csak apropója, nevezetesen az, hogy Mikszáthné emlékiratokat ír, Mikszáth pedig bele-belebeszél, s ennek kapcsán szóban és tettben felidézik életük néhány eseményét. Ismerkedést, lánykérést, első házasságuk nyomorát, a válást, a második házasság gondjait, örömeit. Sem igazi drámai, sem valódi vígjátéki jeleneteket ne várjunk, a mű irodalomtörténeti illusztráció, képeskönyv egy iskolai magyarórához. Nem igényel nagyon sokat sem a színrevivőktől, sem a nézőktől. Nehézséget a színész számára legfeljebb annyiban jelent, hogy ugyanazt a személyt felváltva kell fiatalon és korosabban megjeleníteni. Ez pedig – főleg a színésznőknél – mindig kényes feladat. (Én a magam részéről életemben egyszer láttam olyat, hogy egy idősebb színésznő nemcsak ízlésesen, de hitelesen játszotta át magát hirtelen húszévessé, de az Törőcsik Mari volt a várszínházi Csütörtöki hölgyekben.)

Az előadást maga a szerző, Görgey Gábor rendezte kulturáltan, de talán nem elég körültekintően, már ami az első lépést, a szereposztást illeti. Egyfelől ott van ugye a még mindig szép és griberlis Piros Ildikó, másfelől pedig a valaha nagyszerű képességekkel indult Mikó István, akinél nagy szabadság esetén mindig fenyeget a ripacséria és a túlzott poénvadászat veszélye. E tekintetben most valamelyest visszafogott ugyan a színész, de alakítása éppúgy magának való, mint ahogy Piros Ildikóé is az. A színészkettős megjelenít egy fordulatos életű, egymáshoz erősen ragaszkodó emberpárt, de e kötődés az előadásban nemigen látszik. Egyszerűen nehéz felfedezni, hogy a Piros játszotta nőnek és a Mikó játszotta férfinak bármi köze lenne egymáshoz. Lehet, hogy Piros Ildikó Mauks Ilonája mellé Huszti Pétert kellett volna megtenni Mikszáthnak. Úgy talán lenne valami igaz fénye, titkos igazsága, érzelmi tartaléka a játéknak.

Belső tartalom híján végül is a nézőtéren született meg a legszebb pillanat azon az előadáson, amelyet láttam. Előttem ült az első sorban egy idősebb házaspár. S egyszercsak elhangzott a színpadon néhány szó, melynek hallatán azonnal egymásra néztek. Valami kedves, közös emléket juttathatott eszükbe a szöveg, amitől szépséges szépen összemosolyogtak. Na ez az, amit súlyosan nélkülöz a produkció.

Stuber Andrea