Örkény István: Macskajáték

Szekszárdi Deutsche Bühne

Ha valaki annyit tud németül, mint én – fel a kezekkel, plusz még egy-két vezényszó a háborús filmekből –, akkor aligha törzsnézője a szekszárdi Deutsche Bühnének. Viszont ha épp ebben a német nyelvű színházban lép fel Schubert Éva a Macskajáték főszerepében, akkor ott kell lenni. Schubert Éva és Orbán Béláné találkozása oly ígéretes, hogy engem még akkor is szem- és fültanúnak csábítana, ha szingaléz nyelven adnák elő Örkény István művét. Ráadásul a szekszárdi teátrumot vezénylő Dávid Zsuzsa nem pusztán "egyágyús" produkcióként hozta létre a Macskajáték-bemutatót, hanem teljes értékű szereposztással. Orbánné mellett ideális Gizát, Paulát és Csermlényi Viktort is magáénak mondhat (németül) az előadás.

Ruttka Andrea egyszerű díszlete a kézenfekvő dolgokra hagyatkozik. Azokon túl kifejez némi avíttas műlírát (a háttérben felfüggesztett hálókra aggatott tárgyakkal) és sugall valamelyes szomorkás nosztalgiát a Szkalla-lányok valaha volt kis- vagy középpolgári jóléte iránt (néhány megkopott, mégis értékesnek látszó bútordarabbal). Fekete Györgyi stílusos jelmezei csak annyiban szúrnak szemet, hogy akad köztük néhány ruha (Orbánné obligát mogyorószín kosztümje meg Ilus kabátja), mely úgy fest, mintha nem távolították volna el belőle a fércet. Schubert Évát pedig sújtja egy szövevényes pongyola, melynek övével sokat kell nyüglődni, mégis mindig szétnyílik a két szárnya.

Dávid Zsuzsa szolid és szerény rendezése értelemszerűen arra irányul, hogy megteremtse a jóízű közös játék lehetőségét a színészeknek. Élnek is vele mind.

Schubert Éva persze jó nagyon. Én azt hittem, hogy elsöprő és lehengerlő lesz Orbánné különbözõ hadműveleteiben, amint mozgósítja humorát, lendületét, energiáit. A vártnál visszafogottabb kicsit, talán takarékoskodik az erejével, tartalékol – gondolom sokáig. Élményszerűen bonyolítja le az öregasszony harcias magánszámait – ahogy poénnál mélyre ereszti a hangját... pazar! –, s meglepő módon mégsem az akciózásban a legátütőbb a színésznő teljesítménye, hanem amikor némán, esengve és esendően áll Cs. Bruckner Adelaida szemrehányásainak özönében. Olyan, mint egy csalódott leányka, aki nagyon akar tetszeni leendő anyósának – most az mindegy, hogy ő hatvanöt éves, a fiú anyja meg kilencvenegy! –, ám ez sajnos sehogy sem sikerül neki. Ahogy Schubert horgolt barna sapkában, bánatos szemmel, megnyúlt arccal és összetört lélekkel áll az előszobában, az szívszorító.

Csernus Mariann finom, törékeny, elegáns Gizaként nem csupán az idősebb lány odaadó szeretetét és gyöngéd törődését mutatja meg. Finoman érzékeltet a nővérek között némi kibeszéletlen rivalizálást, féltékenységet, irigységet is. Egy-egy megjegyzésének tónusa jelzi, hogy a drága jó Giza sem mentes a piszkálódhatnéktól, kajánságtól, tüskésségtõl. Nem mondható idillinek, harmonikusnak és feloldást hozónak a zárókép, a híres macskajáték sem. Orbánné és Egérke heves, féktelen fogócskázása közben Csernus Gizája olyanformán nevet, mint akit igen durván csiklandoznak. Feltehetően jobban fáj neki, mint amennyire élvezi.

Tordai Teri Paula szerepében azt az eredetinek mondható megoldást választja, hogy Szörnyella de Frászt játssza el a 101 kiskutyából. (Ehhez látszik igazodni a jelmeztervező is, amikor rózsaszín fekete pöttyös kosztümöt és kalapot ad a színésznőre.) Tordai már-már valószínűtlenül erõs sminket tett az arcára, s arra még az elszánt intrikus gonosz arckifejezését. Mimikájával gondosan felfedi előttünk, hogy az első pillanattól kezdve Orbánné megtévesztésén, becsapásán és kijátszásán fáradozik.

Miklósy Györgynél alkatilag alkalmasabb Csermlényi Viktort ma nemigen találhatni a színházak környékén, s ő jelesen ki is domborítja a kiöregedett énekes kidomborítanivalóját. Szép az a pillanat, amikor a homályos lépcsőházban újra odaszorítja arcát egykori szerelme kebléhez.

A fennmaradó szerepekben megfelelően mozog és karakterizál Hadzsikosztova Gabriella (Egérke), Holler Márta (Ilus), Berzsenyi Zoltán (Józsi), Bakó Márta (Cs. Bruckner Adelaida) és Kovács Gyula (Pincér). Valamennyien a helyükön vannak és készen állnak. Jelentkezhetne értük egy befogadó színház Pesten, hogy jöjjenek és játsszák náluk ezt a kellemes előadást. Magyarul persze, hogy többen értsék.

Stuber Andrea