A "Lényegtelen esték" sorozatból

John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka

Várszínház

Saár Tamásnak – aki foglalkozására nézve filmrendező – régi vágya volt, hogy színre vigye John Millington Synge A nyugati világ bajnoka című darabját. Most megkapta a lehetőséget a Várszínháztól, s úgy élt vele, mint ki nem él vele. Az elkészült produkció legnagyobb kérdése az, hogy ha már Saár Tamás meg akarta rendezni ezt a művet, akkor miért nem rendezte meg? Vagyis hogy miért nem értesítette az előadás kapcsán a színészeket és a közönséget arról, hogyan képzeli ma eljátszani Synge majdnem százéves darabját?

A nyugati világ bajnoka elmondva és felmondva nem sokkal több egy elnyújtott villámtréfánál. Az írországi Mayo falu kocsmájába kóbor fiatalember érkezik, s kikottyantja, hogy ásóval agyonvágta az apját. E tettével kivívja a helybéliek tiszteletét, csodálatát, rajongását. Versenyeket és női szíveket nyer. Lokális karrierjét az töri derékba, hogy váratlanul megjelenik az apja, aki túlélte az incidenst. S a fiú hiába próbálja a szülőre mért újabb - s ismét nem halálos – ásócsapással helyrehozni a dolgot, nincs többé becsülete e vidéken.

Mármost ezt a cselekményt egy az egyben, ír folklórként, népies egyszerűséggel elővezetni, az avval a veszéllyel jár, hogy a néző megvonja a vállát s megállapítja: ezek a hősök nem normálisak. De képzeljük el a históriát mondjuk ma, nálunk. Vagy máshol, máskor, vagy kevésbé helyhez és korhoz kötött, ám markánsan jellemzett szereplőkkel! Ígéretes verziók közül válogathatnánk rögtön. Kibontható lenne például dráma a visszaeső apagyilkos Christopher Mahon sorsából. Kaphatnánk groteszkül elrajzolt vígjátékot is. Vagy abszurdba hajló bohózatot. Csak ez a hervasztó semmilyenség megy le nehezen a torkunkon, amit a Várszínházban szolgálnak fel. A realizmus jegyében persze, Szlávik István komor színű, gazdagon gerendázott, hangulatosan ódon díszletében, Tordai Hajnal belesimulékony jelmezeivel.

Saár talán maga sem bízott eléggé a szövegben, mert igen sok húznivalót talált benne. A rövidítéseknek megvan az az haszna, hogy hamar végzünk az estével, hátránya viszont, hogy a maradék alig hagy játszanivalót a színészeknek. Ott vannak például a kocsmalátogatók; Jimmy Farrell és Philly O'Cullen. Az eredetiben egészen használható karakterszerepek, a Várban azonban Szersén Gyula és Izsóf Vilmos jószerével csak statisztálnak. (S hogy több kedvük legyen hozzá, az első körben még igazi csapolt sört kapnak a kocsmában, szép üvegkorsókban. De hogy meg ne ártson a jóból a sok, a későbbiekben hirtelen áttérnek az átláthatalan fémkupák használatára.)

Valószínű, hogy a főszereplők sem fogják mérföldkőnek tekinteni pályájukon A nyugati világ bajnokát. A szépen asszonyosodó Juhász Judit például teljes értetlenségben hagy minket afelől, hogy mi indokolja az általa játszott Pegeen Mike éles váltásait. Beleszeret a messziről jött csavargóba, majd kiábrándul belőle, végül sajnálkozik, hogy elveszítette, s mindeközben még csak kísérlet sem történik arra, hogy bármelyik fordulat hitelesítve vagy minősítve legyen. (Viszont hogy mégse tétlenkedjen a színésznő a színpadon, az egyik legfontosabb páros jelenetében azzal veszkődik, hogy megtöltsön egy fél zsákot szalmával.) Varga Mária özvegy Quinnéjéről sem tudunk meg sokat, de ő legalább szórakoztató. Élvezettel lehet nézni főkötőbe zárt szívarcát és élénk figyelmét, hallgatni kaján kacagásait. A többiek a feledhetőségnek dolgoznak: Csurka László (az öreg Mahon) véres parókában hőzöng, ifj. Jászai László (Shawn Keogh) szűkölve férfiatlankodik.

Szinte valamennyi szereplőre jellemző, hogy ha már sem a darab, sem a figura, sem a jelenetek eljátszásához nincs támpontja, akkor igyekszik szavakat játszani el. Így lesz elmutogatva Varga Mária nyakán az, hogy "két hét múlva megfojtanák egymást", vagy vánszorgással illusztrálva, hogy az öreg Mahon bár "vánszorogna az odvas pokolba." (Egyébként Ungvári Tamás fordításában e helyütt az áll, hogy "bicegjen be a kénköves pokolba", s a színlap szerint a Várszínház Ungvári fordításában adja elő a művet.)

A nyugati világ bajnoka Christy Mahon, a bajnokság vesztese viszont az őt megformáló Bede-Fazekas Szabolcs. A tehetséges fiatal színész egyre inkább az egy fecske nem csinál nyarat tételt látszik igazolni a Nemzeti Színház társulatában. Ebben az előadásban már maga is csaknem beleolvad az általános érdektelenségbe. Nem is igen figyelhetni fel másra belőle, mint hogy tartalékolt egy kedvesen bárgyú, barátságosnak szánt mosolyt a Christyt megtekintő falusiak számára, valamint van egy jól sikerült fekvése kalappal az arcán, frissen szerzett hősiességgel és férfias elszántsággal a tartásában.

Stuber Andrea