Rosszkedvünk tele

Lőrinczy Attila elsődrámás szerző Feydeau-ra kacsintott és Shakespeare-re gondolt, amikor megírta a Balta a fejbe című, parafrázisgyanús darabot. (Ráadásnak beidézett művébe egy sor kortárs szerzőt, Kornistól Spiróig.) Kitalálta korunk negatív hősét, aki legalább olyan gátlástalan, mint III. Richárd. De ennek a mai Ricsinek el sem kell határoznia, hogy gazember lesz, jön az magától. Ricsi egy újgazdag família gyermeke, aki – hogy általános örökösként még újgazdagabb legyen – kész bérgyilkosokat felfogadni családja kiirtására. Azután semmi sem úgy sikerül, ahogy elképzelte.

Lőrinczy jól szerkesztett, ügyesen komponált művének legfőbb erénye az a nyelvi bravúr, mellyel a szerző összeereszti az utcán felszedett, egyszerre primitív és leleményes szlenget az emelkedett költői stíllel, a shakespeare-i jambusokkal.

A Baltát a Kamra mutatta be a már-már "magyar szakos" Máté Gábor rendezésében. Máté ért ahhoz, hogy a kortárs drámakezdeményeket a lehető legkedvezőbb színben tüntesse fel. Segítségére siet ebben a Katona József Színház rutinos színészgárdája: a briliánsan zengzetes Máthé Erzsi, az aprólékos realista Kun Vilmos, a poéngazdag Vajdai Vilmos, a remek Fullajtár Andrea. Az ifjú gazembert a főiskolás Nagy Ervin formálja meg tehetséges dúltsággal. Bujtogató barátja szerepében Rajkai Zoltán lép fel. Kettejükben együtt sincs egy szemernyi kegyelem.

Stuber Andrea