A modernizált Shakespeare esete

Velencei kalmárból pesti pénzügyes

    Alföldi Róbert legújabb kurrens színházi áruja A velencei kalmár a Tivoli Színházban. A fiatal színész, aki  mostanában inkább a rendezéseivel hívja fel magára a figyelmet, mint a játékával, ezúttal Shakespeare-bõl készített saját verziót. A bonyolult mesét - melyben szerelem, intrika és bosszú szálai szövõdnek egymás mellé - modern korba, vagyis pénzközpontú, agresszív, sõt brutális világba helyezi. Amelyben nemcsak a mobiltelefont, a villódzó klipeket vagy az üzletasszony Portia elegáns titkárnõjét találhatjuk ismerõsnek, de a gátlástalanságot, az intoleranciát és az erõszakot is. Shakespeare sem volt kifejezetten romantikus e darabban, de Alföldi nála sokkal illúziótlanabb. Nála Antonio (László Zsolt) és Bassanio (Bozsó Péter) nem pusztán bará­ok, hanem nyílt homoszexuálisok. Lorenzo (Dózsa László) nem csak megszökteti Shylock lányát, hanem mindjárt partiba is dobja. Portia (Egri Kati) nem szépségével, fiatalságával és erényeivel hódítja meg Bassaniót, hanem férjül veszi. Jó sok pénzért. (Árukapcsolással megkapja hozzá a fiú sze­retõjét, Antoniót is.) És ebben a hideg, mohó, kegyetlen közegben Shylock - a legmeggyõzõbb alakítást nyújtó Rátóti Zoltán - pluszbüntetést is kap kétségbeesett bosszúálló igyekezetéért: a darabban elhangzó utolsó szavain túl még szabályosan agyonverik õt a velencei ifjak. Hogy aztán galerijük fékevesztetten tomboljon az utolsó felvonásban.

    Az előadás lendületesen működik, a ritmus kifogástalan, a külsőségek hatásosak. Élvezetesen fecseg a felszín, s szinte észrevétlenül hallgat a mély.

(stuber)