Tragikus dorbéz a Merlinben

Hetvenéves Úri muri

Családias hangulata lehetett az Úri muri 1928-as, vígszínházi bemutatójának. Egyrészt mert érződhetett némi megkönnyebbülés – még tartott az író szilenciuma, melyet a Tanácsköztársaság után róttak rá, de e művét már színpadra engedték a hivatalnokok, ha "csak" a Vígben is –, másrészt maga Móricz Zsigmondné Simonyi Mária, a (második) feleség játszotta az egyik női főszerepet.

Volt valami családias az Úri muri 1998-as, Merlin színházi bemutatójában is, amennyiben a társulat éppen a premier estéjén ünnepelte a "családfő" Jordán Tamás 55. születésnapját. Jordán először vitt színre a Merlinben ilyen sokszereplős művet, s nem is igen győzte "humán forrással" a produkciót. Móricz regény eredetű színdarabjában ott található az egész magyar ugar: álmos kisváros és pusztuló tanya, dölyfös nemesek, tunya földbirtokosok, nincstelen béresek. A főhős Szakhmáry Zoltán, aki reformer mezőgazdaként újítani akar, de hiába, s elbukása közben még kénytelen megélni a "melyiket szeretem a két nő közül?" – típusú móriczi dilemmát is.

A nagyívű tablókép megfestéséhez a Merlinnek szerény eszközök álltak rendelkezésére. Színészileg a produkció alig haladja meg a szimpla szövegfelmondás szintjét. Mertz Tibor (Szakhmáry) amúgy létező drámai ereje elenyészni látszik a tömegben. Rozika pokoli nehéz szerepében Parti Nórának a kezdők bizonytalanságát kell leküzdenie. Horváth Bora (Rédhey Eszter) egy igazi tragika hangját és alkatát hozza, de a súlyát egyelőre nem. Kalmár Tamásnak pedig még tíz-húsz éve van arra, hogy Csörgheő Csuli legyen.

De azért az Úri muri estéje nem múlik el igazi drámai pillanat nélkül. A tragédiába torkolló nagyjelenetben megszületik valami. A férfitársaság vad borbézolása közben valaki húzatni kezdi a nótáját. A másik meg a magáét. A harmadik is rákezdi a sajátját. Így mulatnak együtt a magyar urak, eszelős hangzavarban. Ki-ki fújja a magáét, süketen a többiekre. Igazi magyar vircsaft.

Stuber Andrea