Lajos Sándor: Szűrővizsgálat

A Szűrővizsgálat előadása úgy kezdődik, hogy nyomakodik az ember a Stúdió "K" szűk előterében, s akkor Fodor Tamás váratlanul számokat kezd kiabálni – a belépőjegyek sorszámait –, azok alapján lehet szépen egymás után bevonulni a nézőtérre. Ez máris teremt némi orvosi rendelői hangulatot, már csak azért is, mert az első bejutó történetesen egy idősebb SZDSZ-es politikus, tehát nem kizárt, hogy itt éppúgy akad protekciós páciens, mint mondjuk az SZTK-ban.

Bent "tájkép lomtalanítás után" jellegű színpadkép várja a látogatót (tervező: Németh Ilona). Kiszuperált kórházi berendezések, valósak és valótlanok, műműszerek, fémek, bádogok, üst, kád, régi babakocsi. A kaotikus helyszín egy szürreális egészségügyi intézményt jelenít meg, abban játszódik Lajos Sándor Szűrővizsgálat című, "K. und K. burleszkje". A történet főszereplője a szűrővizsgálatra berendelt fiatalember, aki csak úgy futólag érkezett, viszont valószínűleg elfekvőleg itt marad. Ez a kórház ugyanis ápol és (végleg) eltakar. Képzett személyzete nincs is – akár egy jól sikerült egészségügyi reform után –, csak szűrővizsgált kliensei, akik kezelik és nem eresztik egymást. A darab arról szól (nekem), hogy nincs a létnek olyan félelmes abszurditása, amihez hozzá ne tudna szokni az ember.

A Szabó Domokos által megformált főhőst Josef K.-nak hívják, amiből rögtön látszik, hogy a dolognak köze van Franz Kafkához. Továbbá dr. Hugonnay Vilmához, az első magyar orvosnőhöz, akinek "A nő mint háziorvos" című munkájából a Félix szerepét játszó Csák Zsolt idézget. Szerepeket emlegettem, de a Fodor Tamás rendezte előadásból az érződik, hogy itt inkább csak szereplők vannak, mint íróilag kidolgozott, jellemileg megmunkált szerepek-figurák. Ami vagy a darab hiányossága, vagy a Stúdió "K" sajátossága. Végtére is ez a társulat a szó többféle értelmében is közösségi színházat csinál. Mindvégig együtt vannak a színen, figyelik, kiegészítik, váltják egymást. Nem nőnek egymás fölé, nem ütnek el, nem rínak ki. Amitől néha legalább olyan unalmasak tudnak lenni, mint amilyen érdekesek. Egységükben az erejük és a gyengéjük. Közösséget alkotnak, amelybe a néző is képes néha (lelkileg) beleolvadni – mint például a Szűrővizsgálat egy-egy jól sikerült, valódi burleszkjelenete alatt –, máskor meg a kívülrekedés érzete marad neki, azt viszi magával haza, jóindulatú közöny formájában.

Stuber Andrea