Franciás román komédia

Jordán nem játszik, de játszani enged

Színészi szerencséltetés

Talán meglepő, de ezen a tavaszon Jordán Tamás a legfoglalkoztatottabb színházi rendezőnk. Még szinte be sem fejezte az Úri muri színrevitelét a Merlinben, máris Pécsre utazott, hogy Anouilh-t rendezzen. A pécsi premier után pedig rögtön a Radnóti Színházba indult, ahol Caragiale Viharos éjszaka című vígjátékának próbáit irányítja. A bemutatót május 3-án tartják.

– Caragiale művében sok fontos dolog benne van: szerelem, féltékenység, megcsalás, politika, emberi korlátoltság – mondja Jordán Tamás. – Pazar színdarab: egyfelől franciás bohózat, másfelől maró szatíra. S jóllehet a múlt század végi román társadalmat ábrázolja, mégsem hat idegennek itt és most. Nagyon ismerős például az a csikorgás – a lelki füleimmel hallom –, amellyel a szereplők nehezen beinduló agya forog. De legfőképpen azt szeretem a Viharos éjszakában, hogy nagyszerű játéklehetőséget nyújt a színészeknek. Például Koltai Róbertnek, aki vendégként a főszerepet kapta. Koltai nemcsak népszerű és jó színész, de ráadásul a legjobb barátom, úgyhogy igazán szívesen dolgozom vele. (Játszottunk sokat együtt meg rendeztük is egymást.) Kiváló partnerek a többiek is: a kikapós asszonykát megformáló Kováts Adél, a szeretőt játszó Csankó Zoltán, aztán Gubás Gabi, Kocsó Gábor, Debreczeny Csaba, Görög László. Ők az én szerencsém. Jómagam ugyanis nem vagyok igazi rendező – nincs vízióm a darabról, nincs úgynevezett üzenetem –, engem csak az érdekel, hogy a színészek lehetőleg illusztrációk és jelzések nélkül, őszintén játsszanak. A Radnóti társulata képes erre, én csak egyengetem a színészek útját a kész szerepig.

Stuber Andrea