Idegen a körúton

Most látszik csak igazán, hogy Balázsovits Lajos igazgató milyen homogén bulvárszínházzá banalizálta a valaha színes, változatos Játékszínt. Most, amikor a direktor beiktatott a műsorba egy mai magyar színművet, s a körúti kisszínház közönsége – mely az elmúlt évadokban rendesen rákapott a Neil Simon-féle könnyű habos darabokra – meglehetős értetlenséggel és hűvös elutasítással fogadta azt.

Pedig Parti Nagy Lajos Ibusár című "zenés huszerettje" nem vádolható azzal, hogy nehezen emészthető. Kedves, szellemes, frivolan költői, játékos nyelvi humorban bővelkedő mű. Főhőse Sárbogárdi Jolán jegykiadó, ibusári MÁV-alkalmazott, aki szabad perceiben nagy átéléssel dalműveket ír, minek következtében tudatában és a színpadon sajátosan összekeveredik a romantikus operettvilág és a tökéletesen romantikamentes ibusári való.

Az előadást Zsótér Sándor rendezte, aki bizonyára tudott volna olyat is produkálni az alapanyagból, aminek láttán a közönség botrányt kiált, ám most igyekezett kerülni a direkt polgárpukkasztást. Szikár formavilággal, több rétegű humorral és finom erotikus utalásokkal eleveníti fel a történetet, ironikusan egybemosva a főhősnő önandalító álmodozását a kijózanító ébrenléttel. Legfőbb érdemeként pedig felbujtója lett Börcsök Enikőnek és Szarvas Józsefnek, akik remek színészi alakítást mixelnek össze humorból és drámaiságból.

Az Ibusár nem mondható sem nehéz falatnak, sem kellemetlennek. A sors kifürkészhető akaratából mégis sok játékszíni nézőnek a torkán akad.

Stuber Andrea