Láttuk...

Csípték is, nem is

Amikor beköszönt az ősz és kezdődik a színházi évad, az egyben vég is: a nyári évad vége. Az idei csillagtetős szezon sok előadást kínált, s talán csak a szúnyogok a megmondhatói, melyik volt a legnézettebb, legsikeresebb.

Nagy érdeklődés kísérte Szász János rendezését, aki Bertolt Brecht Baal című darabját vitte színre Gyulán. Még­hozzá a Várfürdő egyik épületének kiérdemesült medencé­jében, ahová Antal Csaba díszlettervező egy egész nádas tavat telepített a produkció kedvéért. A fantasztikus atmosz­férájú, lenyűgöző díszlet ugyan inkább filmre kívánkozott volna, mint színpadra, ám az előadás magas hőfokon zajlott. Igaz, ebben jóval nagyobb szerepe volt a kánikulának és a páratartalomnak, mint mondjuk a címszerepet játszó Derzsi Jánosnak, aki vizes is volt, sáros is volt, csak Baal nem volt egy percig sem.

A Szentendrei Teátrum Irma, te édes!-bemutatóját ugyancsak sokan várták jóféle kíváncsisággal. Mindenekelőtt Udvaros Dorottya miatt, akinek e nyári feladvány – a kedves párizsi kokott zenés-táncos megformálása – nem okozhatott gondot. Nem is okozott. De azért az enyhén vérszegény és kissé kecstelen előadás – Holl István szolid és szerény rendezése – nem igazolta, hogy az Udvaros-Széles László párosnak okvetlenül el kellett játszania ezt a komédiát.

Az említett bemutatókról elég nehéz beismerni, hogy minimum kudarcgyanúsak. Így hát előfordulhat, hogy sikernek adják ki magukat. Ne lepődjön meg senki, ha jövő nyáron – vagy hamarabb – újra közönség elé kerülnek.

Stuber Andrea