Csillagok, csillagok... |
Ludwig: Csillagok Buffalóban |
Madách Színház |
színikritika |
Elite 1998. IX. |
Csillagok, csillagok...
A Madách Színház ünnepélyesen szedte a sátorfáját ezen a tavaszon, hogy átengedje körúti otthonát a felújítást végző építőbrigádoknak. Azóta hol itt, hol ott ver tanyát a társulat, nem mondva le arról, hogy újabb és újabb bemutatókkal álljon közönség elé. Immár hagyományos nyári működésük színtere – a kis Madách mellett – idén a Thália volt, ahol a Csillagok Buffalóban című vígjátékot játsszották egy hónapon át, zsinórban. Az előadás első fele baljósan azt ígérte, hogy a Madách alulmúlja azt a szintet, melyen nyári nézőit szórakoztatni szokta. Mindenekelőtt a méltán kevéssé ismert szerző, Ken Ludwig nehezítette mindannyiunk dolgát, mivel igen göcsörtösen vezeti elő a szerény fantáziáról tanúskodó, bárgyúcska történetet. A mű hősei vándorszínészek, egy családi trupp tagjai, akik az idevágó sztereotípiák szerint hűtlenkednek, féltékenykednek, irigykednek, játszanak színházat és életet. Bármilyen szeretnivaló ripacsok is, azért sok-sok szellemtelen dialógust kell végighallgatnunk tőlük, míg eljutunk a második felvonás komikus nagyjelenetéig. Amelyben a kis társulat a Magánélet című komédiát adná elő, ha a részeg családfő nem hinné azt, hogy éppen a Cyranót játsszák az ő címszereplésével.
A Madách-produkció érdekessége, hogy a trupp vezetőjét Huszti Péter alakítja, aki eljátszotta azokat a nagy szerepeket – Cyranótól Learig – melyekből hőse idéz a színpadon. (Igaz, Huszti múltjáról ma már talán kevesen tudnak: felnőtt egy olyan nézőnemzedék, mely őt legfeljebb musicalszínészként ismeri.) Huszti mindenesetre imponálóan viszi a prímet, míg oldalán Piros Ildikó igyekszik harsányan kontrázni, Timkó Eszter, Crespo Rodrigo és Kautzky Armand pedig próbálja észrevétetni magát.
Az előadást Kerényi Imre rendezte, de ez nem feltűnő. Hogy bejárt valaki a próbákra a színészeken kívül is, arra leginkább az a jelenet utal, melyben Huszti és Piros összegzi pályáját s mintegy átadja a stafétabotot a fiataloknak. Ez a szcéna arról akar meggyőzni bennünket, hogy itt személyes mondanivaló, őszinte vallomás és mély meghatottság esete forog fenn.