A néző sem boldog

Láttuk...

A Boldogtalan hold a Pesti Színházban

Eugene 0'Neill utolsó drámái annyira önéletrajziak, hogy a szerző végrendeletileg megtiltotta bemutatásukat a halálát követő huszonöt évig. Ám a kíváncsi utókor fittyet hányt a tilalomra, s szinte azonnal az emberek elé tárta az O'Neill család önsorsrontó életét, melyet a Hosszú út az éjszakába és a Boldogtalan hold oly nyomasztóan ábrázol.

Horvai István rendezőt is foglalkoztatják e művek, pár éve a Hosszú utat vitte színre a Pesti Színházban, most pedig a Boldogtalan holdat. Nem tudni pontosan, miért. Gondolni lehetett, hogy Börcsök Enikő miatt, aki remek színésznő, s talán való neki a drabális Josie szerepe. Ám Börcsök alakítása nem lett olyan, hogy színész és szerep nagy találkozásának élményét nyújtaná a nézőnek. Partnere, Gálffi László pedig igen távol marad attól, hogy Jim Tyrone személyiségének ambivalenciáját – gyengeségét és vadságát, visszataszítóságát és vonzerejét – megjelenítse. Így lesz a produkció legjobbja Rajhona Ádám rafinált részeges apafigurája.

A Pesti Színház feszültségmentes előadása enyhe unalomba fullad. Még annyi sem jut a közönségnek, hogy ráérő idejében a díszletet gusztálja, David Borovszkij tervező ugyanis rondán bedeszkáztatta a színpadot. Ez a csúf és unalmas színpadkép kínál teret a rendező zártkörű magán­érdeklődésének a darab iránt, mely érdeklődést a legke­vésbé sem sikerült átplántálni a nézőkbe.

Stuber Andrea