A Broadwaytől a Komédiumig

A halál és a lányka

Ha egy kamaradarabnak két férfi és egy nő szereplője van, akkor előre fogadhatunk a szerelmi háromszögre. El is veszítenénk A halál és a lányka esetében. A chilei Ariel Dorfman ugyanis nem szerelmi, hanem politikai és morális bonyodalmat szőtt hősei köré. Műve olyan országban játszó-dik, ahol nemrég bukott meg a diktatúra, melynek bűnei most jutnak feltárási szakaszba. S egy viharos éjszakán váratlanul összetalálkozik bűnös, áldozat és a hivatásos igazságtevő. Vagyis az egykori vallató, a vallatott nő, valamint a férfi, akinek nevét a nő nem vallotta ki.

Mihez tudnak kezdeni egymással és a múlttal? Jöhet-e jóvátétel, büntetés, feloldozás?

Amikor 1992-ben New York-ban beköszönt a darab, a Broadway közönsége úgy fogadta, mint valami izgalmas egzotikumot. A sikert a sztárparádé garantálta: Gene Hackman, Richard Dreyfuss és főként a szuperérzékeny Glenn Close (Tony-díjas) alakítása. A következő állomás a West End volt, majd Budapest következett. Igaz, Szirtes Tamás kissé óvatos és színtelen rendezését sem díj, sem lelkes fogadtatás nem kísérte a Madách Kamarában, de a mű azért helyénvalónak mutatkozott. Helyén volt itt nálunk.

Azóta eltelt néhány év, s A halál és a lányka most újra előkerült Pesten. Nem az eredeti darab, hanem az átírt változat, melyet Roman Polanski filmjéből ismerhetünk. (Abban Sigourney Weaver, Ben Kingsley és Stuart Wilson egyértelműsítette a történetet szép, tengerparti helyszínen.)

Igéretesen indult a Komédium produkciója: Dörner György, Rubold Ödön és Radó Denise szereplésével, Fehér Anna rendezésében. Legalábbis ezt a stáblistát közölték az előzetesek. De mire a bemutatóra sor került, Rubold helyén Józsa Imre állt, a női főszerepet pedig a rendezőnő vette magára. S mivel Fehér Annából egy van, a próbákon nem lehetett két helyen. Amikor a színpadra lépett, nem láthatta a játékot lentről. Amikor a nézőtéren ült, nem láthatta magát a színpadon. Ennek meg is van a böjtje. Az előadást – rendezői kontroll hiányában – három különböző színészi jóízlés tartja össze. Fehér Anna kissé differenciálatlanul harcias. Kőkemény "akarom"-okkal támad. Józsa alkati szerepidegenséggel slamposkodik a színen. De Dörnert jó nézni. Évek óta nem mutatott ennyi színt, gazdagságot, ilyen esendőséget és szomorú szépséget.

Stuber Andrea