Visszatapsolt színigazgatók

önkormányzati ülés

tudósítás

Vasárnapi Hírek 1997. XI. 2.

 

Visszatapsolt színigazgatók

 

Többé-kevésbé döntött a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága. Hat színházigazgatói pályázat kapcsán arról kellett határozni, hogy kik lesznek, akik a Bábszínházat, a Kolibrit, a Radnótit, a Madáchot, a Tháliát és az Új Színházat átvezetik a következő évezredbe.

 

Az ülésterem ajtajánál Balázsovits Lajos gálánsan tessékel: az újságíróknak szabad bemenni, csak a "vádlottaknak" tilos, őket majd hívatni fogják. (Többek között Balázsovitsot is, aki a Játékszín direktoraként most a Tháliáért jelentkezik.) További célszemélyek a folyosón hűsítik esetleges (lámpa)lázukat. Novák János (Kolibri) azt latolgatja, hogy hozzáfűzzön-e szóban bármit is a pályázatához, vagy inkább ne. Sosem lehet tudni, mivel árt magának az ember. Bálint András (Radnóti) alig látszik idegesnek. Az Új Színházra pályázó Pécsi Ildikó mosolya rezzenéstelen.

Míg várakozunk, előkerül egy fax, mely azt sejteti, hogy tán pártpolitikai pikantériája is lesz a vetélkedésnek. Az MDF és a FIDESZ-MPP frakciója az ülés napján sajtótájékoztatón rótta fel a döntnököknek, hogy túl szűk kört preferálnak az igazgatói kinevezéseknél. Különösen azt nehezményezi az ellenzék, hogy az Új Színház esetében a testület meghallgatni sem kíván mást, mint a színházi szakma jelöltjét: Székely Gábort, a jelenlegi direktort.

De lám, nyitott kapu döngetése ez, hiszen a bizottság kissé álságos szavazás után úgy határoz, hogy színe elé bocsátja a színháziak által nem támogatott pályázókat is. Történetesen jelen vannak (zömmel), minthogy napokkal ezelőtt meghívást kaptak az ülésre.

Eleinte minden simán, gyorsan és halkan megy. Némi zajjal csak Ráday Mihály képviselő jár, akinek sűrűn csörren a mobilja, s ilyenkor ő nagy garral ("Éppen egy ülésen ülünk!"), kivonul, de mindig visszatér. Meczner János viszont néhány röpke perc múltán úgy távozik, ahogy jött: a Budapesti Bábszínház igazgatójaként. A tizenhárom tagú bizottság jelenlévő tíz tagja egyhangúlag hosszabbítja meg Meczner mandátumát 2001. január 31-ig. Novák János szintén nem veszít szavazatot, noha nem állja meg, hogy szót ejtsen a Kolibri némely jogi és anyagi gondjáról. (Mire a képviselők melegen ajánlják neki, hogy fékezze színháza lendületét, s addig nyújtózzon, ameddig a takarója ér.) Bálint András is telitalálatos voksolási szelvénnyel nyeri el újra a Radnóti Színházat. A Madách igazgatói székébe – akárcsak az eddig említett színházakéba – senki nem kívánkozott a jelenlegi direktoron kívül. Kerényi Imre hét igent gyűjt be – három tartózkodás mellett –, s hiába produkál szép összjátékot a szakmai kuratóriumot képviselő Babarczy Lászlóval, mégsem sikerül enyhítenie a színházára szabott előírásokon. Továbbra is évi 300 ezer nézőt várnak el tőle, jóllehet ő 250 ezerben szeretett volna kiegyezni a fenntartókkal.

Hegyezi a fülét az ülés közönsége, hiszen a java most következik. A Thália Színházért öten versengenek, közülük hárman jöttek el a meghallgatásra. Először Sárközy Gyula magántáncos mutatkozik be, s elmondja, hogy tervei megvalósítását 100 millió forintos médiaháttér biztosítja. Akármit ért is ez alatt a jelölt, a képviselők némi szkepszissel fogadják a kijelentést. Nemigen hat rájuk a másik pályázó, Balázsovits Lajos közlése sem, miszerint ő egy bank kizárólagos támogatását élvezi majd, ha megkapja a Tháliát. Ám az önkormányzat a Tháliát nem csapja a Játékszínhez, inkább a 9 igen szavazatot szerző Megyeri Lászlónak juttatja a Nagymező utcai teátrumot.

Innentől sűrű homály és cigarettafüst fedi az eseményeket. Zárt tárgyalás következik, mivel az Új Színházra pályázó vígszínházi színész, Alföldi Róbert nem járult hozzá a nyilvános meghallgatáshoz. (Mondván: ne legyen ott sok ember, ahol tányérokat törnek.) Utána Pécsi Ildikó járul a testület elé, s kijőve váltig állítja, hogy a főiskolai felvételin valamivel jobban érezte magát, igaz, hogy ott az Ágnes asszony balladáját mondta el. Görgey Gábor elegánsan megy be és elegánsan jön ki. Végezetül Székely Gáboron a sor, hogy tág, ámde kellőképpen bizalmas körben kifejtse elképzeléseit az Új Színház működéséről.

No de nem azért ül négy-öt újságíró az előszobában, hogy utólag se tudjon meg semmit arról, mi zajlott odabent. Információink szerint a bizottság tagjai Pécsi Ildikó, illetve  Görgey Gábor tervezetének részletei iránt nemigen érdeklődtek, inkább Alföldire és Székelyre koncentráltak. Alföldi szereplését igen megnyerőnek találták, Székely viszont keltett bennük némi megütközést azzal, hogy számon kért rajtuk egyet s mást. Például azt, hogy a pályázati kiírásból váratlanul kihagyták a "művészszínház" megkötést, s hogy az Új Színház-i profil megváltoztatását fontolgatják. A Székelyt támogató szakma nevében hozzászóló Babarczy fellépése tovább erősítette az Alföldi iránti rokonszenvet a képviselőkben, akik nem vonták kétségbe, hogy több érv szól Székely mellett.  Hosszú órákba telt, mire a bizottság a titkos vita és a titkos szavazás eredményeként kihirdette az eredménytelenséget. Sem Székely, sem Alföldi nem kapott elég igen szavazatot.

– Akkor most mi lesz? – néztek össze elgyötört jelöltek és jelöletlenek. A törvény szerint újabb pályázatot kell kiírni az Új Színház igazgatói posztjára. Hogy kinek jó a döntés elodázása? Senkinek. Vagy mindenkinek. A bizottság tagjai időt nyertek, a pályázók vaskos tapasztalatot.

Stuber Andrea