Az ismeretlen Ember Fia

Wassermann: Caspar Hauser (Stúdió "K")

Szöveg: Lajos Sándor. Jelmez: Németh Ilona. Rendező: Fodor Tamás.

Szereplők: Tzafetás Roland, Rácz Attila, Szabó Domokos, Novák Géza Máté, Csabai Judit, Illés Edit, Fodor Tamás, Nádasi László, Homonnai Katalin.

Caspar Hauser 1828 nyarán bukkant fel Nürnbergben, tizenhét évesen, teljesen szocializálatlanul. Addig föld alatti veremben élt kenyéren és vízen. Túlkoros csecsemőként kellett hozzáfognia a világ birtokba vételéhez. Kamaszként tanulhatott járni, beszélni, eligazodni az embereken. A fiatalember ismeretlen származása, titokzatos rabmúltja, sajátos naivitása mindenkit izgatott. Caspar Hauser korának rejtélye lett. S nem is járt nagyon rosszul azzal a korral. A sajtó még szerényebb keretek között működött; nem dagasztott világméretű szenzációt. Hauser a médiát nagyjából megúszta. Nem loholtak riporterek a nyomában, nem villogtak rá vakuk. Az emberek ugyan elrontották és tönkretették őt, de legalább nem adták el. Nem csináltak belőle akkora üzletet, hogy attól kolduljon szegény.

A tragikus sorsú fiú történetét Jakob Wassermann írta meg. A regény Casparról és a társadalomról szól. A Stúdió "K" által bemutatott színpadi változat viszont a társadalomról és Casparról. Hauser minőségéből kevesebbet mutat meg az adaptáció, mint a közeg milyenségéből. Hiszen a lélek vívódását, félelmét és reményét nehezebb a színpadon ábrázolni, mint a környülállók egy-egy jellegzetes vonását: korlátoltságát vagy együttérzését, haszonlesését vagy irigységét. Lajos Sándor átirata így is kicsit epikusabb a kelleténél.

Fodor Tamás rendező minden pátosztól mentesen, mégis biblikus szenvedéstörténetként viszi színre Caspar Hauser kálváriáját. A színpadi mű párhuzamot von a lelenc és Jézus sorsa között. Caspar, az ismeretlen Ember Fia éppúgy magára veszi a többiek bűnét, mint Krisztus. A személyi megfeleltetés jegyében Hauser nem is holmi családi életképben lép fel amatőr szereplőként – mint a regényben –, hanem egyenesen a Megváltót alakítja Húsvétkor az úri társaság színkörében.

Persze nincs kehely, nincs töviskoszorú, nincs kereszt. Jóformán semmi nincs a Stúdió "K" szinte barátságos pincehelyiségében, csak egy paraván puszta váza és mindenféle székek. Székek a színpadon és a levegőben, a plafonról lelógva. Ezek a székek majdnem annyifélét tudnak, mint az emberek. Tudnak meghajolni, felemelni, védeni és kiszolgáltatni. Derék partnerekként viselkednek.

A Caspart játszó Tzafetás Rolandnak a szemöldöke a legkifejezőbb. Rácz Attila (Doktor) néma figyelmével és érzéketlen tudományosságával tűnik ki. Nádasi László enyhén elrajzolt, mesei szűklátókörűséget mutat a Tanító szerepében, míg Novák Géza Máténak Káplárként a jámbor bárgyúság az erőssége. Markánsak a női szereplők: Csabai Juditnak (Özvegy) a csábítás megy jól, Homonnai Katalinnak (Grófné) a fogékonyság, Illés Editnek (Lady) ez is, az is.

A Stúdió "K" közösségi játékot játszik, melyben a színészek egyszersmind nézők is, akik tettrekész figyelemmel követik az eseményeket. Amikor épp nincs dolguk a produkcióban, akkor a nézőtér első sorában ülnek. A játékos-nézők együtt mosolyognak, élnek, éreznek az előadással. Csak a néző-néző magányos picit. Vele elég kevés történik ezen az estén.

Stuber Andrea