Tükör által homályosan

Genet: A cselédek (Radnóti Színház)

Fordító: Nagy Péter. Díszlet: Balla Margit. Jelmez: Dőry Virág. Rendező: Jeles András.

Szereplők: Görög László, Kulka János, Bálint András.

Jean Genet-ről elmondható, hogy bizonyos értelemben ő volt minden idők legjobban honorált írója. Néhány regényért és színműért – kegyelmet kapott. Úgy történt, hogy visszaeső bűnözőként életfogytiglani börtönbüntetését töltötte, amikor az írók delegációja – Cocteau-val, Sartre-ral az élen – kieszközölte számára a kegyelmet a köztársasági elnöknél. Így aztán Genet egyenesen a börtönből lépett be a drámairodalomba, hogy a modernek polcán elhelyezze színműveit. Persze nem ment simán a helyfoglalás. A cselédek első bemutatóján a nagyközönség enyhén szólva utálkozott, mindössze néhány vájt fülű művészkolléga lelkesedett. Két évtizeddel később a Paravánok párizsi premierje meg éppenséggel olyan felzúdulást keltett, hogy tüntetésre került sor a színház előtt, s képviselőházi interpelláció is elhangzott a botrány kapcsán. Mindenesetre Genet-nek életfogytiglan helyett halhatatlanság jutott.

Most a Radnóti Színházba érkezett A cselédek, hogy betelepedjen a Balla Margit tervezte szecessziósan burjánzó színpadképbe, vörös bársonyok, tükrök, virágok közé. Az előadás úgy kezdődik, hogy három színész készülődik eljátszani azokat a színészeket vagy transzvesztitákat, akik eljátsszák majd azokat a cselédlányokat, akik eljátsszák az úrnőjüket. Lehet, hogy ez így kicsit bonyolultnak tetszik, de az is. Jeles András rendezése kelt némi játékos bizonytalan­ságot a körül, hogy ki kicsoda tulajdonképpen, s ami megtör­ténik, az történés-e valójában vagy csak a szereplők egy­szerre meghitt és kíméletlen közös játékának része. Ez a színpadias sejtelmesség azonban nem idegen Genet-től, aki maga is úgy gondolta, hogy az ember egy tükörútvesztő rabja, s nem a valóságot látja, csak a saját képmásai tükrö­ződését.

A színpadon tehát két, nőnek öltözött férfi játszik kiszorítósdit, hatalmi vetélkedőt, miközben mindketten egy­formán vereségre vannak ítélve a harmadikkal, az úrnővel szemben. Kisded színházasdijuk során képzelegnek a végső győzelemről; asszonyuk meggyilkolásáról. Görög László Claire-je unott okossággal, szájbarágós fölénnyel, türelmet­len fensőségességgel igyekszik uralkodni partnere felett. Kulka János Solange-át azonban nehéz elnyomni. Kulka me­részen színes alakításában minden makacsul előjön újra meg újra. Érzékenység és maflaság, alárendeltség és hajlít­hatatlanság, engedékenység és bosszúszomj, szenvedély és szenvedés. S mindezt a színész szinte vígjátéki modorban, gátlástalan vehemenciával és szemérmetlen szélsőségekkel ábrázolja. (Sosem hittem volna, hogy éppen Genet kapcsán fogom megtudni Kulkáról, milyen pazar komikus!) Görög jó és Kulka még jobb alakítása mellett Bálint András finoman ironikus Madame-ja alkotja a szép, kerek, kusza egészet. Amely a fanyar mulatságosságon túl kifejez valamit a lét egyetemes reménytelenségéből is.

A díszlet plafonjáról kis baba lóg le. Seprőn lovagoló boszorkány. Fireg-forog a szereplők feje fölött, s olykor meg­rázkódik valami gépi nevetéstől. Én meg gyakran vele neve­tek. Az vesse rám ezért az első követ, aki látott már jól néz­hető Cselédek-előadást. Én csak olyat láttam eddig, amin halálra untam magam.

Stuber Andrea