Tombolán nyert tigris |
egri színház |
riport |
Film Színház Muzsika, 1988.X.8. |
Tombolán nyert tigris
Csütörtök volt és nagy nap. Az egri birkózó, Sike András éppen olimpiai bajnokságot nyert Szöulban. Míg folyt a közvetítés, a színház büféjében legalább olyan élvezetes szcéna zajlott, mint a színpadon. Ott drukkolt a tévé előtt mindenki az egri sportolóért, akinek a testvére egyébként a Gárdonyi Géza Színházban statisztál. Egerben ugyanis erős a „mi”-tudat. A városban élők nemcsak az aranyérmet érzik kicsit a sajátjuknak, de most már a színházat is. Ahogy Gali László mondja, megszerették itt a társulatot. Igaz, a helyi vezetők arra már rájöttek, hogy jelentős terhet vállaltak magukra. Úgy mondják: amikor egy város színházat nyit, az olyan, mintha tombolán nyerne egy tigrist. De – pénzevés ide vagy oda – a lelkesedés nem csappant meg. A Színházpártoló Egyesület szépen gyarapodik: már közel negyven cég „tagosodott”, s kétmillió forinttal járult hozzá a színház költségeihez. A közönség pedig – jár az előadásokra. Békebeli hangulatot idéz a színház és a város kapcsolata. Ideálisnak látszik a munkához.
A munka pedig mind intenzívebb, egyre teljesebb. Ha az előévadot is számítjuk, akkor a harmadik szezont kezdi a Gárdonyi Géza Színház önálló társulata. A jelenlegi színészlétszám huszonkilenc fő, s a fiatal társulat valóban fiatal – harminc év az átlagéletkor. Idén is ifjakkal gyarapodtak; az igazgató szavai szerint szép és tehetséges embereket szerződtettek. Czvetkó Sándor és Dimanopulu Afrodite a főiskoláról jött, Kocsis György a Mikroszkópról, Oláh Zsuzsa Pécsről, Saárossy Kinga és Blaskó Balázs Kecskemétről, Mikula Sándor Szegedről, s a Miskolcról „átmentettek”: Bregyán Péter, Fráter Kata, Gáspár Tibor, Várhelyi Dénes és Szőke István rendező. Szinte valamennyien dolgoznak már.
A nagyszínpadon Rózewicz Fehér házasságát próbálják. Júniusban volt a premier, a mostani előadás újra bemutatónak számít. Természetesen itt van a felújító próbákon a lengyel vendégrendező, Andrzej Rozhin is. Ő a lublini Julius Osterwa Színház igazgatója, a Fehér házasságot megrendezte már otthon. Mint mondja, Rózewicz elég szigorú, nem minden színre vitelhez járul hozzá, de neki látatlanban engedélye van a szerzőtől, hogy műveit rendezhesse. Gali itt közbeszól: ősszel valószínűleg vendégül látják Rózewiczet, s az író akkor megnézi az egri előadást. Rozhin a figyelmembe ajánlja a két főszereplőt, Román Juditot és Csonka Ibolyát. Az egyik pesti színésznő, a másikra is hamarosan lecsapnak majd a fővárosiak – jósolja. Azt Rozhin talán nem tudja, hogy ha Román Juditot hívni kezdik, alaposan meg kell majd gondolnia, menjen-e vagy maradjon. Mert a pesti színésznő, Csonka Ibolya azt mondja, hogy Egerben van színházszag. Itt jobban együtt vannak az emberek, mint a fővárosi társulatoknál. Ezt dicséri a Mikroszkópról jött Kocsis György is. Egyrészt a társaságtól érzi remekül magát, másrészt attól, hogy dolga van. Soha drámához nem volt szerencsém, s most benne leszek a Haramiákban! – újságolja.
Az emeleti alkalmatlan kis teremben Osztrovszkij Tehetségek és tisztelők című darabjának előadására készülnek. Zenekari ülőpróba – nevezi meg a mai programot Szőke István rendező. Három hete gyakorolnak napi két próbával, most kell nullára állni és a skálázásnál újrakezdeni – mondja. Ennek ellenére feszült, fűtött jelenetet produkál Bregyán Péter és M. Horváth József. Nincs színpad, nincs nézőtér, díszlet és jelmez, az a néhány perc mégis igazi színház.
Színházformája így délelőtt a helyőrségi művelődési otthonnak sincs, mégis színészek dolgoznak a nagyteremben. A Popfesztivál próbája szorult ki ide. Egy létra körül forgolódik Czvetkó Sándor, a leendő József, míg Kocsis György jelmezügyben egyezkedik. Manuelként nemcsak farmeringeret és virágos nadrágot szeretne, hanem fülbevalót is. Szabó Ágnes, a rendező igyekszik kordában tartani Kocsist, de a mai próba elég reménytelennek látszik. Szabó Ágnes is idén lett egri (Romániából jött), de tavaly már bemutatkozott az egri színházban egy sikeres Miller-rendezéssel, a Két hétfő emlékével. Most új színészekkel dolgozik, s épp azt tapasztalgatja, hogy kivel mikor mit lehet elérni. Huszonkilenc éves. Bukaresti főiskolás évek, szatmári és kolozsvári esztendők vannak mögötte, s most nagy örömmel próbál itt. Kevesli is az évi két rendezést, mindenekelőtt a színészekkel való munkát.
Igen, ez a visszatérő refrén. Egerben mindenki nagyon akar dolgozni: színházat csinálni.