Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2019. december

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

         

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

         

 

1. vasárnap

     Az elveszett szaloncukor című előadást láttam a Jurányiban a pécsi Bóbita Bábszínháztól, kisfokú lelkesedésemnek majd a Spiritusz ad helyt. Lassan egyébként január lesz, amikor is a Spiri összeomlásának kezdete prognosztizálható. Nem bírunk még egy ilyen pénztelen évet végigcsinálni. Márpedig az ideinél is rosszabb helyzet várható, hiszen december végén lejár az NKA színházművészeti bizottságának mandátuma, és ki tudja, mikor lesz új bizottság egyáltalán, nem hogy pályázat, nem hogy annak eredménye.

     A Grundon a Boka János teremben zajlott tegnap egy konferencia drámapedagógusok és hasonló szakemberek részvételével, voltaképp Gabnai Katalin köré szervezve, munkásságának jegyében és tiszteletére. Erre én előadónak voltam meghívva, hogy beszéljek a Spirituszról. Beszéltem.

     Az Arcanum egy kincsesbánya. El tudnék képzelni olyan országot, amely akképpen tiszteli a hagyományait, múltját, történelmét, kultúráját, hogy mondjuk eggyel kevesebb stadiont épít, viszont közkinccsé, ingyenesen elérhetővé tesz egy ilyen adatbázist.

     Egyelőre csak a családomnál tartok. Már tudom, hogy nagyapám 1935-36-ban rendszeresen szerepelt az Újság című lapban a bridzsrejtvények helyes megfejtői közt, a nagynéném pedig ugyanezen napilap gyermekrajzpályázatának 500 jutalmazottja közé került. A Pesti Hírlapban olvasom, hogy a nagyanyám 1933 februárjában részt vett a Charité-bálon a Gellért Szállóban. A Budapesti Sakkhíradó információja szerint apukám 1964-ben átigazolt a BEAC-ból a Statisztikába. 1969. november 7-én megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát – írja a Népszabadság, amely húsz évvel később anyukám Munka Érdemrend arany fokozatát is közli. Megtudtam, hogy ifjú korában a bátyám tagja volt a MÚOSZ ifjúsági bizottságának, a (leendő) apósom pedig a Honvédelmi Szemle szerkesztő bizottságának. Rólam is kiderülhet még ez-az.

vissza a lap tetejére

2. hétfő

     Rendkívüli időjárás Magyarországon

     Hosszabb idő óta rendkívüli időjárás van Magyarországon. Október végét írunk, s az idő mégis nyárias, az augusztusinak felel meg. Vasárnap Budapesten 20 fokot mértek, míg Szegeden a hőmérséklet elérte a 22 fokot. A Meteorológiai Intézet 86 éves fennállása óta ez a második legszárazabb, legmelegebb ősz. Mi a rendkívüliség oka? Az Országos Meteorológiai Intézettől nyert értesülés szerint a száraz, meleg őszt az áramlatok eltolódása okozza. A nyugatról keletre vonuló esőfrontok, amelyek déli széle Magyarországon megy át, most észak felé tolódtak el. A mi jellegzetes őszi időjárásunk mintegy ezer kilométerrel északra, a Balti-tenger vidékeire tolódott, s nálunk jelenleg olyan az időjárás, mint amilyen a Földközi-tenger vidékén szokott lenni. Ennek pontosan az ellenkezője játszódott le márciusban, amikor hazánkban észak-európai időjárás uralkodott.  (Népszava, 1956. október 23.)  

vissza a lap tetejére

3. kedd

     Az időjárás a malmomra hajtotta a vizet hó formájában, mert elrettentette az autósokat. Esetleg elakadtak. Mindenesetre reggel Ferihegyről visszajövet (kivivén Annamarit a reptérre) vígan csalinkázhattam a Belvárosban, és még válogathattam is a parkolóhelyek között.

     Mentem aztán gyógytornára – mert járok, bejelentkeztem a kerületi rendelőintézetben háziorvosi beutalóval –, de tegnap hiába mentem. Sejtem már, hogy ez TB-re nem egészen úgy működik, ahogy kellene. Az egyetlen biztos dolog a projektben az, hogy a dresszem a Mucsi-fejes Kapa 60 pólóm, abban hentergek a tornaterem padlatán.

     Délután gyűlésezett a kritikuscéh, ám ez tulajdonképpen fedőtevékenység volt, mert valójában meglepetéspartit tartottunk Zappe László 75. születésnapja alkalmából. Lehetett bízni abban, hogy ha jőni kell, akkor Zappe kolléga jőni fog, nem sejtve, mi vár rá. Volt torta, pezsgő, és kapott egy könyvet, amely 75 idézetet tartalmaz kritikusi pályafutásának 44 évéből. Én válogattam, érdekes és élvezetes feladat volt.

     Lett volna este színház, de nem volt erőm elmenni. Már éreztem orromban a dugulást, torkomban a fájást, ami most reggelre ki is teljesedett. Amilyen egy okos vagyok, tudom is, mivel függ össze: a hóra való tekintettel tegnap hajnalban felvettem a több mint húszéves, ám keveset hordott, párizsi csizmámat. Már az első utcasaroknál éreztem, hogy vizes a zoknim. Hazaérve konstatáltam, hogy az óvott, kedvenc csizma mindkét talpa keresztbe van hasadva.

vissza a lap tetejéree

4. szerda

     A kaktusz virága 1969-es film. Gondolom, a ’70-es évek elején mutatták be nálunk. Láttam gyerekkoromban és szerettem – a gyerekek szeretik a vicces filmeket –, bár azt egyáltalán nem értettem, hogy mit veszkődnek a nők Walter Matthauért. Most tehát bemutatta Kaktuszvirág címen Orlai a Belvárosi Színházban, Novák Eszter rendezésében. Szerettem az előadás retró képi világát (díszlet: Fodor Viola, jelmez: Őry Katalin), az élénk színeit, formáit, fazonjait. (Amikor próbát néztem, pont akkor kerültek be a színesen világító poharak, Eszter elragadtatva szorongatta őket a próba alatt. Jól is mutatnak a bárjelenetben, pláne a felvonásvég sötétjében.) Kicsit nehezen kezdődik, aztán idővel belerázódik, és kicsit sokáig is tart – egy ilyen produkciónak nem kellene fél tíznél tovább nyúlnia, ez meggyőződésem.

     Szeretnivaló színészeket látunk: Józsa Bettina üde és bájos a pipaszár lábaival, egy Eszenyi-féle naivitás hangjaival, a lelkiismereti buzgalmával. Ötvös András játssza a fogorvost, mondjuk az őérte való női veszkődés sem feltétlenül kézenfekvő számomra, de van benne vehemencia. Ha volt valami olyan humor a produkcióban, amivel engem meg lehet venni, hát az az ő abszurdoid magánszáma, amikor részegen egy bútor jellegű vaskos o betűbe, egy frászkarikába szállva taxizott haza. Kovács Patrícia fanyarsága mögül kiérződik az asszisztensnő magányának súlya. Schruff Milán Sassoon-frizurás New York-i falu bikájaként elvisz sok adag tejfölt.

     Szóval ez egy kellemes előadás, amely nem sokat vállalt. Finomság, az nincs benne egy csöpp sem. Ez a megállapítás akkor kapta a végső megerősítést, amikor Kovács Patrícia olyan csili-vili, hátul kismasnis estélyiben ment a diplomatabálba, amit Ingrid Bergman Stephanie-ja soha, de soha nem vett volna fel.

vissza a lap tetejére

5. csütörtök

     Tudod, miért nem tudod megnyalni a könyöködet? Mert ott van az örök élet, és ha meg tudnánk nyalni, akkor káosz lenne és mindenki örökké élne – kábé ezt mondta Lovas Rozi a Tesla Laborban a Radnóti Színház Csillagképek című előadásának legelején. És elmondta ezt háromszor egymás után. Baljós előérzet fogott el, hogy artisztikus semmitmondás csapdájába estem. És tényleg. Általában van egy ilyen részben trágár, részben pedig misztikus-szofisztikus szókészlete az angol Nick Payne művének (Hárs Anna fordításában), és ennek a szókészletnek szinte minden szintagmáját többször megismétlik. Ráadásnak még patetikus-bombasztikus melodrámába torkollni is hajlamos az egész. Én a magam részéről kicsit meglepődtem, ez a darabminőség  szerintem nem méltó a Radnótihoz. (Tudom, hatalmas siker volt Londonban és díjat nyert. Akkor is. Akkor se.)

     Ha ebben a férfi-nő találkozóban nem Lovas Rozit lehetne nézni (aki kvantumfizikust játszik), meghaltam volna az unalomtól. Meg a méhészt alakító Brasch Bencét is elégedetten vizslattam. (Van egy egyforintos forma ősz folt a borostájában.) Igaz, a Szilágyi Bálint rendezte előadás nem elhanyagolható részében csak egy színészi hátat láttam, mert a vele szemben álló másik szereplőt eltakarta a kettejük között lógó gyöngyfüggöny. (Négyoldali a közönség, és én az egyik első sor szélén ültem ilyen korlátozott látószögű helyen.)

     Szóval Lovas Roziba merülni, az egy jó program. Ott van például a mosolya. A nézők önkéntelenül visszamosolyogtak rá a sötétből. Drukkolok erősen, hogy sokáig bírja, kitartson neki ez a mosoly bármeddig.

vissza a lap tetejére

6. péntek

     A népművelési minisztériumban hétfőn értekezletet tartottak az ország színházi szakemberei. Kende István, a színházi főosztály vezetője tájékoztatást adott az időszerű kérdésekről s arról, hogy mit jelent a racionalizálás a színházaknál.

     Elmondotta, hogy komoly intézkedésekre kerül sor, mert bár 1950-hez képest a színházi előadások száma 36 százalékkal nőtt – ami a kulturális igények és az életszínvonal növekedésének egyenes következménye – s a több előadásnak 52 százalékkal több nézője volt, ez az emelkedés mégsem állt arányban a színházi dolgozók számának s a színházi költségeknek a növekedésével. Ez azt eredményezte, hogy az 1954-es évre előrelátható színházi összdeficit sok millió forint.

     – Most azután súlyos intézkedéseket kell hoznunk – folytatta Kende István –, hogy helyreállítsuk az észszerű kereteket. Megszüntettük a Fővárosi Vígszínházat és Kamaraszínházát, a Kis Színpadot. Helyén megnyitjuk a Fővárosi Operettszínház kamaraszínházát, a Blaha Lujza Színházat, illetve a Vidám Színpad kamaraszínházát, a főváros új kabaréját. Megszüntetjük a Néphadsereg Színházának vidéki részlegét és ezek feladatát – a néphadsereg vidéki alakulatainak ellátását a jövőben a Faluszínházra bízzuk. A Néphadsereg Színháza kamaraszínházat kapott a Déryné Színpad helyén, A Madách-téren létrehozzuk a Madách Színház kamaraszínházát, a társulat létszámának emelése nélkül. Ezekben az esetekben a racionalizálás következménye még az is, hogy biztosítjuk a színészek egyenletesebb foglalkoztatását. A színészek jobban tudnak gazdálkodni munkaerejükkel, a színházak a bérekkel.

     Beszéde további részében Kende István még több intézkedést ismertetett. Az eddigi évenkénti háromszáz kötelező előadás helyett 320-at kell tartani. Negyedével csökkentik a fővárosi díszlet- és jelmezköltségeket, a Nemzeti Színház kivételével szűkítik a színházak műsorának repertoár jellegét. Mindezekkel az intézkedésekkel csaknem tízmillió forinttal kevesebb állami hozzájárulás kell, mégis országosan 620-szal nő a színházi előadások száma. Az áthelyezésre kerülő színészek jelentősen emelik majd a Faluszínházak és a vidéki színházak színvonalát.

     (Népszava, 1954. szeptember 14.)

vissza a lap tetejére

7. szombat

     Nevettem ezen, hozom: Varró Dániel-interjú a Magyar Narancsban, Karafiáth Orsolya készítette. Ezt mondja a háromgyerekes költő:

     …tényleg egy aranyos apuka vagyok. Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember.

     Azért ez egy költői kép, nem mérnöki – mondta kedves férjem.

vissza a lap tetejére

8. vasárnap

     A Kolibri Pincében jártam tegnap A méhek istene című Kiss Márton-darab premierjén. Erről most nem írok többet, mert elvállaltam a Színháznak egy cikket három ifjúsági színházi bemutatóról, és ez közéjük tartozik. Az úgy volt, hogy három éve befejeztem a Színháznál, de ők azóta is időről időre megkeresnek egy-egy felkéréssel, amit én általában elhárítok. Néha viszont elvállalom. Leginkább olyankor, amikor némiképp szerénytelenül úgy gondolom, hogy ezt valóban nekem kell megcsinálnom, mert úgy lesz a legjobb. (Mondjuk pl. az Elor Emina-interjú.) Most meg kollegialitásból és szolidaritásból is odaállok a Színház mellé.

     Más. Egy általam nem ismert portál általam nem ismert szerkesztője felkért arra, hogy állítsam össze a 2010-es évek kőszínházi top 10-ét. Három nap gondolkodás alatt össze is raktam egy 10+1-es sort, több szempontú fontosságot, színházak, produkciók, alkotók, sikerek jelentékenységét és jelentőségét mérlegelve. Mire azonban arra került a sor, hogy indoklásokat írjak – mert utóbb kiderült, hogy az is kell –, addigra megérkezett a szerződés, amely rávilágított, hogy, mondjuk így, félreértettük egymást. Ezért elálltam a feladat teljesítésétől. De ha már elkészült a sorba állított lista, akkor én itt bizony közzéteszem. A tizediktől naponta haladva egyet az első felé. Vagyis hát a 10+1. kezdje, amely műfaját tekintve picit amúgy is kilógna a többi közül.

     Tehát kőszínházi top tíz, 2010-2019:

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

     Végezetül felhívom a kedves olvasók figyelmét egyrészt erre a szerintem aláírandó petícióra, másrészt erre a szerintem kihagyhatatlan holnapi tüntetésre. Ahogy a Pál utcai fiúk dalban mondják: Ott leszek!

vissza a lap tetejére

9. hétfő

     A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház és a Szkéné közös Amit akartok (Vízkereszt)-előadása igen megkapóan indult. Arra gondoltam az első percekben, leesni kész állal (álllal), hogy Tarnóczi Jakabnak, ez már egészen bizonyos, határozott formateremtő képessége és erős teátrális érzéke van. Aztán 5-10 perc múltán lesújtva szembesültem avval, hogy két egész órán át ez lesz (szünet nélkül): egyfolytában megy körbe a forgószínpad (egyedül Malvolio levele közben állt meg), egyfolytában szól az elektromos gitár (csak Cesario kapott egy kis csendet), és a szereplők narancsot/grépfrútot köpködnek vagy facsarnak, illetve mikrofonba süvítenek.

     Lehetséges, hogy maguk a színészek nem panaszolnák fel, de én úgy éreztem, hogy ez az erős zárt forma lepányvázza, kalodába szorítja a darabot és a játékot. Csak a legtapasztaltabbak voltak képesek a keretek között maradva is áttörni. A Mariát játszó Bozó Andrea, a Tóbit adó Rácz János, és persze Kaszás Gergő, aki már ránézésre is tökéletes Malvolio volt, és ezt még tudta fokozni a tapasztaltak mindent vivő levéljelenetében. A többiekről kevés derült ki: Ladányi Júliáról, hogy jól énekel, és hogy lehet őt többnapos vízihullára maszkírozni. Hunyadi Mátéról, hogy magabiztosan elzenéli és elfigyeli az előadást.

     A tapsnál egyértelműnek tűnt, hogy a többi nézők jól vették a produkciót. Lehet, hogy én vagyok öreg. Illetve ennyi biztos. Megjegyzem, csalódásként éltem meg, hogy nem volt tiltakozó szelfi a végén. Mivel a szolidáris és érintett Szkénében ültünk, gondolom, hogy az akció elmaradása nem a házigazdákon múlt, hanem a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházon. Sajnos.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019:

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

10. kedd

     A Facebook-ismerőseim egyharmada bejelentkezett a tegnapi tüntetésre, úgyhogy kedves férjem kabátzsebében vittünk magunkkal ujjpercnyi kis csokimikulásokat, hogy ha csak minden tizedik ismerősömmel találkozunk, adhassunk neki. De olyan nagy tömeg volt – a végén, távoztunkban beszorulva kisebb pánikrohamot is kaptam –, hogy alig találkoztunk valakivel. Sok volt a fiatal.

     Igen, véssük a kéménybe, a demonstrációknak nagyon jót tesz, ha színházi emberek szervezik és színészek beszélnek: rövidek, összeszedettek, hatásosak. Pintér Béláról nem is szólva – dehogynem szólva –, ő valósággal felrobbantotta a Madách teret. 

     Arra a törvényre, amit egyéni indítványként, rendkívüli eljárásban, sürgősséggel benyújtottak a parlamentnek, és egyeztetés, tárgyalás, vita nélkül gyorsan meg is fognak szavazni, tulajdonképpen nem tudom, mi szükségük van. Az NKA már az övék. A függetleneket 10 éve fojtogatják. Orb. János Dénes és Dem. Szilárd pénzben és hatalomban fürödnek. Tényleg ennyire zavarja a Fideszt, hogy nem tudják A bajnokot játszó színház igazgatóját, Máté Gábort leváltani? Vagy Vidnyánszky nem bírja elviselni a Katonát meg az SZFE-t, mert csak? Pintér Béla-i profétizmusból? (Vö: AT3)

     Hát nem, az állami támogatásért  nem jár cserébe az igazgató kinevezésének joga! Ahogyan a gazdasági vállalkozások támogatásának sem feltétele, hogy beleszólnak a vezetésbe. Ahogyan a családtámogatási rendszerhez sincs hozzákötve, hogy megmondják, kitől szüljünk gyereket.

     Több mint ötvenezer ember írta alá a tiltakozást. Arra elég lehet, hogy tartsanak a megszerveződésüktől.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016) (Töprengtem sokat. Nem hagyható ki a listából az évtized Padlása.)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

11. szerda

     Amikor a Budapest Bábszínházba érve értesültem, hogy a Szilágyi Bálint rendezte Esti Kornél bemutatója a Kemény Henrik teremben lesz, akkor azonnal tudtam, hogy személy szerint én ezt megszívtam. A Kemény Henrik terem olyan helyszín, amely nekem babaszínházra jó, legfeljebb óvodásoknak szóló előadásra, mert azokon nem kell 30-50 percnél többet eltölteni a nézőtéren. Székek, ülések nincsenek, csak egy párnákkal felszerelt, lépcsőzetes fa tribün, ahol se támla a hátnak, se hely a lábnak. Itt adják most ifjúsági vagy felnőtt közönségnek 1 óra 50 percben szünet nélkül a művészetet. Engem megkínoztak. Kicsit a színészeket is szerintem – Blasek Gyöngyi, Pallai Mara, Barna Zsombor és Márkus Sándor –, mert olyan méretű nagyobb kavicsokkal van felszórva a színpaduk, amin a legrosszabb járni, ezt mondhatom a verőcei Duna-part ismeretében. Természetesen amikor a cikkemben a produkcióról, főleg a színészekről lesz szó, majd tudom méltatni.

     Szelfi sem volt. Úgy látszik, nem járok eleget színházba ahhoz, hogy elcsípjek egy szolidaritást. 

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015) (Spontán mód versenyben volt maga a produkció, de „számításból” szintén befutott: Szombathelynek is, Székely Csabának is ott a helye a listán.)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

12. csütörtök

     A reakció jól tudja: ahol gyenge az öntudat, ott ő viszonylag még erős. Ezért fészkelte be magát a kultúrfrontunkon tátongó résekbe, közöttük a színházba is. A színházak államosítása betömi ezt a rést. Míg tavaly misztikum, pesszimizmus, léhaság árasztotta el a színpadot, most olyan darabok szerepelnek a műsoron, amelyek tanítanak, lelkesítenek — előrevisznek. Az államosítással kivertük a reakciót a színházakból, de az ellenségnek ez a veresége korántsem jelenti a mi teljes győzelmünket. (…)

     A dolgozó népnek szüksége van a tartalmasan szórakoztató és nevelő színházra. És természetesen a színháznak is múlhatatlanul szüksége van a tömegek támogatására. A munkásoknak nemcsak a Párton, a minisztériumon és a kommunista színházvezetésen keresztül, „felülről“ kell irányítaniok a színházakat, hanem a nézőtéri székekből, „alulról" is. Csak így válhat teljessé a győzelem! Csak a dolgozók aktív részvételével és ellenőrzésével valósulhat meg az a színházművészet, amelyet akarunk: a nép életét és harcait ábrázoló, a jövő útját megvilágító szocialista-realista színház.  (Szabad Nép, 1949. szeptember 15.)

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

      7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017)  (A színház diadalünnepe ez az előadás.)

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

13. péntek

     Elég reménytelennek és kilátástalannak látszik minden. Egyedül a benézés pozitív, mármint a szekrénybe be. Közeleg a karácsony, csak be kell menni már üzletekbe, venni egyet és mást. Ennek kapcsán véletlenül láttunk és vettünk kedves férjemnek egy inget, amin kis fehér jegesmedvék és kis fehér tengeri tehenkék vannak. Jaj, örülök neki! Dr. Kingáékkal vacsorához már fel is vette nekem.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016) (Minden szintjén, minden elemében pompás produkció.)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

14. szombat

     Most láttam másodszor Tatabányán Andrzej Saramonowicz Tesztoszteron című darabját. Először három éve, a stúdiószínházi fesztiválon, a temesváriaktól. Nem hagyott jó emléket bennem. Ezúttal Horváth Illés rendezte nagyszínpadra, hét színésszel. (Kicsit olyan ez, mint a 8 nő, csak férfi. Mármint hogy szereposztó darab. Meg egy idő után, az apokalipszis beléptével olyan is, mint egy gyerekelőadás férfiakra.) A hősök egy félresikerült esküvő vendégei, egy étterembe szorulnak mindenféle vihar közepette. Nem túl szofisztikált mű. Macsók, dumák, slágermúzeum. Az előadás némiképp alulról fog hozzá a darab humorához.

     Zavartan jegyzem meg, hogy bár a nézők jól mulattak, nekem egy mosolyom sem bírt lenni. Tulajdonképpen azon a ponton fogadtam el az előadást, amikor Figeczky Bence elénekelte a Homok a szélbent. Igaz, akkor már eléggé a végefelé jártunk.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     5. KIVILÁGOS KIVIRRADTIG (MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: RUSZNYÁK GÁBOR,  2016)  (Jó korszaka, jó évtizede ez a miskolci színháznak.)

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

15. vasárnap

     Miskolcra vittek tegnap. Béres Attila harmadszor rendezte meg a Budapest Klezmer Band felléptével a Hegedűs a háztetőnt. Nagyszabású, látványos, alapos, sokmunkás produkció. Kicsit talán lehetne mértéktartóbb. Mintha túl sok lenne az ember – alig fér el az előadás a miskolci nagyszínpadon –, a díszlet, („a hangjegy”), az érzés, a hatás, a cipő. Azon tűnődtem később, Shylock és Tevje után mi jóhet még Görög Lászlónak. Mózes? Arra is gondoltam, hogy a Mótelt játszó Farkas Sándort szerződtetni kellene örökös anatevkai menekültnek. Senkinek nincs olyan szép hosszú keze, „I” felé mutogatni, mint neki.

     Negyed 11-ig tartott az előadás, és utána még ott maradt a Kritikus órára 50-60 néző. Ültünk fent heten a színpadon, ahol szalmaszálakat és lézengő tollpihéket hagytak emlékül a színészek, és szó esett erről-arról. Török Ákos kolléga, aki a nézőtéren maradt, mondta utána, hogy ő még sosem tapasztalt ennyire jó Kritikus órát. Van igazsága a megállapításának. De a legjobb az egészben az volt, a színpadról nézni és hallgatni a miskolci színház szerető, értő, érdeklődő közönségét.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     4. BÁNK BÁN (ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ, R.: URBÁN ANDRÁS, 2014) (Egészen biztos, hogy helye lenne a tízes listában erdélyi előadásnak is, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről vagy Gyergyószentmiklósról. De végigvéve magamban a határon túli magyar előadások azon részhalmazát, amelyet láthattam, ez a vajdasági előadás ugrik ki. Igazi reveláció volt.)

     5. KIVILÁGOS KIVIRRADTIG (MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: RUSZNYÁK GÁBOR,  2016

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

16. hétfő

     A múlt héten kitalált és elfogadott kulturális törvény azért váltott ki tiltakozást, mert nagyon sokaknak vannak kétségeik, jó-e az, ha a kormány határozza meg például a színházak finanszírozásának módját, mikéntjét. Nos, mára minden kétség eloszlott. Elég megnézni, hogyan teríti szét a miniszter a tao-bevételt, amelyre a színházak törvényesen jogot szereztek, ám egy tollvonással elvették tőlük. Az index lelete nyomán itt lehet böngészni, kik-mik kapnak pályázati vagy esetleg elkerülő úton ebből az összegből, Előadó-művészeti szervetek (sic) többlettámogatása címen. Az Izraelita Hitközség 1,8 milliárdja természetesen rögtön kiüti a szemet. Ez akár uszításnak is beválhat. Kedvencem a jó nevű Kis-Rabota József Egyéni Vállalkozó 6 milliója. Rákerestem a neten, semmi nyoma. Lehet, inkognitóban cirkuszművész. A Vidéki Színházigazgatók Egyesületének ítélt 5 millióból talán színre viszik a 12 dühös embert, vagy nem tudom, az mire megy. Mindent überel a Déryné Művészeti Nonprofit Korlátolt felelősségű Társaság. Ezt a céget a múlt héten alapították, a törvény elfogadásának másnapján. Egyelőre bejegyzés alatt áll. A székhelye a Nemzeti Színház címe. A képviselője a Nemzeti Színház dramaturgja, Kulcsár Edit. A felügyelőbizottságban két nemzeti színházi színész, a főigazgatóhoz köthetők közül: Rácz József és Bakos-Kiss Gábor. A Kft. egyetlen tagja a Nemzeti Színház Közhasznú Nonprofit Zrt. A Déryné Kft. értelemszerűen nem végzett eddig semmilyen tevékenységet, amivel rászolgált volna, hogy a rekvirált tao-pénzből részesüljön. Egymilliárd (1 000 000 000) forintot ítélt meg neki az emberminiszter. Van még valakinek kérdése?

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     3. GALILEI ÉLETE (NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: ZSÓTÉR SÁNDOR, 2016) (Az előadás, amiért érdemes volt Zsótér Sándornak elmenni rendezni Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházába.)

     4. BÁNK BÁN (ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ, R.: URBÁN ANDRÁS, 2014)

     5. KIVILÁGOS KIVIRRADTIG (MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: RUSZNYÁK GÁBOR,  2016

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

17. kedd

     Végre sikerült megnéznünk a Mű szerző nélkült. (Bár szerintem egy több mint háromórás filmhez járna, hogy a moziterem be legyen fűtve.) Az már A mások életénél világos volt, hogy Florian Henckel von Donnersmarck nagyon tud filmet írni, filmen mesélni. Most is visz magával, mint egy… szán. Az 1930-as évektől kezdve évtizedeken megyünk át, Németországból Kelet-Németországba és Nyugatba. Különösen el voltam ragadtatva némelyik karakterfigurától: a kisfiútól, az orosz tiszttől, a szöges képzős baráttól. A rendező bizalommal hagyott lyukakat, amiket mi majd magunk kitöltünk. Nem a filmet, hanem bennünket, nézőket vezetett el a végkövetkeztetésig, miszerint nem juthat nyugvópontra történelmileg és önismeretileg egy ország, amíg a bűnösei lapulnak, nincsenek megnevezve, elszámoltatva.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     2. A MI OSZTÁLYUNK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: MÁTÉ GÁBOR, 2011) (És ott van az előadás a Kamrában azóta is, mint egy grandiózus felkiáltójel!)

     3. GALILEI ÉLETE (NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: ZSÓTÉR SÁNDOR, 2016)

     4. BÁNK BÁN (ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ, R.: URBÁN ANDRÁS, 2014)

     5. KIVILÁGOS KIVIRRADTIG (MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: RUSZNYÁK GÁBOR,  2016

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

18. szerda

     Még a Donnersmarck-film kapcsán. Olvasgattam róla este a neten, majd mentem kedves férjem után a fürdőszobába, mert épp fogat mosott. Mondtam neki, amit mi nem tudtunk, hogy a Mű szerző nélkül modellje, főszereplője egy valódi, élő német festő, aki a bemutató után élesen elhatárolódott a filmtől. Mire kedves férjem, fogkefével a szájában, bólogatott és a szabad kezével ringató mozdulatokat tett. Nem értettem, de felszabadult szájjal aztán megmagyarázta: érthető, hogy elhatárolódott, hiszen gyereke van, akitől nem tagadhatja meg a nagypapáját. (Szeretem, hogy rögtön ilyeneket gondol.)

     A listám végére, illetve elejére értünk ma. Az élen a 2002-ben megnyílt új Nemzeti Színház történetének legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb előadása, amely plasztikusan és teátrálisan felmutatta, milyenek voltunk s vagyunk. 

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     1. EGYSZER ÉLÜNK AVAGY A TENGER AZONTÚL TŰNIK SEMMISÉGBE (NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: MOHÁCSI JÁNOS, 2011)

     2. A MI OSZTÁLYUNK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: MÁTÉ GÁBOR, 2011)

     3. GALILEI ÉLETE (NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: ZSÓTÉR SÁNDOR, 2016)

     4. BÁNK BÁN (ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ, R.: URBÁN ANDRÁS, 2014)

     5. KIVILÁGOS KIVIRRADTIG (MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ, R.: RUSZNYÁK GÁBOR,  2016

     6. A BAJNOK (KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ, R.: PINTÉR BÉLA, 2016)

     7. JÓZSEF ÉS TESTVÉREI (ÖRKÉNY SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ASCHER TAMÁS ÉS GÁSPÁR ILDIKÓ, 2017

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

19. csütörtök

     Érdekelt a nemzeti színházi Macskajáték, és cikkmegbízást is kaptam rá. A Gobbi Hilda teremben játsszák, úgy kezdődik az előadás, hogy Udvaros Dorottya hátul keresztben betolja a kerekesszékes Gizát, Bánsági Ildikót, s közben és utána kicsit bicegő, öreges járást produkál. Apró, nehéz sóhaj támadt erre a kebelemben: tehát Udvaros Dorottya úgy gondolja, hogy el kell játszania Orbánné korát.

     Telt, múlt az idő*. Kicsit unatkoztam, kicsit szenvedtem. Szeretem ezt a színdarabot, de még soha nem éreztem ennyire avíttnak, mint most. Azok a rendezői gesztusok, amikkel Szász János talán trendibbé tenni igyekezett – mint például a fúvó szél hangja vagy a zongorazene-alátétek – csak erősítették ezt a benyomásomat.

     A második részben már inkább megelevenedni látszott a dolog, sőt itt-ott felfedezéseket tett az előadás a darabban. (Például megoldotta a Szabó adjunktusné kisestélyijén a vörösboros folt rejtélyét.) Ha engem kérdeznek, Udvaros Dorottya energiafelhasználásában nem minden ment jó helyre. Az előadás vége kicsit olyan, mint némely Tarantino-filmek. (Külön örültem Tímár Évának, a vendég Cs. Bruckner Adelaidának.)

     A befejezés után nagy, bravózós, lábdobogásos taps tört ki a nézőtéren. Rá is fér a Nemzetire a közönségsiker, az biztos.

     Mindezeket átgondolva, felfejtve, vissza- és megemlékezve lesz majd ebből egy kritikaféle írás.

*Pont hogy leírtam, látom ezt: 1 SOR / Szép a telő idő! csak a múlót nem szeretem. Fodor Ákos

vissza a lap tetejére

20. péntek

     Sartre-ot (és Camus-t) a húszas éveimben olvastam – nem függetlenül attól, hogy Fejes Endre nagyra tartotta őket –, és kábé azóta sem. Ha színházban Sartre-darab vár rám, elfog a szorongás amiatt, hogy esetleg álmon halok majd az előadás alatt. (Ez egyszer Kisvárdán egy Zárt tárgyaláson majdnem meg is történt.) Az Örkény Színház a Stúdiójában Hegymegi Máté rendezésében A legyeket mutatta be, amely történetét tekintve az Oresztész, illetve az Élektra, de szólni a városról szól, az argosziakról, az ő félelmükről, hallgatásukról, közönyükről, manipulálásukról, leuralásukról.

     Az előadás első meglepetését nem akarom elspoilerezni. A második az, hogy az Örkény Stúdiója alatt valószínűleg ástak egy mély alagutat, talán nem a parlamenthez vagy a magyar határhoz, de mindenesetre abból a célból, hogy elcsodálkozzunk Fekete Anna díszletének egy elemén. Fekete és fehér világ ez, kívülről fekete dobozok, belülről fehérek. Innen nézve mintha gyerekkoporsók lennének, onnan nézve felnőtteké. Kedves jellegzetesség, hogy Nagy Zsolt játszott már Jupitert (más darabban, bár Hegymegi Máténál), Fodor Tamás pedig Oresztész nevelőjét (más darabban, bár az Örkényben). Jéger Zsombor nem játszott még ilyesmit: nézői tekintetet megszerző tiszta, ártatlan, fehér folt-szerű jelenség. Majd vörös paca.

     A továbbiakban: Zsigmond Emőke, Znamenák István, Für Anikó – jáj, megint alulról világítják a színészeket –, meg a ládák rejtekhelyei. Alázatos előadás. A Sartre-fóbiám marad.

vissza a lap tetejére

21. szombat

     Gondosan ki kellett találni a táncrendet erre a hétvégére, mert fontos és érdekes bemutatók tömege zajlik egyszerre. Tegnapra a Tarnóczi Jakab rendezte Bánk bánt választottam. A Kamra előadásának már a fotói is ígéretesnek tűntek.

     Ha kritikát kellene írnom – de nem kell, és ezt csöppet sem bánom –, akkor számos címötletem lenne. Pl. Nemzeti balfék. Vagy: Vadászjelenetek Külső-Bajorországból. Vagy: Ilyenek voltunk. Vagy: Magyar Horgász. Vagy: A bűnös vadász. Gondoltam arra is, hogy „Dezsőnek meg kell halni” – de ez már magyarázatra szorulna.

     Amikor az elején a szép, kazettás fa háromszögszobában feltorlódott az összes „láthatatlan” szereplő, akkor azon tűnődtem: hol is láttam ilyet? Megvan. A rendező legutóbbi munkájában, a salgótarjáni Vízkeresztben. Később egy pillanatban meglatolgattam, hogy Tarnóczi Jakab vajon látta-e Vidnyánszky Attila Bánk bán-rendezését  Nemzetiben, és ha igen, visszaköszön-e a Kamra királynői tárlója a nemzetis királyos vitrinnek?

     Földközeli, lecsupaszított, szűkre szabott, állapothatározó Bánk bán ez. Élvezetesen játsszák, itt-ott majdnem parodisztikusan. A Petur bánt adó Dankó István különösen elemében van. Bírtam a többieket is, Elek Ferenc II. Endréjét, az arannyal átszőtt tréningruhájában. Szirtes Ági rémült Gertrudis-tekintetét, amikor a férje elment otthonról. Bezerédi Zoltán Tiborca úgy bódorog, mint egy dezorientált közmunkás. Nagyon szerettem Bányai Kelemen Barna Bánk bánját. Már eleve azt, amikor fájdalom rezeg a hangjában. (Kis fájdalmam nekem is volt: kispórolta a Nincs a teremtésben vesztes, csak én-ből a ben rag n-jét.)

     A Melinda-vonal milyenségétől berzenkedem kicsit. Vagy nem értem. De lehet, hogy csak el akar tussolni megint egy zaklatást a Katona*.

*Az alaptalanul olvasók kedvéért: tréfa

vissza a lap tetejére

22. vasárnap

     Gyerekelőadás. Interjú.

     Pintér Béla-bemutató Újpesten: Anyaszemefénye. (Tartuffe-premier is volt tegnap a Katonában, de úgy gondoltam, az egy igen nehéz körülmények között született produkció, nem árthat, ha hagyok neki időt, úgyhogy csak januárban nézem.) Jártam már az Újpesti Rendezvénytéren – Veres1 Színházat néztem akkor –, tudom, hogy nagy a nézőtér, úgy 500 férőhelyes lehet. Ha ezt megtöltik Pintér Béláék, a mostani jegyáraikkal, hát jól csinálják, az biztos. (Megjegyzem, láttam tegnap fideszes politikust családostul a nézőtéren.) Növelte a várakozásomat, hogy ebben az új előadásban szerepel Jordán Adél és Nagy Ervin is – a színészek, akik talán a legjobban bejöttek Pintér Bélának a Katonában. Reméltem, hogy inspirálóan hatnak rá. De nyeremény Fodor Annamária és Jankovics Péter is.

     Mondjuk arra nem voltam felkészülve, hogy egész este énekelni fognak. Szerintem Thuróczy Szabolcs sincs felkészülve rá. Az „Anyaszemefénye” cím nem pont azt jelenti itt, amit helyből értünk rajta, de nem én leszek az a kritikus, aki elmeséli a történetet. Mindenesetre mondhatom, hogy visszatért Pintér Béla a történetmeséléshez. Ezt a magam részéről akkor is üdvözlöm, ha a produkció hagyott bennem hiányérzetet, meg helyenként nem jó érzést is. (Pl. hogy Stefanovics Angéla megint gyereket játszik.)

     Az előadás világa és cselekménye eléggé idegen számomra. Ámbár lehetséges, hogy fordított a helyzet: én vagyok idegen az előadás világa és cselekménye számára.

vissza a lap tetejére

23. hétfő

     A pesti színházi büfések fel fognak mondani szerintem. Szinte sehol nincs már szünet. De ezt a Lót-előadásról hazafelé jövet gondoltam, odafele még az járt az eszemben, hogy mindig csodálkoztam kicsit, miért vannak tele a mitológiák, a Bibliát is ideértve, válogatott borzalmakkal, példának okáért itt a vérfertőzés. Talán ezek a történetek úgy születtek, hogy a kiötlőik bazíroztak az emberek borzongására a szörnyűségek láttán-hallatán. Vagy elrémisztésül, hogy féljünk az istenektől. Vagy azért, hogy gondolhassuk: másoknak még rosszabb, mint nekünk.

     Ezt az új drámát, ami az Örkény Színháznak készült, és Térey János utolsó színpadi műve lett, igazi költő írta, a hideg fejjel gondolkodó, okos fajtából. (Rólunk szól persze.) Jól illik a darabhoz az a szabatosság és elegancia, amivel Kovalik Balázs rendező színre vitte. A konzervből épített fémfal díszlet adja magát, és rögtön megsejteti, hogy mi telik majd ki tőle. (Mondjuk én ezért prognosztizáltam magamban szünetet.) Végtelenül bájos gondolatnak találtam, hogy a két angyalt fehér kötött pulóverben Patkós Márton és Dóra Béla játsszák, akik testalkatilag nagyon hasonlítanak egymásra, és mivel Dóra Béla Patkós Márton-hajat kapott a fejére, így tényleg szinte mint két tojás. Az Örkény-társulat élvonalát rajtuk kívül Gálffi László, Kerekes Éva, Kókai Tünde és Borsi-Balogh Máté képviselte.

     Nem kifejezetten karácsonyi darab. Érződött némi dermedtség a közönségen. Annál inkább kedves pillanata volt az előadásnak, amikor a helyi káder, Borsi-Balogh Máté Menáhemje megnyugtatta a nőjét, Lót lányát, hogy nem fenyegeti Szodomát semmi veszedelem. Erős a biztonsági rendszer – mondta –, ha bármi baj van, minden ember sms-t fog kapni a szervektől. Kicsit álmatagon, halkan felbugyborékoló nevetés fodrozódott végig az emlékező nézőtéren.

vissza a lap tetejére

24. kedd

     Úgy kezdődik A vágy előadása a Radnóti Tesla Laborban, hogy beslattyog Kováts Adél a sírkertészettel övezett hálószobájukba – nem értem különben, miért puszta pokróccal takaróznak, rémes lehet –, kínais hálóingében, kis bokazoknijában befekszik az ágyba. Nem sokkal később enyhén dülöngélve megérkezik a gatyás, kigombolt pizsamafelsős Schneider Zoltán is, ő is bebújik az ágyba és leoltja a villanyt. Sötét, hosszan. A közönség csak néz, felteszem, de nem látom, mert sötét van. Hát ez isteni. Alig bírok nem felnevetni hangosan, pláne mert tudom, mi jön.

     Nagyon jól emlékszem arra a kitűnő A vágy-előadásra, amit Ascher Tamás rendezett húsz évvel ezelőtt, Csákányi Eszterrel és Lukáts Andorral, valamint Láng Annamáriával és Kardos Róberttel. Utóbbiaknak kábé ez volt a fényes kezdet. (Hopp, megtaláltam a cikkemet róla a Kritikában. Arcanum!) Úgy rémlik egyébként, hogy akkor még nem volt ennyire durva a szöveg, mint most (azt Parti Nagy Lajos fordította, ezt Perczel Enikő és Totth Benedek). Lehet, „megszépítette” bennem az idő, de az is elfogadható éppenséggel, hogy ennyit durvult azóta a világ is, a nyelvhasználat is.

     Nyers, szemérmetlen, keserű, nagyon frappáns ez az előadás. Alföldi Róbert rendezte. Kováts Adél és Schneider Zoltán mellett Bata Éva és Vilmányi Benett játsszák. Mind igen jók, de Kováts Adél egyszerűen csodálatos. Egyáltalán nem mondhatni, hogy eltalálta volna őt ez a szerep. Mégis oly átütő mint hegyes kis piszkafa! Törékeny asszony egy böhönye férj mellett, ám fontos pillanatokban akár egy rövid káromkodása is érzékelteti, hogy valójában ő az úr a háznál. Annál nagyobb a földindulás, amikor a férj számára is váratlan, házasságon kívüli nőhódítás megfordítja a viszonyokat. Jöhet aztán Kováts Adél Hildája rúzsos szájjal, hosszú nyaklánccal, kombinéhálóingben megragadni a veszett fejsze nyelét az ágyban. Szép munka.

vissza a lap tetejére

25. szerda

    

vissza a lap tetejére

26. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

27. péntek

     Elmulasztottam szép karácsonyt kívánni, de remélem, ez egyetlen kedves olvasót sem akadályozott abban, hogy szép karácsonya legyen.

     Mi meg közben fagyállósítottuk a fügét. Ő tulajdonképpen azért nem fa, mert egyszer elfagyott a töve, és aztán sok szomorúság után végül kerülőutakon, körben növesztett ágakat, így lett belőle bokor. Amióta elfagyott, azóta mindig, mielőtt jönnének a nagyobb hidegek, emelünk neki Téli Palotát. Nádból, kartonból, fóliából. De egyre magasabb, úgyhogy hamarosan felhőkarcoló-építésre és alpinista technikára kell majd átállnunk. Hajolni már úgyis nehezünkre esik, úgyhogy irány a csillagos ég.

     Szerintem Kosztolányi Dezső nagyon bírta volna az elektronikus levelezést.

     Vágyakozom magára, a hadaró szájára, a gyönyörű szemére, a csodálatos mivoltára, mely csak nekem való, nekem szóló üzenet valahonnan. Ne fogalmazzunk mondatokat. Félszavakkal beszélgessünk. Üljünk össze egyszer s mondjunk kellemetlen őszinteségeket is. Ne győzzön rajtunk a halálos formák hazugsága. Mit álmodik? Mit eszik? Hány kiló? írjon mindenről és gyorsan, gyorsan. (Írta Radákovich Máriának 1935. augusztus 13-án.)

vissza a lap tetejére

28. szombat

     Homoki Erzsébet lelki klinikája

     ELHAGYOTT — Kedves Miss Homoki, kétévi szerelem, várakoztatás és ígéret után elhagyott az a férfi, akiért rajongtam. Úgy kezdődött, hogy 24 éves koromban, 5 évvel ezelőtt férjhezmentem. Kétéves házasok voltunk, amikor egyszer autókirándulásra mentünk Kanadába. Az úton megálltunk, a férjem kiszállt a kocsiból és bement egy motelbe, hogy van-e szoba. Mondták, hogy igen. Mikor kijött, amint kilépett, agyongázolta egy arra robogó idegen autó. Egy évig gyászoltam a férjemet, de nem temethettem el magamat és úgy éreztem, hogy jogom van néha emberek közé menni. Kezdtem újra társaságba járni. Ott ismertem meg egy férfit. Mindenféléről beszélgettünk, sok közös téma akadt. Sok dologról egyformán gondolkoztunk. Sokáig voltunk a partyn, már bizalmas témák is szóbakerültek. Még arról is beszéltünk, nekem amióta férjem meghalt, férfivel nem volt dolgom. Ő elmesélte, hogy nős ember, van egy gyereke is, de a házassága rosszul sikerült, egészen boldogtalan. Az őszinte beszélgetéssel közelebb kerültünk egymáshoz. Többször is találkoztunk és kölcsönös szerelem lett belőle. Megígérte, hogy elválik és elvesz engem. Majdnem 3 évi szerelmi kapcsolat után mostanában egyszerűen telefonált és közölte, hogy köztünk mindennek vége, kibékült feleségével. Kétségbe vagyok esve a boldogtalanságtól. Végigsírom az éjszakákat. Lehet ezt csinálni egy nővel, ígérgetni, hitegetni, aztán otthagyni?
     VÁLASZ — Nem akarom megbántani, de története már olyan sablonos, hogy a válasz sem lehet más. Mit tehet? Szárítsa fel a könnyeit és a lelkében zárja le az egész ügyet. Semmiképpen sem tehet mást. Maga is beleesett a hibába, amit annyi más nő is elkövet. Hitt egy nős ember házassági ígéretében ami az ő részéről semmi kötelezettséggel sem jár. Maga szerette őt, ő valószínűleg átmenetileg unatkozott otthon és egy kis friss izgalom, változatosság után vágyott. Magánál megtalálta. Mikor már elég volt belőle, visszatért a családjához. Ott is a helye. Még egyszer hangsúlyozom, elég a baja, nem akarom még jobban megbántani, felkavarni a lelkét, de legyünk őszinték, maga el akarta venni egy másik asszonytól a férjét, egy gyerektől az apját, tehát nincs sok erkölcsi alapja arra, hogy panaszkodjon, mert nem sikerült a terve. Nyelje le a keserű pirulát és ha mint fiatal özvegy szabadulni akar a magányosságtól, magányos férfit keressen, ne családapát. Van éppen elég nőtlen, elvált, özvegy férfi. Minden ujjára jut egy.

(Amerikai Népszava, 1974. szeptember 27.)

vissza a lap tetejére

29. vasárnap

     Képzelhetetlen tömege van még a régi európai társadalmakban az akadályoknak, melyek az ész, az értelem virágzásának utjából elháritandók. De az emberi genie nagy felfedezései mind ezt az irányt szolgálják s mind arra munkálnak, hogy az emberiség sorsa innen-tul ne buta esetlegességek, ne kieszelt különbségek, ne önkényesen osztogatott privilégiumok által intéztessék, hanem a legbecsesb emberi tulajdonság által, a szerint és viszont, annak érdekében.

     És a nemzetek értéke nemzeti intelligenciájuk mértékével fog meghatároztatni. Hatalmuk, becsületük a szerint lesz több, vagy kevesebb. A jó és helyes kormányzás nagyrésze tehát abból fog állani, miképpen vagyunk képesek nemzetünk értelmi tőkéjét gyarapítani. Minő színvonalra vagyunk képesek emelni a nemzet iskolázott részét. Ha helyes tudással és nemzeti érzülettel el tudjuk tölteni, akkor sem a pokol kapui, sem a muszka, sem a német hatalom erőt nem vehetnek rajta. 

(Budapesti Hírlap 1890. január 1.)

vissza a lap tetejére

30. hétfő

     Minekünk elég nehéz életünk van itt, zajban, koszban és lezárásokban gazdag, már több mint két éve, amióta építkeznek velünk szemben. Az önkormányzat rejtélyes okból (amely okot azért ki lehet találni) rendkívüli engedélyt adott a vállalkozásnak, este is dolgozhattak a dübörgő gépeikkel, meg szombaton is, ám ők még ezeket a kereteket sem mindig tartották be. A szemközti háznak el kellett volna készülnie idén, nem készült el, de már nincs sok hátra, hamarosan átadják ezt a horribilis négyzetméterárú, 83 lakásos házat, mélygarázs és egyetlen új parkolóhely nélkül. Mármost a rendre megszegett munkaidő-előírások miatt én számtalanszor telefonáltam, tettem panaszt, feljelentést. Ennek annyi lett a foganatja, hogy arra gondolhatott az önkormányzat, tegyünk már a kedvére ennek a nőnek, hátha elhallgat. Felajánlottak tavasszal az autónknak egy belépőkártyát a Városháza udvarára. Így került oda Ottília, álldogált, ismerkedett. Hanem az őszi önkormányzati választás másnapján bevonták a kártyát; utat mutattak neki. Egy rossz szavam sincs erre. Magam is helyeslem, ha a Városháza udvarát felszabadítják, kinyitják, parkoló helyett parkosítják. Igen ám, de eltelt két hónap és naponta láttam, hogy semmi nem történt, ugyanúgy állnak ott az autók, nappal is, éjjel is. Az egyetlen különbség, hogy a mi kocsink már nincs odabent. De most, karácsony előtt végre léptek: ingyenes korcsolyapályát alakítottak ki, ingyenes korcsolyabérléssel. (Én mondjuk ezt nevezném sportra nevelésnek, nem a stadionépítést.) Nem az egész parkolót jegelték, csak a harmadát, így hát nem nagy a pálya, de akkor is. Naná, hogy lementem korizni! 15-20 éve nem volt a lábamon a korcsolyám, akkor vittem utoljára a gyerekeket a városligeti Jégre, kisbakfiskorom plátói szerelmi fészkébe.

     Más. Kovács Dezső ezúttal is kérte az art7.hu-nak az éves színházi top 10-et. E helyütt azért közlök tucatot, mert akad két olyan, amelyik még tavalyi bemutató, de csak idén láttam. Tehát a 2019-ben (eddig) látott 220 előadásból nekem ezek a legjobbak (abc-rendben):

     A boldog herceg (szombathelyi Mesebolt Bábszínház, r.: Jeles András)

     A tünetegyüttes (Tünet együttes, r.: Szabó Réka)

     A velencei kalmár (Miskolci Nemzeti Színház, r.: Mohácsi János)

     Az ügy (Soharóza, r.: Halas Dóra, Nagy Fruzsina)

     Bernd Róza (Thália Színház, r.: Tarnóczi Jakab)

     Csaó – Stefanovics Angéla körberajzolja magát (Füge, Titkos Társulat, r.: Kárpáti Péter)

     Elektra (Budaörsi Latinovits Színház, r.: Alföldi Róbert)

     Három nővér (gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, r.: Albu István)

     Kertész utcai Shaxpeare-mosó (Örkény Színház, r.: Bodó Viktor)

     Médeia (KV Társulat, r.: Czukor Balázs)

     Rozsdatemető 2.0 (Katona József Színház, r.: Máté Gábor)

     Rubens és a nemeuklideszi asszonyok (Ódry Színpad, r.: Dohy Balázs)

     (Nagyon ott topog a lista körül a kamrás Bánk bán, az Örkény Lótja és a radnótis A vágy is, csak azok annyira most jöttek, még nem tudtam leültetni őket.)

vissza a lap tetejére

31. kedd

     Akkor ez volt az évi utolsó cikkem.

     II. Richárd, Pesti Színház, Tompa Gábor rendezése, Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila főszereplésével, avval a húzóajánlással, hogy a középpontban Richárd és Henrik „titokzatos unokatestvéri-baráti (talán szerelmi?) kapcsolata áll”.

     Az előadás: forma, idézet, reminiszcencia. Nem biztos, hogy a darab nem ismerőinek könnyű lesz követni a cselekményt, részint a dramaturgiai beavatkozás, a „flashback”, részint a szerepösszevonások miatt. Antal Csaba díszlete vágóhídi hússzállító rendszerből, vastag fóliákból, fémfalakból, csúszdából, vízből teremt rideg világot. Ügyes kezű rendező dolgozik művészien nyomasztó színpadképpel, hatásos zenével, becsületes színészekkel. (Bach Katát, úgy érzem riadtan, lassan teljesen elbábusítják a Vígszínházban. És mi lesz, mi lesz az oly rokonszenves és figyelemreméltó Kiss Gergely Mátéval, ha csak ennyire használják?!) Mulatságos, hogy a csatázó szereplők itt is láncokkal csapnak össze, mint az Örkény IV. Henrikjében. Úgy látszik a Shakespeare-királydrámáknak ez a modern fegyverneme.

     A címszerepben szép fiatalember, a sokoldalú, sikeres, rajongott Vecsei H. Miklós. Én csak színpadon látom, és kifejezéstelennek találom. Egytónusú a hang, egygesztusú a mimika (egy ajkbiggyesztést lajstromozok). A színészi egyszerűség a cél, gondolom, de ez hajlamos egysíkúsággá válni. Semmit nem vélek megérezni, felfedezni ebből a figurából, ami a szöveg elmondásán túlról jönne.

     Ámbár esetünkben nehezíti nálam a színész helyzetét, hogy igen erősen él bennem Bubik István II. Richárdja, amit a miniszterelnök által elfoglalt színházépületben játszott el Kerényi Imre rendezésében 33 évvel ezelőtt. Ahogy most hallgattam Vecsei H. Miklós szereputódot – hujogatós nagy sikere volt a tapsnál –, arra a mondatra is ráismertem, melyiknél Bubik II. Richárdja vetkőzni kezdett annak idején.

     Kívánok minden kedves olvasónak jó éjszakát, vidám szilvesztert! A továbbiakra ötletem sincs.

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra