Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2019. december

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

         

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

         

 

1. vasárnap

     Az elveszett szaloncukor című előadást láttam a Jurányiban a pécsi Bóbita Bábszínháztól, kisfokú lelkesedésemnek majd a Spiritusz ad helyt. Lassan egyébként január lesz, amikor is a Spiri összeomlásának kezdete prognosztizálható. Nem bírunk még egy ilyen pénztelen évet végigcsinálni. Márpedig az ideinél is rosszabb helyzet várható, hiszen december végén lejár az NKA színházművészeti bizottságának mandátuma, és ki tudja, mikor lesz új bizottság egyáltalán, nem hogy pályázat, nem hogy annak eredménye.

     A Grundon a Boka János teremben zajlott tegnap egy konferencia drámapedagógusok és hasonló szakemberek részvételével, voltaképp Gabnai Katalin köré szervezve, munkásságának jegyében és tiszteletére. Erre én előadónak voltam meghívva, hogy beszéljek a Spirituszról. Beszéltem.

     Az Arcanum egy kincsesbánya. El tudnék képzelni olyan országot, amely akképpen tiszteli a hagyományait, múltját, történelmét, kultúráját, hogy mondjuk eggyel kevesebb stadiont épít, viszont közkinccsé, ingyenesen elérhetővé tesz egy ilyen adatbázist.

     Egyelőre csak a családomnál tartok. Már tudom, hogy nagyapám 1935-36-ban rendszeresen szerepelt az Újság című lapban a bridzsrejtvények helyes megfejtői közt, a nagynéném pedig ugyanezen napilap gyermekrajzpályázatának 500 jutalmazottja közé került. A Pesti Hírlapban olvasom, hogy a nagyanyám 1933 februárjában részt vett a Charité-bálon a Gellért Szállóban. A Budapesti Sakkhíradó információja szerint apukám 1964-ben átigazolt a BEAC-ból a Statisztikába. 1969. november 7-én megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát – írja a Népszabadság, amely húsz évvel később anyukám Munka Érdemrend arany fokozatát is közli. Megtudtam, hogy ifjú korában a bátyám tagja volt a MÚOSZ ifjúsági bizottságának, a (leendő) apósom pedig a Honvédelmi Szemle szerkesztő bizottságának. Rólam is kiderülhet még ez-az.

vissza a lap tetejére

2. hétfő

     Rendkívüli időjárás Magyarországon

     Hosszabb idő óta rendkívüli időjárás van Magyarországon. Október végét írunk, s az idő mégis nyárias, az augusztusinak felel meg. Vasárnap Budapesten 20 fokot mértek, míg Szegeden a hőmérséklet elérte a 22 fokot. A Meteorológiai Intézet 86 éves fennállása óta ez a második legszárazabb, legmelegebb ősz. Mi a rendkívüliség oka? Az Országos Meteorológiai Intézettől nyert értesülés szerint a száraz, meleg őszt az áramlatok eltolódása okozza. A nyugatról keletre vonuló esőfrontok, amelyek déli széle Magyarországon megy át, most észak felé tolódtak el. A mi jellegzetes őszi időjárásunk mintegy ezer kilométerrel északra, a Balti-tenger vidékeire tolódott, s nálunk jelenleg olyan az időjárás, mint amilyen a Földközi-tenger vidékén szokott lenni. Ennek pontosan az ellenkezője játszódott le márciusban, amikor hazánkban észak-európai időjárás uralkodott.  (Népszava, 1956. október 23.)  

vissza a lap tetejére

3. kedd

     Az időjárás a malmomra hajtotta a vizet hó formájában, mert elrettentette az autósokat. Esetleg elakadtak. Mindenesetre reggel Ferihegyről visszajövet (kivivén Annamarit a reptérre) vígan csalinkázhattam a Belvárosban, és még válogathattam is a parkolóhelyek között.

     Mentem aztán gyógytornára – mert járok, bejelentkeztem a kerületi rendelőintézetben háziorvosi beutalóval –, de tegnap hiába mentem. Sejtem már, hogy ez TB-re nem egészen úgy működik, ahogy kellene. Az egyetlen biztos dolog a projektben az, hogy a dresszem a Mucsi-fejes Kapa 60 pólóm, abban hentergek a tornaterem padlatán.

     Délután gyűlésezett a kritikuscéh, ám ez tulajdonképpen fedőtevékenység volt, mert valójában meglepetéspartit tartottunk Zappe László 75. születésnapja alkalmából. Lehetett bízni abban, hogy ha jőni kell, akkor Zappe kolléga jőni fog, nem sejtve, mi vár rá. Volt torta, pezsgő, és kapott egy könyvet, amely 75 idézetet tartalmaz kritikusi pályafutásának 44 évéből. Én válogattam, érdekes és élvezetes feladat volt.

     Lett volna este színház, de nem volt erőm elmenni. Már éreztem orromban a dugulást, torkomban a fájást, ami most reggelre ki is teljesedett. Amilyen egy okos vagyok, tudom is, mivel függ össze: a hóra való tekintettel tegnap hajnalban felvettem a több mint húszéves, ám keveset hordott, párizsi csizmámat. Már az első utcasaroknál éreztem, hogy vizes a zoknim. Hazaérve konstatáltam, hogy az óvott, kedvenc csizma mindkét talpa keresztbe van hasadva.

vissza a lap tetejéree

4. szerda

     A kaktusz virága 1969-es film. Gondolom, a ’70-es évek elején mutatták be nálunk. Láttam gyerekkoromban és szerettem – a gyerekek szeretik a vicces filmeket –, bár azt egyáltalán nem értettem, hogy mit veszkődnek a nők Walter Matthauért. Most tehát bemutatta Kaktuszvirág címen Orlai a Belvárosi Színházban, Novák Eszter rendezésében. Szerettem az előadás retró képi világát (díszlet: Fodor Viola, jelmez: Őry Katalin), az élénk színeit, formáit, fazonjait. (Amikor próbát néztem, pont akkor kerültek be a színesen világító poharak, Eszter elragadtatva szorongatta őket a próba alatt. Jól is mutatnak a bárjelenetben, pláne a felvonásvég sötétjében.) Kicsit nehezen kezdődik, aztán idővel belerázódik, és kicsit sokáig is tart – egy ilyen produkciónak nem kellene fél tíznél tovább nyúlnia, ez meggyőződésem.

     Szeretnivaló színészeket látunk: Józsa Bettina üde és bájos a pipaszár lábaival, egy Eszenyi-féle naivitás hangjaival, a lelkiismereti buzgalmával. Ötvös András játssza a fogorvost, mondjuk az őérte való női veszkődés sem feltétlenül kézenfekvő számomra, de van benne vehemencia. Ha volt valami olyan humor a produkcióban, amivel engem meg lehet venni, hát az az ő abszurdoid magánszáma, amikor részegen egy bútor jellegű vaskos o betűbe, egy frászkarikába szállva taxizott haza. Kovács Patrícia fanyarsága mögül kiérződik az asszisztensnő magányának súlya. Schruff Milán Sassoon-frizurás New York-i falu bikájaként elvisz sok adag tejfölt.

     Szóval ez egy kellemes előadás, amely nem sokat vállalt. Finomság, az nincs benne egy csöpp sem. Ez a megállapítás akkor kapta a végső megerősítést, amikor Kovács Patrícia olyan csili-vili, hátul kismasnis estélyiben ment a diplomatabálba, amit Ingrid Bergman Stephanie-ja soha, de soha nem vett volna fel.

vissza a lap tetejére

5. csütörtök

     Tudod, miért nem tudod megnyalni a könyöködet? Mert ott van az örök élet, és ha meg tudnánk nyalni, akkor káosz lenne és mindenki örökké élne – kábé ezt mondta Lovas Rozi a Tesla Laborban a Radnóti Színház Csillagképek című előadásának legelején. És elmondta ezt háromszor egymás után. Baljós előérzet fogott el, hogy artisztikus semmitmondás csapdájába estem. És tényleg. Általában van egy ilyen részben trágár, részben pedig misztikus-szofisztikus szókészlete az angol Nick Payne művének (Hárs Anna fordításában), és ennek a szókészletnek szinte minden szintagmáját többször megismétlik. Ráadásnak még patetikus-bombasztikus melodrámába torkollni is hajlamos az egész. Én a magam részéről kicsit meglepődtem, ez a darabminőség  szerintem nem méltó a Radnótihoz. (Tudom, hatalmas siker volt Londonban és díjat nyert. Akkor is. Akkor se.)

     Ha ebben a férfi-nő találkozóban nem Lovas Rozit lehetne nézni (aki kvantumfizikust játszik), meghaltam volna az unalomtól. Meg a méhészt alakító Brasch Bencét is elégedetten vizslattam. (Van egy egyforintos forma ősz folt a borostájában.) Igaz, a Szilágyi Bálint rendezte előadás nem elhanyagolható részében csak egy színészi hátat láttam, mert a vele szemben álló másik szereplőt eltakarta a kettejük között lógó gyöngyfüggöny. (Négyoldali a közönség, és én az egyik első sor szélén ültem ilyen korlátozott látószögű helyen.)

     Szóval Lovas Roziba merülni, az egy jó program. Ott van például a mosolya. A nézők önkéntelenül visszamosolyogtak rá a sötétből. Drukkolok erősen, hogy sokáig bírja, kitartson neki ez a mosoly bármeddig.

vissza a lap tetejére

6. péntek

     A népművelési minisztériumban hétfőn értekezletet tartottak az ország színházi szakemberei. Kende István, a színházi főosztály vezetője tájékoztatást adott az időszerű kérdésekről s arról, hogy mit jelent a racionalizálás a színházaknál.

     Elmondotta, hogy komoly intézkedésekre kerül sor, mert bár 1950-hez képest a színházi előadások száma 36 százalékkal nőtt – ami a kulturális igények és az életszínvonal növekedésének egyenes következménye – s a több előadásnak 52 százalékkal több nézője volt, ez az emelkedés mégsem állt arányban a színházi dolgozók számának s a színházi költségeknek a növekedésével. Ez azt eredményezte, hogy az 1954-es évre előrelátható színházi összdeficit sok millió forint.

     – Most azután súlyos intézkedéseket kell hoznunk – folytatta Kende István –, hogy helyreállítsuk az észszerű kereteket. Megszüntettük a Fővárosi Vígszínházat és Kamaraszínházát, a Kis Színpadot. Helyén megnyitjuk a Fővárosi Operettszínház kamaraszínházát, a Blaha Lujza Színházat, illetve a Vidám Színpad kamaraszínházát, a főváros új kabaréját. Megszüntetjük a Néphadsereg Színházának vidéki részlegét és ezek feladatát – a néphadsereg vidéki alakulatainak ellátását a jövőben a Faluszínházra bízzuk. A Néphadsereg Színháza kamaraszínházat kapott a Déryné Színpad helyén, A Madách-téren létrehozzuk a Madách Színház kamaraszínházát, a társulat létszámának emelése nélkül. Ezekben az esetekben a racionalizálás következménye még az is, hogy biztosítjuk a színészek egyenletesebb foglalkoztatását. A színészek jobban tudnak gazdálkodni munkaerejükkel, a színházak a bérekkel.

     Beszéde további részében Kende István még több intézkedést ismertetett. Az eddigi évenkénti háromszáz kötelező előadás helyett 320-at kell tartani. Negyedével csökkentik a fővárosi díszlet- és jelmezköltségeket, a Nemzeti Színház kivételével szűkítik a színházak műsorának repertoár jellegét. Mindezekkel az intézkedésekkel csaknem tízmillió forinttal kevesebb állami hozzájárulás kell, mégis országosan 620-szal nő a színházi előadások száma. Az áthelyezésre kerülő színészek jelentősen emelik majd a Faluszínházak és a vidéki színházak színvonalát.

     (Népszava, 1954. szeptember 14.)

vissza a lap tetejére

7. szombat

     Nevettem ezen, hozom: Varró Dániel-interjú a Magyar Narancsban, Karafiáth Orsolya készítette. Ezt mondja a háromgyerekes költő:

     …tényleg egy aranyos apuka vagyok. Az vitathatatlan, hogy a gyerekek nagyon tudnak táncolni az ember idegein, nyilván azért vannak így kitalálva, hogy aránytalanul nagy a fejük a testükhöz képest, és nagy, ártatlan szemük van, meg cérnavékony hangocskájuk, hogy a legádázabb komiszkodások közepette se csapja agyon őket az ember.

     Azért ez egy költői kép, nem mérnöki – mondta kedves férjem.

vissza a lap tetejére

8. vasárnap

     A Kolibri Pincében jártam tegnap A méhek istene című Kiss Márton-darab premierjén. Erről most nem írok többet, mert elvállaltam a Színháznak egy cikket három ifjúsági színházi bemutatóról, és ez közéjük tartozik. Az úgy volt, hogy három éve befejeztem a Színháznál, de ők azóta is időről időre megkeresnek egy-egy felkéréssel, amit én általában elhárítok. Néha viszont elvállalom. Leginkább olyankor, amikor némiképp szerénytelenül úgy gondolom, hogy ezt valóban nekem kell megcsinálnom, mert úgy lesz a legjobb. (Mondjuk pl. az Elor Emina-interjú.) Most meg kollegialitásból és szolidaritásból is odaállok a Színház mellé.

     Más. Egy általam nem ismert portál általam nem ismert szerkesztője felkért arra, hogy állítsam össze a 2010-es évek kőszínházi top 10-ét. Három nap gondolkodás alatt össze is raktam egy 10+1-es sort, több szempontú fontosságot, színházak, produkciók, alkotók, sikerek jelentékenységét és jelentőségét mérlegelve. Mire azonban arra került a sor, hogy indoklásokat írjak – mert utóbb kiderült, hogy az is kell –, addigra megérkezett a szerződés, amely rávilágított, hogy, mondjuk így, félreértettük egymást. Ezért elálltam a feladat teljesítésétől. De ha már elkészült a sorba állított lista, akkor én itt bizony közzéteszem. A tizediktől naponta haladva egyet az első felé. Vagyis hát a 10+1. kezdje, amely műfaját tekintve picit amúgy is kilógna a többi közül.

     Tehát kőszínházi top tíz, 2010-2019:

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

     Végezetül felhívom a kedves olvasók figyelmét egyrészt erre a szerintem aláírandó petícióra, másrészt erre a szerintem kihagyhatatlan holnapi tüntetésre. Ahogy a Pál utcai fiúk dalban mondják: Ott leszek!

vissza a lap tetejére

9. hétfő

     A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház és a Szkéné közös Amit akartok (Vízkereszt)-előadása igen megkapóan indult. Arra gondoltam az első percekben, leesni kész állal (álllal), hogy Tarnóczi Jakabnak, ez már egészen bizonyos, határozott formateremtő képessége és erős teátrális érzéke van. Aztán 5-10 perc múltán lesújtva szembesültem avval, hogy két egész órán át ez lesz (szünet nélkül): egyfolytában megy körbe a forgószínpad (egyedül Malvolio levele közben állt meg), egyfolytában szól az elektromos gitár (csak Cesario kapott egy kis csendet), és a szereplők narancsot/grépfrútot köpködnek vagy facsarnak, illetve mikrofonba süvítenek.

     Lehetséges, hogy maguk a színészek nem panaszolnák fel, de én úgy éreztem, hogy ez az erős zárt forma lepányvázza, kalodába szorítja a darabot és a játékot. Csak a legtapasztaltabbak voltak képesek a keretek között maradva is áttörni. A Mariát játszó Bozó Andrea, a Tóbit adó Rácz János, és persze Kaszás Gergő, aki már ránézésre is tökéletes Malvolio volt, és ezt még tudta fokozni a tapasztaltak mindent vivő levéljelenetében. A többiekről kevés derült ki: Ladányi Júliáról, hogy jól énekel, és hogy lehet őt többnapos vízihullára maszkírozni. Hunyadi Mátéról, hogy magabiztosan elzenéli és elfigyeli az előadást.

     A tapsnál egyértelműnek tűnt, hogy a többi nézők jól vették a produkciót. Lehet, hogy én vagyok öreg. Illetve ennyi biztos. Megjegyzem, csalódásként éltem meg, hogy nem volt tiltakozó szelfi a végén. Mivel a szolidáris és érintett Szkénében ültünk, gondolom, hogy az akció elmaradása nem a házigazdákon múlt, hanem a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházon. Sajnos.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019:

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

10. kedd

     A Facebook-ismerőseim egyharmada bejelentkezett a tegnapi tüntetésre, úgyhogy kedves férjem kabátzsebében vittünk magunkkal ujjpercnyi kis csokimikulásokat, hogy ha csak minden tizedik ismerősömmel találkozunk, adhassunk neki. De olyan nagy tömeg volt – a végén, távoztunkban beszorulva kisebb pánikrohamot is kaptam –, hogy alig találkoztunk valakivel. Sok volt a fiatal.

     Igen, véssük a kéménybe, a demonstrációknak nagyon jót tesz, ha színházi emberek szervezik és színészek beszélnek: rövidek, összeszedettek, hatásosak. Pintér Béláról nem is szólva – dehogynem szólva –, ő valósággal felrobbantotta a Madách teret. 

     Arra a törvényre, amit egyéni indítványként, rendkívüli eljárásban, sürgősséggel benyújtottak a parlamentnek, és egyeztetés, tárgyalás, vita nélkül gyorsan meg is fognak szavazni, tulajdonképpen nem tudom, mi szükségük van. Az NKA már az övék. A függetleneket 10 éve fojtogatják. Orb. János Dénes és Dem. Szilárd pénzben és hatalomban fürödnek. Tényleg ennyire zavarja a Fideszt, hogy nem tudják A bajnokot játszó színház igazgatóját, Máté Gábort leváltani? Vagy Vidnyánszky nem bírja elviselni a Katonát meg az SZFE-t, mert csak? Pintér Béla-i profétizmusból? (Vö: AT3)

     Hát nem, az állami támogatásért  nem jár cserébe az igazgató kinevezésének joga! Ahogyan a gazdasági vállalkozások támogatásának sem feltétele, hogy beleszólnak a vezetésbe. Ahogyan a családtámogatási rendszerhez sincs hozzákötve, hogy megmondják, kitől szüljünk gyereket.

     Több mint ötvenezer ember írta alá a tiltakozást. Arra elég lehet, hogy tartsanak a megszerveződésüktől.

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016) (Töprengtem sokat. Nem hagyható ki a listából az évtized Padlása.)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

vissza a lap tetejére

11. szerda

     Amikor a Budapest Bábszínházba érve értesültem, hogy a Szilágyi Bálint rendezte Esti Kornél bemutatója a Kemény Henrik teremben lesz, akkor azonnal tudtam, hogy személy szerint én ezt megszívtam. A Kemény Henrik terem olyan helyszín, amely nekem babaszínházra jó, legfeljebb óvodásoknak szóló előadásra, mert azokon nem kell 30-50 percnél többet eltölteni a nézőtéren. Székek, ülések nincsenek, csak egy párnákkal felszerelt, lépcsőzetes fa tribün, ahol se támla a hátnak, se hely a lábnak. Itt adják most ifjúsági vagy felnőtt közönségnek 1 óra 50 percben szünet nélkül a művészetet. Engem megkínoztak. Kicsit a színészeket is szerintem – Blasek Gyöngyi, Pallai Mara, Barna Zsombor és Márkus Sándor –, mert olyan méretű nagyobb kavicsokkal van felszórva a színpaduk, amin a legrosszabb járni, ezt mondhatom a verőcei Duna-part ismeretében. Természetesen amikor a cikkemben a produkcióról, főleg a színészekről lesz szó, majd tudom méltatni.

     Szelfi sem volt. Úgy látszik, nem járok eleget színházba ahhoz, hogy elcsípjek egy szolidaritást. 

     Kőszínházi top tíz, 2010-2019

     8. VITÉZ MIHÁLY (WEÖRES SÁNDOR SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: BÉRES ATTILA, 2015) (Spontán mód versenyben volt maga a produkció, de „számításból” szintén befutott: Szombathelynek is, Székely Csabának is ott a helye a listán.)

      9. A PÁL UTCAI FIÚK (VÍGSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: MARTON LÁSZLÓ, 2016)

     10. III. RICHÁRD (RADNÓTI SZÍNHÁZ, RENDEZŐ: ANDREI ŞERBAN, 2018)

     10+1.  SEMMI (BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ, RENDEZŐ: HOFFER KÁROLY, 2013)

 

    

vissza a lap tetejére

12. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

13. péntek

    

vissza a lap tetejére

14. szombat

    

vissza a lap tetejére

15. vasárnap

    

vissza a lap tetejére

16. hétfő

    

vissza a lap tetejére

17. kedd

    

vissza a lap tetejére

18. szerda

     

vissza a lap tetejére

19. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

20. péntek

    

vissza a lap tetejére

21. szombat

    

vissza a lap tetejére

22. vasárnap

    

vissza a lap tetejére

23. hétfő

    

vissza a lap tetejére

24. kedd

    

    

vissza a lap tetejére

25. szerda

    

vissza a lap tetejére

26. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

27. péntek

    

vissza a lap tetejére

28. szombat

    

vissza a lap tetejére

29. vasárnap

    

vissza a lap tetejére

30. hétfő

    

vissza a lap tetejére

31. kedd

    

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra