Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

            vissza a főoldalra

2018. augusztus

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

    1 2 3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

 

 

 

1. szerda

     Tudd meg, Kedves Olvasó, hogy a Nyugdíj-igazgatóság – amely bérellenőrzést végez nálunk 1996-97-re vonatkozóan – a világon semmit meg nem őrzött. Fogalmuk sincs, hogy 1997-ben mennyi járadékot fizetett be utánam a béténk. Nincsenek meg náluk azok a TB-bevallásaink sem, amelyeket akkor még papíron kellett benyújtani minden hónapban, és ők pecséttel igazolva átvették. Ezeket és a korabeli bérelszámolási iratokat nekünk kell elővirítani. (Meddig kell megőrizni a munkáltatói dokumentumokat? – kérdeztem a revizort. Nem selejtezhetők ki ötven évig – felelte. Kivéve a gyevi Magyar Postát nyilván.)

     Van viszont 1 db prapírjuk, na annak alapján nem ismerték el a munka- és biztosítási viszonyomat 1997. febr. 1. és dec. 31. között. Ez az Egyéni Nyilvántartó Lap 1997. évre. Az én adataimon kívül a következő rubrikákat tartalmazza, ekképpen kitöltve: Biztosításban eltöltött idő: 01.01.-12.31. A szolg. idő napjainak száma: 365. Rendszeres kereset (jövedelem): 17000. Nyugdíjjárulék összege: 1020. Egészségbiztosítási járulék összege: 680. Egészségügyi hozzájárulás összege: 1800.

     Emez adatokat a Nyugdíj-biztosító most úgy értelmezte, hogy én a 365 nap biztosítási idő dacára abban az évben csak egyetlen hónapban kaptam fizetést, és csak egyszer fizettük be a járulékait.

     A papírjuk láttán jeges tekintettel meredtem a revizorra. Nem álltam le vitatkozni vele a „Rendszeres kereset” szóösszetétel értelmezésén, mert úgyis fölényesen bebizonyítottam azt a 11 hónapot, amit megtagadtak tőlem. De magamban mégiscsak igazat adok a rég meghalt könyvelőnknek, aki ebbe a Rendszeres kereset (jövedelem) rubrikába a havi 17000-et írta be. Biztosan bejegyezte volna a 12x17000-et is, ha a rubrika nem Rendszeres kereset (jövedelem), hanem mondjuk Évi összkereset (összjövedelem) iránt érdeklődik.

     Anyátokat – gondoltam a köteles tisztelettel.

vissza a lap tetejére

2. csütörtök

   

vissza a lap tetejére

3. péntek

     Volt ugye a néhai apósom esete az OTP-vel, visszautalok most erre. Naivitásnak bizonyult azt gondolni, hogy a levél, amiben értesítették az elhunytat a bankszámlája megszüntetéséről, azt jelentette, hogy megszüntették a többször megszüntetett bankszámláját. Hát nem megjött neki minap a legfrissebb bankszámlakivonat? Benne 22 forint levonás OTP direkt havidíjra.

     Unokáinak unokái sem fognak az OTP-bankszámlájával leszámolni soha. Ha eljön a világvége, Fidesz-kormány távozása, atomháború, doktor Varsányiné, ez a bankszámla azt mind túléli majd.

     Egyébiránt valamiféle elfajzott alaposság jegyében megnéztem azt az alpacinós-robertdenirós filmet, amiből részlet szerepelt a Fenyő Ivánban, magyarra ferdítve. Mondjuk már első pillantásra látszott, a 2 óra 50 perces linkre sandítva, hogy ez a film minimum egy órával hosszabb a kelleténél. És valóban. Valamint kezembe vettem Fenyő Iván Észlelések című könyvét. De már az első három oldal után sejtettem, hogy én ezt aligha fogom abszolválni. Riasztottak a nagykezdőbetűs szavak, az olvasónak szánt összes, áradóan nagylelkű Neked, Hozzád, Rólad, Számodra, Tőled, Feléd és Általad. Idézni sem fogok belőle, mert ekkora ziccereket – szolidabb-szerényebb naplóíró lévén – nem használok ki.

vissza a lap tetejére

4. szombat

    

vissza a lap tetejére

5. vasárnap

     A helyi önkormányzat jeles gyakorlata, hogy nyaranta rendszeresen kínál ingyenes színházi programot a falu lakosságának a strandszínpadon. Számomra ez igazán gáláns ajándék, hiszen különben mikor látnám pl. Pintér Tibor lovatlan előadását? Idén már lemaradtam sajnos egy Fabók Mancsi-vendégjátékról, de a tegnapi fellépéshez akkurátusan hozzáigazítottam a programomat. A Pannon Várszínház hozta A Pál utcai fiúk című előadását. Elég meglepőnek találtam a vállalást, egy sokszereplős zenés produkciót feltenni a strandszínpadra, amin egy puszta pódiumot kell érteni, a Duna-partra épített furcsa trapéz alakú, kb. 150-200 négyzetméteres faemelvényt, fémkorláttal szegélyezve három oldalról, egyetlen szűk lépcsőjű feljárattal jobbról.

     A körülményekhez és a várakozásaimhoz képest meglepően jól teljesített a Vándorfi László rendezte előadás. A rendezés kevésbé látszott, mint a koreográfia, amely Krámer György szakértelmét dicséri. A fiatal színészek – akik közül senkit nem ismerek –, főleg csapatban erősek, egyenként már akadtak velük gondjaim itt-ott, de énekelni például határozottan tudnak. Viszont az is igaz, hogy egy ilyen csupaszforma előadásban előbukkannak a darab gyengéi. A többit majd a Spirin.

     Esetünkben tízen voltak a Pál utcai fiúk, de az elnökválasztásnál itt is három voksot kapott Geréb. Szoktam ezen gondolkodni, honnan lett neki három szavazata. Jó, egyet leadott Boka, egyet maga Geréb, de kié a harmadik?

     Ez a meleg nyári este nem nélkülözte a szürreális momentumokat sem. Ide sorolom pl. azt, hogy a fűben ülős nézőtéren helyet foglalt Ker. Miklós Gábor is, és az előttem ülő anyuka odavitte hozzá a tizenéves kislányát, hogy készíthessen egy olyan fotót, amin a híres rendező átkarolja a gyermekét.

vissza a lap tetejére

6. hétfő

    

vissza a lap tetejére

7. kedd

     Ma leadom a Nyílt Fórum drámakötetet a nyomdának. Emlékeim szerint tavaly tíz nappal korábban volt a határidő. Felteszem, azért, mert a tapasztalataik alapján csúszásra számítottak. Most meg már tudják, hogy határidőtartó ember vagyok. Mint szerkesztőnek és különböző dolgokért felelős személynek nekem is az a tapasztalatom, hogy rátartással és figyelmeztetésekkel kell élni. Viszonylag ritkán találkozom olyanokkal, akik anélkül is úgy tesznek, amint ígérték. De most éppen pont. Litkai Gergelyre gondolok, akit nem ismerek személyesen, de évente váltunk egy-két mailt, mert a Dumaszínház rendszeresen támogatja a kritikusdíj-átadó gálát, egy számunkra jelentős pénzösszeggel. Azon egyszerű okból, hogy őket nem érinti a kritikusdíj, és/ámde fontosnak tartják. Na most idén ez nem bizonyult egyszerűnek, és írta Litkai Gergely, hogy majd ír. Már tipródtam is magamban kicsit, hogy jelzek, de épp akkor írt, amikorra ígérte, és át is gondolta, meg is magyarázta, hogy mit miért. Nagyra becsülöm az ilyen embereket. Bizalmat ébresztenek, amikor pedig a bizalom mostanában elég széles körben aluszik.

     Én különben a fügénkben is bízom, nem akarom elkiabálni az idei termést, de már 5 uszkve 6 darab érett, finom példányt leszüreteltünk bele a szánkba, bár aránytalan elosztásban.

vissza a lap tetejére

8. szerda

    

vissza a lap tetejére

9. csütörtök

     Roosevelt negyedik beiktatása csendben zajlott le. Az új elnök alig tudott megállni a lábmerevítőjében. Nem ment fel a Capitoliumra, az esküt a Fehér Ház déli oszlopcsarnokában tette le. Az ötezer fős, kisebb tömeg előtt elmondott rövid, alig ötperces beszéde magában foglalta politikai hitvallását, mely szerint a politika nem technikai, hanem emberi kérdés (…). „Az 1787-es alkotmányunk nem volt tökéletes, még most sem az – mondta. De szilárd alapot teremtett, amelyre támaszkodva a legkülönbözőbb fajú, bőrszínű és felekezetű emberek képesek voltak felépíteni demokráciánk stabil intézményét.”

     Nem az izoláció, hanem az összetartás a helyes út, amely előrevisz. „Mára, 1945 háborús esztendejére már sok mindent megtanultunk – rettenetes áron –, amit pedig megtanultunk, annak hasznát kell venni – fejtegette. – Megtanultuk, hogy nem élhetünk egyedül, békében; hogy saját jólétünk messzemenőkig függ a többi nemzet jólététől. Megtanultuk, hogy emberként kell élnünk, nem struccok, sem pedig irigy kutyák módjára. Megtanultuk, hogy a világ polgárai, az emberi közösség tagjai legyünk. Megtanultuk azt az egyszerű igazságot, amit Emerson így fogalmazott meg: ’Annak, hogy barátod legyen, az egyetlen módja, hogy te jó barát legyél’.” (John Meacham: Franklin és Winston – Egy nagy ívű barátság bensőséges története, fordító: Soproni András)

     (Winston Churchill pedig csodálatos leveleket írt, amint a könyv tanúsítja. Meg fogom mutatni.)

vissza a lap tetejére

10. péntek

     Van ez a tipikusnak mondható helyzet jószerével minden családban, ahol házaspárok váltak – és hát minden családban váltak házaspárok. Hogy ugyanis nagyobb szabású ünnep, családi esemény, találkozó esetében előáll a fogas kérdés: kit lehet meghívni, kit nem, melyik viszonylatban zavaróak az előző viszonylatok, ki az, aki el se jön, ha más valaki ott van. Mennyi figyelmet, gondosságot és tapintatot követel az ilyesmi! Churchillnél ez így nézett ki, Randolph fia elvált feleségének írván:

     Úgy látom, karácsonyi terveink bizonyos súrlódásokat okozhatnak, mert egyes családtagok aggódnak, hogyan hat Randolphra, ha értesül a hírről. Clammie és én éppen ezért a legnagyobb sajnálatunkra kénytelenek vagyunk azt javasolni, hogy jelöljünk ki egy másik dátumot, amikor idelátogat, és magával hozza Winstont. Clammie és jómagam türelmetlenül várjuk, hogy itt láthassuk magát és a gyermeket a karácsonyfa mellett. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a következő hétvége valamennyiünknek alkalmasabb lesz. Őszintén remélem, hogy ez nem okoz magának kellemetlenséget.

vissza a lap tetejére

11. szombat

     Venyige Alex – akit még Nyíregyházáról… – néhány éve színházat hozott létre Veresegyházon. Oly sikeresen, és úgy kinőtték magukat, hogy már nyári színházat is működtetnek: a szépnevű Mézesvölgyi Nyár rendezvénysorozat másfél hónapon át kínál szabadtéri színházat. Oda tartottunk tegnap. Az első kellemes meglepetés, hogy ez hozzánk milyen közel van, szinte szomszédvár. Félóra alatt ott voltunk. Megállapítottuk a színházjegyek, valamint az éttermek árfekvéséből, hogy ez egy jómódú város lehet (nálunk legalábbis jobbmódúbb), ami nyilván szükséges is egy színház sikeréhez egy közel húszezres kisvárosban. Meg a bizalom és a jó tapasztalás kell ezekhez a telt házakhoz itt.

     Két, ellentétesnek mondható színházi élményben volt részünk, egy gyerekelőadást meg egy felnőttet láttunk. Délután a Kisszínpadon a Görbe Tükör társulat Maugli, a dzsungel fiáját szinte minden elemében – díszlet, jelmez, zene, tánc, színészi játék – igénytelennek találtam. Este a Veres 1 Színház saját Anconai szerelmesekjét adták a nagyszínpadon, Szilágyi Annamária rendezésében. Kifejezetten impozáns a helyszín, az általam ismert nyári színpadokról (a Városmajortól Keszthelyig pl.) egyáltalán nem mondható el, hogy ilyen gondosan kitervelt, tágas, rendezett, kényelmes és elegáns nézőforgalmi tereket kínálnának, mindehhez irányítókkal ellátott parkolók, népviseletbe öltözött, kedves fogadószemélyzet (kvázi a veresegyházi asszonykórus). Csak az ülések szűkek kicsit az 1300 fős tribünön.

     Az előadás igazi örömszínház, a végén megtáncoltatott nézőkkel. Egy rövidnadrágos férfi milyen szépen, feszes tartással majdnemkeringőzött Fésűs Nellyvel! Nekem egyébként is Fésűs Nelly tetszett legjobban, Dorina szerepében, a stílusos, reflektált, önironikus játékával. De Balogh Gábort is szívesen néztem – aki már Nyíregyházán is… –, meg Buch Tibort, a tipikus helyes fiút a nem tipikus ősz loboncával.

vissza a lap tetejére

12. vasárnap

     Elhunyt Kerényi Imre – olvastam tegnap a hírekben valahogyan. (A valahogyan azt jelenti, hogy kerestem, de nem találtam meg a pontos állapothatározómat.)

     Az utóbbi években, ha összefutottunk – márpedig ez előfordult, hiszen közel lakunk egymáshoz –, tulajdonképpen mindig picit bizonytalan volt, hogy észrevesszük-e egymást, köszönünk-e. Aztán általában igen.

     Valaha fanatikus, munkamán színházcsináló és színészpedagógus volt. Pályám első éveiben erősen hatottak rám nemcsak némely előadásai – János király, Csíksomlyói passió, II. Richárd, István a király –, hanem a megszállottsága, a szuggesztivitása is. Jártam próbáin, csináltam vele mint rendezővel egy-két interjút. Talán akkoriban lépett ki az MSZMP-ből, és néha megmutatta, milyen kispublicisztikát vagy glosszát szán épp az ÉS-be. A telefonom üzenetrögzítőjére rámondta a lakitelki találkozót, invitált rá. (Azt is hozzátette, hogy nem színházról lesz szó. Úgyhogy nem is érdekelt az engem egy csöppet sem.) Azután a Madách Színház igazgatója lett. Azután volt Csurka-ellenes felszólaló a Demokratikus Charta tüntetésén. Azután ideologikus hecctévéműsor-készítő. Azután politikai propagátor és kultúrharcos. Azután miniszterelnöki megbízott. Miniszterelnöki megbízottként halt meg, úgy fogják eltemetni. Hát ki tudna ma már igaz és érvényes nekrológot írni róla. (És melyik orgánumban.)

     Mors omnia solvit.

vissza a lap tetejére

13. hétfő

     A kritikusdíjas-várományos interjúk szezonja indul, Izsák Lilivel találkoztam. Az Örkény színházbeli A hattyú látványvilágáról beszélgetni igazán izgalmas volt számomra, mert ezek a ruhák az én ízlésfogalmamba be nem illeszthetők, az én ízlésfogalmaimmal le sem írhatók. (És Lilivel egyszer már találkoztam, csináltunk egy rádióműsort, amit a jól sikerültek között tartok számon.)

     Egy másik interjú, amit viszont olvastam, készült Szamosi Donáthtal – megjegyezhetetlen álnéven –, aki a Majd, ha az eső eláll című produkciót rendezte. Meglehetősen elriasztónak találtam, amiket mondott, de akkor már mindegy volt, mert este oda készültem, erre az előadásra a Hatszín Teátrumba, kifejezetten a szereposztás miatt, ami az interjúban történetesen nincs említve-sorolva: Simon Zoltán, Máhr Ági, Bajor Lili, Száraz Dénes, Pásztor Edina, Sipos Veronika, Epres Attila, Dióssi Gábor és Dudás Demeter.

     A darabot, Andrew Bowell művét modoroskodó-ügyeskedőnek éreztem, de utólag azért nem panaszkodom, mert lassan összeállt, és spéttel, pótlólag lehet kicsit rágódni rajta. A bemutató fő erényének tartom, hogy független színházban ritkán látni vizuálisan ennyire igényes (vagyis drágának is drága) produkciót, erőteljes, meghatározó látványvilágot. Ámde ugyanezt tudom be az előadás fő hátrányának is: mintha a rendezőt a legjobban ez érdekelte volna az egészből. Én meg inkább a színészeket szerettem, azt a szép komolyságot, a szakmai hitükbe és alázatukba fogódzást, amivel végigjátszották ezt a két órát.     

vissza a lap tetejére

14. kedd

     11. Zamárdi Moszkovita Gyűlés és Összeesküvés. Ezúttal felülreprezentáltak voltak az újságírók, úgyhogy javasoltam: kezdjünk szamizdatot csinálni, Vrémja címmel. Bár ha oroszul írjuk, akkor én leszek az, aki a legkevésbé fogja érteni. Ám ehelyett lehet, hogy unokaversenyt fogunk hirdetni, mert unokája még senkinek nincs a társaságban. De alighanem titokban, magunk között hirdetjük meg, nehogy frusztráljuk evvel az immár harmincas gyerekeket.

     A Balatonon zsúfolt ház. A strandon mindig felüti a fejét a valami új divat; most olyan szerkezetekkel lehet vízre szállni, amikben egy kerek asztal köré ülhetnek le az emberek, az asztalon lyukak a poharaknak. A vízen lehet iddogálni tehát, félórára 10 ezer a forint a bérleti díj, ha jól értettem. (Idővel majd biztosan ki tudnak találni valami ennél drágábbat is.) A túlpart szinte lebegett. Olyan volt, mintha elé húztak volna egy fátyolos fátylat.

vissza a lap tetejére  

15. szerda

     Lehet, hogy elfogyott a pénze az agit-prop osztálynak a Belvárosban, mert tavaly augusztusi Mai Belváros „független újság” volt bedobva a postaládánkba. Nem is könnyű észrevenni egyébként, hogy nem friss a lap, hiszen ugyanannak a fideszes polgármesternek a fotója szerepel az újság minden oldalán, akár tavalyi szám, akár idei.

     Elhagytam a várost délután. 18 hákor a Dunából néztem, hogy akik a visegrádi várban vannak, azok már áznak.

     Még nem mondtam, de a régi, boltíves borospincénkben lakik egy denevér. Én személy szerint nem találkoztam vele, mert amikor néha le kell mennem valamiért, akkor ajtónyitáskor előbb leszólok neki, hogy bújjon el valahová, mert jövök. És eddig még mindig szót fogadott.

vissza a lap tetejére

16. csütörtök

     A Fenyő Iván-cikkem egy mondata miatt megnéztem a Mészáros Bélát. (Meg kell mondanom, hogy az AlkalMáték felvételről is hatásosak és élvezetesek.) Elolvastam aztán, mit írtam erről a 2016-os előadásról. Meglehet, nem akartam folyton Dömötör Andrást ajnározni, de akkor sem értem, hogyan nem említettem azt a lenyűgöző karácsonyi családi jelenetet, amelyben Mészáros Béla (Dömötör András) fegyelmezettségében el-elbotolva összeütközik a mamájával (Járó Zsuzsa, mindenki anyukája, mármint ő szokta játszani), majd kiflörtöl a nézőtérre. Nem pusztán az, amilyen káprázatosan játszotta Dömötör András Mészáros Bélát, hanem ahogy ebben az alakban egy önkéntelen életstratégia minden bája és kétségbeejtősége kiderült és beborult.

vissza a lap tetejére

17. péntek

     Hétfő, szeptember 4.

     Rettenetes a korrupció, a zsidónyúzás jövedelmező iparág. Mióta a németek bejöttek, csajugyan tejjel-mézzel-vérrel folyó Kánaán lett azok számára, akiknek semmi közük Kánaánhoz. Rendes emberek számára is természetesnek látszik nemcsak az, hogy a zsidótól büntetlenül el lehet venni mindent, hanem az is, hogy ez nem bűn, hanem jutalma annak az érdemnek, hogy valaki keresztény. Mi történik akkor, ha kifogyunk a nyúznivaló zsidókból? Még mindig van egy-két társadalmi réteg, amely nem jutott hozzá a húsosfazekakhoz. Jöhet olyan fordulat, hogy ezek is részt követelnek a mások vagyonából, és nem ragaszkodnak ahhoz, hogy annak zsidó vagyonnak kell lennie. A pénznek nemcsak szaga nincs, hanem vallása vagy faja sincs.

     (Heltai Jenő: Négy fal között, Naplójegyzetek 1944–1945)

vissza a lap tetejére

18. szombat

    

vissza a lap tetejére

19. vasárnap

    

vissza a lap tetejére

20. hétfő

    

vissza a lap tetejére

21. kedd

    

vissza a lap tetejére

22. szerda

     

vissza a lap tetejére

23. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

24. péntek

   

vissza a lap tetejére

25. szombat

    

vissza a lap tetejére

26. vasárnap

    

vissza a lap tetejére

27. hétfő

    

vissza a lap tetejére

28. kedd

    

vissza a lap tetejére

29. szerda

    

vissza a lap tetejére

30. csütörtök

    

vissza a lap tetejére

31. péntek

 

    

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra