Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2010. augusztus

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

         

 

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

         

 

1. vasárnap

Ha az ember a másik irányba, felfelé indul el biciklivel, akkor meg ez van: gólyák, visegrádi fellegvár, szintén szép Duna-part, a távolban-magasban egy siklóernyős, akinek még több lehet a látnivalója, bennünket is beleértve, mint nekünk.

vissza a lap tetejére

2. hétfő

vissza a lap tetejére

3. kedd

Visszaálltam a munkába, és számos szempontból olyan volt rögtön, mintha a szabadság nem is lett volna. (Pl. több tucat ragaszkodó cikk várt meg az elmúlt két hétből.) Közben mentünk az esküvőre Fehérvárra. (Végül is csak felvettem valamit.) Táblás ház volt a templomban, mi megálltunk hátul, már csak azért is, hogy a papi szertartásnak ne legyünk részesei, hiszen úgysem tudjuk, mikor kell felállni, leülni, és mit kell mondani együtt a többiekkel. Így aztán én csak hanghatást produkáltam, amikor sebbel-lobbal fordultamban hozzácsaptam a táskámat a gyóntatószékhez, amely kis híján összedőlt a behatástól.

Az ifjú pár szép volt és feszélyezett, ami talán érthető is, bizonyára nagy nap ez az életükben. Jut eszembe, magam is elég merev voltam az első esküvőmön az anyakönyvvezető előtt, bár ennek elsősorban az volt az oka, hogy amikor aznap otthon felvettem a kölcsönzőből való, hosszú, fehér menyasszonyi ruhámat, és először leültem benne, akkor kinyílt a hátamon a cipzárja. Bár felhúztuk újra, de a precedens arra intett, hogy aggódjam emiatt. Ha háttal a közönségnek leülök és kettéválik rajtam a ruha, azt meglehetősen kínos pillanatként éltem volna meg. Apukám gyerekkori barátja tanúskodott mellettem, kérdés, lett volna-e akkora lélekjelenléte, hogy azonnal mögém ugorjon és testőrként fedezzen.  (Megúsztam végül is a spontán vetkőzőszámot.)

vissza a lap tetejére

4. szerda

vissza a lap tetejére

5. csütörtök

       Két nyüzsis nap, azért volt itt hosszan a nagy semmi, de majd holnap visszavonulok vidékre, és írok.

vissza a lap tetejére

6. péntek

Szóval jártunk valamelyik nap a Balatonon a leuveni barátainknál, egyrészt mert meg szoktuk látogatni őket ilyenkor augusztusban, amikor itthon vannak, másrészt hogy a gyerekek, akik kiskorukból természetesen nem emlékeznek már rájuk, megismerkedhessenek velük, különös tekintettel Annamarinkra, aki ugyebár hamarosan elindul a leuveni egyetemre Erasmus-ösztöndíjasként egy félévre. Van szerencsénk tehát Leuvenben is vészmukikra számíthatni. Annamari meg volt  velünk elégedve, hogy nem is öregek a barátaink, hanem sőt jó fejek.

Ezenközben alapos okkal nyugtalankodunk az egész projekt miatt, pénzügyi vonatkozásban. Az egy dolog, hogy a leány elnyerte a kar két Erasmus-helyének egyikét, az meg a másik, hogy a Pécsi Egyetem felnőttképzési és emberi erőforrás fejlesztési karán az anyagi forrásokat berekesztették bizonyos bűnügyi vizsgálódások és letartóztatások nyomán. A számlákat zárolták, és pillanatnyilag esély sem látszik arra, hogy szeptember végénél előbb elutalják például Annamari Erasmus-ösztöndíját. Hogy evvel a helyzettel mit kezdünk majd, arról még sejtelmem sincs.

Most még meg kellene írnom a tegnapi zsámbéki Baróthy (Máthé Zsolt) bemutatót, de épp újraszámoltam a szavazatokat (mielőtt valaki el akarná foglalni az Erzsébet-hídat), a kritikusdíj szavazatokat. Egy részüket legalábbis, amelyeknél eltértek az eredményeink Jászay számlálóbiztos kollégával, evvel aztán elment az este, úgyhogy inkább tegyük el magunkat meg a beszámolót holnapra.

vissza a lap tetejére

7. szombat

Amikor az előadás elején leült Máthé Zsolt a közönséggel szemben, Verebes jutott eszünkbe róla. Nekem István, kedves férjemnek pedig Zoli. Ami így eltérőn is érdekes egyezés. (Talán szerepe van benne Máthé Zsolt többoldalúságának, íróságának is.)

Részemről alighanem a Bodó Viktor Attackjában láttam Máthé Zsoltot először, főiskolás volt, Hajduk Károly szomszédját játszotta, bejött, leült Zsombi néven, senki nem tudott mit kezdeni vele, mindenkinek a terhére volt. Na most kicsit az volt az érzésem a zsámbéki előadás láttán, hogy még mindig ez a szerepe.

Idén Mácsai és Bagossy telitalálatosan odaadták neki a Schürzingert a Kasimir és Karolinéban. Ez volt eddig talán a legfontosabb színházi feladata, és meg is oldotta rendesen. Lehet, kellett ehhez a képkivágatos rendezői elképzelés is. Akkor jutott ez eszembe, amikor Máthé Zsolt rapelt, miközben az osztálytársak körülötte térdepeltek. És hiába ő vitte a szólamot, pár perc után mégsem őt néztem, hanem a térdeplő többieket. Például Jordán Adélt, akit sosem láttam még ilyen lágynak, mint most, állapotosan. Vagy Dömötör Andrást, aki a legkiválóbban tudott oldalogni Máthé Zsolt-módra. Vagy Száraz Dénest, aki fejtartásban remekelt, valamint csodálatos szikársággal felvételizett. (Kínos, de amilyen csökött tévénéző vagyok, szinte csak az utolsó pillanatban jöttem rá, mi az a Bobby-monológ.)

Érződik már ebben a produkcióban jó és rossz értelemben vett rutin is, de például arra a jelenetre, amely Máthé Zsolt végeérhetetlen baráti ölelését ábrázolta, csak a legnagyobb meghatottsággal tudok visszagondolni.

(Tekintve, hogy ezekről a Máté Gábor-osztályos szeánszokról nehéz műkritikát írni, súlyos meggondolatlanság volt tőlem ezt itt kitárgyalni. De legalább abba nem folytam most bele, hogy Wagner Zoli még biztos nem Baróthy Lajost mondott, hanem Barótit.)

vissza a lap tetejére

8. vasárnap

Valamelyik reggel olyan vihar volt itt, hogy ijedten kiszaladtam a szobából. Akkora dörgés és villámlás tört ki, hogy azt hittem, itt csapott le mellettünk. És tényleg, a szomszéd tornyocskájába vágott bele, meg is rongálta.

Azt akartam még mondani, hogy ha én lennék a belügyminiszter, akkor az elmúlt napokban más lett volna a programom, mint a regnáló belügyminiszteré. Például biztosan elmentem volna Alsóörsre gyertyát gyújtani a civil áldozat és a rendőröm emlékére, akit szolgálatban meggyilkoltak. (A kegyelet szempontjából igazán indifferens, hogy ki ölte meg és miért.) Biztosan meglátogattam volna a rendőriskolás gyereket is, aki a lelőtt rendőrrel együtt igazoltatott. Kifejeztem volna együttérzésemet, segítőkészségemet és azt a reményemet, hogy ez a rémisztő és tragikus eset nem tántorítja el őt a rendőri hivatástól.

De nem én vagyok a belügyminiszter, nem is hasonlítok rá, és még ha én volnék, akkor sem lenne 1,7-1,8 milliárd forintos vagyonom, ahogy magamat ismerem.

vissza a lap tetejére

9. hétfő

Amikor itt takarítok – mint pl. tegnap –, akkor avval valahogy mindig felkavarom, előhívom a Frédike-szagot a házban.

Más. Mind, akik újságírók vagyunk, cikkben összecserélünk, tévesztünk olykor nevet. Nem az olyan nevet, amelyikben bizonytalanok vagyunk – mert azt ellenőrizzük –, hanem az olyat, amelyik kapcsán fel sem merül bennünk, hogy rosszul írjuk. Hanem az már jutott eszembe, hogy MGP néha talán direkt csinálja. Esetleg intésül. Nyugodjunk bele, magasról nézve nem nagyon különbözünk, úgyhogy mindenki keverhető mindenkivel.

Másabb. Itt nálunk fesztivál lesz a héten a régi fűrésztelep helyén. Néztem a programot, Pintér Béla is fellép! De ó, ez az a Pintér Béla, aki igehirdető énekes. Gondolhattam volna. Kinek-kinek megvan a maga Pintér Bélája. A miénk a másik.

vissza a lap tetejére

10. kedd

Olvastam ezt a költői elemzést a Kispálról a portálunkon, és azon nevettem, hogy amikor én a Csillag vagy fecske számot hallottam, akkor a „Réééészegeeen”-t „Éééjszakaaa”-nak értettem, úgyhogy ezek szerint pont a lényegre nem volt fülem.

A Hamzsabégi út következik – mondja Hegyi Barbara. Leszállhatnék róla.

vissza a lap tetejére

11. szerda

Nem tudom, mióta van ott, de csak tegnap vettem észre, hogy a kiskörúton, nagyjából a múzeum előtt egy villanyos biciklistaszámláló hirdeti, hogy az épp eltekerő személy hányadik kerékpárosként járt itt ebben az évben.

Mai:

Mindenképpen haiku, mindenképpen Fodor Ákos:

 ÖREGSÉG (2.)

 

VAN, AMIKOR CSAK

EMLÉKSZEM ARRA, AMI

ÉPPEN TÖRTÉNIK.

vissza a lap tetejére

12. csütörtök

Utánanéztem, hogy kit sorsoltak ki Zsámbékon, kit tűznek jövő augusztusban műsorra a rakétabázison. Mészáros Mátét (vagy Bélát? – ez vicc volt). De jó!

Mai:

Szonya mondja magának az Asztrov doktorral való éjszakai társalgása után a Ványa bácsiban (Makai Imre kissé béna fordításában):

SZONYA (EGYEDÜL): NEM MONDOTT SEMMIT… LELKE ÉS SZÍVE MÉG MINDIG EL VAN ZÁRVA ELŐLEM, DE MIÉRT ÉRZEM MÉGIS ILYEN BOLDOGNAK MAGAM? (BOLDOGAN NEVET) AZT MONDTAM NEKI, MAGA NAGYON CSINOS, NEMES LELKŰ, OLYAN GYENGÉD A HANGJA… VAGY TÁN FONÁKUL ÜTÖTT KI? A HANGJA ÚGY REMEG, SIMOGAT…. MOST IS ITT ÉRZEM A LEVEGŐBEN.

(Разве это вышло некстати? – még hogy „vagy tán fonákul ütött ki?”…  ehhh… Nem találtam meg Morcsányi Géza fordítását a neten, de remélem, nála Szonya legalábbis ilyesmit kérdez: „Vagy ez hülyén jött ki?”

vissza a lap tetejére

13. péntek

Ide jöttünk weekendre, ahol látszik szemben a Duna túloldalán a templomunk (ha a dédpapai lépcső nem is). Patina, pikantéria, panoráma, színháztörténet, madárpalota, baráti társaság, borscs, Scrabble, szeder az erdőből, görög joghurt, természetbarát munkahely, sokféle fenyőfa, pittyegő madarak, kultúra. Hú.

vissza a lap tetejére

14. szombat

Elmentem Szegedre tegnap a Hair bemutatójára, és az történt, hogy Bagó Bertalan nem a darabot vitte színre, hanem a filmet. (A kettő cselekménye nem kevéssé eltér egymástól.) Ez így nem nagyon sanszos. (Részletek a kultúra.hu-n.)

Nem mondom, hogy az előadás botrányos, elviselhetetlen vagy ilyesmi, munka van benne, sikert is aratott, szerepelnek jól éneklő színészek Szemenyei Jánostól Peller Annáig, csak nem telt örömöm ebben a meglehetősen fantáziátlan színpadi zarámbolásban. A mélypontnak azt éreztem, amikor a Mrs. Lafayette-et játszó lány „fantasztikusan énekelek én!” meggyőződéstől dagadva előadta a How can people… kezdetű számot. Én a falat kapartam volna, ha lett volna fal, Fáy Miklós viszont elhagyta ekkor a nézőteret. (Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette.) Szerettem volna virággal hinteni őt ezért, de ha már nem, legalább küldtem neki egy mailt még az éjszaka, miszerint őszintén köszönöm, hogy elment helyettem is,

 A végén távozva még lett egy autós koccanás, meg a vihar hazafelé, ami miatt aztán már nem tudtam éjjel visszamenni az weekendbe, egyszóval úgy érzem, tartoztam az ördögnek evvel az úttal, és az ördögnek esetünkben polgári neve is van, csak nem adom ki.

vissza a lap tetejére

15. vasárnap

Duna mozi. Szélesvásznú villámlás, dolby surround mennydörgés.

vissza a lap tetejére

16. hétfő

Megjegyzem, életemben először aludtam a megfeszített Krisztus alatt.

Egyebet nem is jegyzek meg, mert most a kollégáim vannak szabadságon, ami azt jelenti, hogy nyakig ülök a munkában.

vissza a lap tetejére

17. kedd

Jaj, nagyon szeretem a 12 majom című filmet, ami tegnap ment valamelyik csatornán. Minden újabb megnézésekor találok benne valami apró részletet, amire korábban nem figyeltem fel. Most például azt, hogy amikor hőseink elindulnak taxival a repülőtér és a végkifejlet felé, a taxisofőrnőjük (Annie Golden) rágózik. És talán azért csinálja, hogy eszünkbe juttassa azt a rágózó lányt, Jeannie-t, akit a Hairben játszott sok évvel ezelőtt.   

Mai:

HA NEM VAGYOK MAGAMNAK ELÉG ÉRDEKES,
MISKOLC MINDIG SZÍVESEN TÖNKRETESZ,
MIKOR NEM VAGYOK ELÉG JÓ MAGAMNAK,
MEGSZERZEM ŐT HALÁLOS KALANDNAK.

(Simon Adri: Miskolc song)

vissza a lap tetejére

18. szerda

Tőlem már nem is azt kérdezik a vonat- és HÉV-kalauzok, hogy van-e jegyem, hanem hogy meddig bírja a laptopom konnektor nélkül.

Vége van a nyárnak, ha hűvös szelek nem is járnak, de jönnek vissza a vakációról a statisztikába a naplóolvasók.

vissza a lap tetejére

19. csütörtök

Itt ez a kép, a Belváros szíve, a szomszédban. Nézzük meg jól. Nem az fog ám történni, hogy felújítják a két, nem csúnya régi épületet. Nem. Lebontják, és építenek a helyükre újat. Talán még csúnyábbat, mint amilyen az a nem régi, amelyik a két régi közt éktelenkedik. Azt meghagyják.

Brékingnyúz: egy tudós felfedezte a hosszú házasság titkát. Számomra ez nyílt titok volt egyébként. Csak nekem a Dunakanyarig kell mennem külön hálószobáért.

.vissza a lap tetejére

20. péntek

Nem akarok ünneprontó lenni, de találtam egy példamondatot, amely ékesen bizonyítja, milyen súlyos következményekhez vezethet az ami/amely téves használata.

„Az UEFA fegyelmi bizottságának eljárása során az volt megállapítható, hogy egyetlen DVSC-mérkőzéssel kapcsolatosan sem valósult meg vesztegetés, fogadási csalás, vagy a mérkőzés befolyásolása, amelyet többek között az UEFA nemzetközi fogadási monitoring rendszere is igazolt.”

A fentiekkel nyilván azt szerették volna mondani, hogy a monitoring rendszer igazolta: nem történt vesztegetés, csalás és a többi. Ehhez azonban – a megelőző teljes mondatrészre utalva – az „ami” névmást kellett volna használniuk. Ehelyett „amely”-et írtak, ám az sajnos a „befolyásolás” főnévre vonatkozik, minek következtében a közlőnek pont azt sikerült kijelentenie, hogy a befolyásolás igazolódott, kvázi loptak-csaltak-hazudtak.

Tisztára öngól.

vissza a lap tetejére

21. szombat

Frédike-emlékhelyet avattunk a konyhában, a kiskutya egykori étkezője felett. Szép most a kert, a gyomültetvény, és veszettül illatozik a végzetfa. Az utcánk felújítása természetesen nem készült el a jelzett 3 hét alatt, aszfaltot még nem is láttunk. De a vízelvezető és a szegélyek alapján már egyértelmű, hogy olyan keskeny egyirányú utca leszünk, amelyben nem állhat az úttesten egyetlen autó sem, mert nincs hely elmenni mellette kocsival.

Mai:

Én a világirodalom remekei sorozatból Cao Hszüe-Csin A vörös szoba álma című regényét olvasom (ameddig bírom), kedves férjem pedig Churchill emlékiratait. A második világháború tapogatja körül, Horthy Miklós emlékirataival kezdte, azután Charles de Gaulle-éit olvasta el, most jutott el Churchillhez. Azt mondja, érdekes összehasonlítás adódik a három vezető gondolkodásmódját és formátumát illetően. Kinyitottam Churchillt, belenéztem, hol tart, ezt találtam:

AZ ELSŐ SZÁMÚ VEZETŐ IRÁNTI HŰSÉG HATALMAS ERŐ. HA MEGBOTLIK, TÁMOGATNI KELL. HA HIBÁZIK, HIBÁIT FEDEZNI KELL. HA ELALSZIK, NEM SZABAD FELELŐTLENÜL MEGZAVARNI. HA NEM VÁLIK BE, AGYON KELL CSAPNI.

vissza a lap tetejére

22. vasárnap

Elbicikliztünk Magyarkútra az Irma forráshoz, amely láthatóan nem pusztán kirándulóhely, hanem vízművek is. Jönnek az emberek autókkal, nagy szatyrokkal, sok üveggel, és innen szerzik be a vízkészletet.

Ha majd hazamegyek, el kell olvasnom az Értelem és érzelem című regényt, hogy leellenőrizzem azt a figurát, akit Hugh Laurie játszik a filmben. (A minap néztem meg újra a tévében.) Az a pasas undok, közönyös, mogorva. (Egy elő-House. ElőHáz.) Hanem amikor Marianne megbetegszik, s ő a családjával elhagyja a fertőző gócot, akkor távoztában még mond két kedves mondatot Elinornak. Ezt pillanatnyilag nem tudom mire vélni. Vagy szeretné egyszer az életben kifejezni nagyrabecsülését Elinornak, vagy bele van zúgva titokban Marianne-ba. Vagy azt mondta a színész a rendezőnek: naaa, hadd legyen legalább fél percem a filmben, amikor emberi érzéseim vannak!

Néha azért lesétálunk a Dunához is.

vissza a lap tetejére

23. hétfő

(Most egyébként öninternálva vagyok itt falun. Mivel Annamarink a héten utazik el Leuvenbe – megjött az ösztöndíja is, hurrá –, és addig Tomija is nálunk van Pesten. Márpedig a fürdőszobánk előtti előszoba nem elég nagy ahhoz, hogy ott négy ember sorba állhasson, míg az ötödik bent van.)

Azt akartam mesélni, hogy amikor hó elején Fehérváron voltunk az esküvőn, akkor ott feltűnt egy igen elegáns vendégnő, rózsaszín nadrágkosztümben és rózsaszín kalapban (a két kicsi lánya is kalapot  viselt), igazán dekoratív család volt (férj is, fekete öltönyben), Miután véget ért a szertartás és kijöttünk a templomból, ott még zsizsegett kicsit a násznép, rózsaszirmokat szórtak az ifjú párra, ilyesmi, és akkor a rózsaszín hölgy odalépett a fiatalokhoz és átnyújtott nekik egy rózsaszín dobozt. Valamit közben ügyködött is, amitől kinyílt a doboz, és kirepült belőle egy fehér galamb, amit taps kísért.

Én csaknem rosszul lettem a gondolattól, hogy közel egy órát ültünk a templomban, s ezenközben egy kocsi csomagtartójában egy rózsaszín dobozban a sötétben ott vergődött egy galamb.  

vissza a lap tetejére

24. kedd

A szüleim szomszédságában van egy csúf és ellenszenves kutya, amelyik mindig vadul megugat, amikor elmegyek a házuk előtt. A múltkor azonban esett az eső, és elmaradt a kutya barátságtalan fogadószáma. Futólag odanéztem az óljára, ott volt bent és nézett ki szomorúan. Akkor nagyon megsajnáltam. Egyedül él egy csöppnyi előkertben, amelyben még egy autóroncsot is tartanak. Helye semmi, a házba be nem engedik, sosem láttam, hogy bárki megsimogatta volna. Magányos, boldogtalan rab eb lehet.

Én most már minden állatban az „embert” fogom látni?! 

vissza a lap tetejére

25. szerda

Tegnap a dunakeszi benzinkúton honoráltak mint 25 liternél többet vásárlót: megkaptam ajándékba Havas Henrik Story(k) 1. című interjúkötetét. Végre egy könyv!

Hát elrepült ma hajnalban Brüsszelbe a gyerek. (Tegnap még búcsúebédvacsorát főzött nekünk, frankfurti levest és valami isteni gombás, színes olasz tésztát. Vétek ezt a lányt elengedni a háztól, az biztos.) Arra gondoltam, milyen bátor, hogy így nekivág egyedül az ismeretlennek. Aztán eszembe jutott – meg is lepődtem rajta –, hogy magam is ezt csináltam 18 éves koromban. Csak az egy sokkal kevésbé ígéretes ismeretlen volt, Szovjetunió néven.

vissza a lap tetejére

26. csütörtök

Ma az a hajszínemhez különösen illő szerelés van rajtam, amelyben a POSZT-on elnyertem Földi Teri zsűritag szóbeli elismerését :-)

Annamarinknak pillanatnyilag nyakában a város, szállást keres. Tegnap (egy sorstársnőjével együtt) a leuveni barátainknál aludt – innen is küldjük csókos köszönetünket –, és azt már látja, hogy a lakhatás nem fog kijönni havi 300 euróból, ellentétben az ösztöndíjas honlap információival.

Én meg a Sweet Charity premierjén jártam a Magyar Színházban, szűzen. Nem láttam ezt még sem filmen, sem színházban. (Mégis milyen ismerős volt. Nyilván Fellini miatt.) Összességében véve elégedettségemre szolgált a produkció (Pelsőczy Réka rendezése), volt benne munka, stílus, szellemesség. (Utóbbi alatt mondjuk egyáltalán nem az olyan poénokat értem, mint „szüljön sünt”, hanem például a díszlethasználatot, a képregénykockákat, a festett kulisszákat, ahogy ráigazodtak felülről a beállt szereplőkre. Vagy például azt a föld alatti parkolót a színes fényekkel, amely pont úgy festett, mint valamelyik kertévécsatorna reklámja. Vagy a karakterartistát, aki betétdal alatt tekergett a levegőben.) És volt az előadásban sok rokonszenves allúzió, a Bob Fosse-s koreográfiáktól kezdve az Ábrahám Pál-féle revüoperett műfajig.

Meglepő módon az első estén a második szereposztás ment – így nevezik –, ekképpen jutottam Auksz Éva helyett Ruttkay Laurához. Nem bántam, fokozatosan megdolgozott engem ez a lány, a „sportos fiú” alkatával, a kiskacsaságával, kedvesen esetlen szeretetreméltósággal. Gémes Antost eleinte meg sem ismertem. Amikor kiderült, hogy ez ő, úgy is meglepetés volt, mert eddig még nem láttam ilyen jónak.  

vissza a lap tetejére

27. péntek

Éjjel álmomban egy pasas ellopta a laptoptáskám oldalsó zsebéből a pénzünket. De legalább pontos személyleírást tudok adni a tolvajról.

Annamarink odakint számos olyan nehézséggel és megoldandó feladvánnyal találja szembe magát, amire nem volt felkészülve. Érthetetlen, hogy miért nem tudtunk ezekről előre, elvégre egyáltalán nem ő az első, aki az egyeteméről Erasmus-ösztöndíjjal Leuvenbe ment. Na de ne aggódjunk, ő mint hivatásos felnőttképzőszervező (vagy pontosan micsoda is), majd összeszedi, dokumentálja és átadja a tapasztalatokat a leendő utódainak.

De vajon mihez kezdenek ott az olyan gyerekek, akiknek szüleinek nincs pénzük (arra az esetre, ha az egyetem zárolt számlájáról nem jön az ösztöndíj), vagy nincsen a devizaszámla-nyitáshoz eurót kölcsönadó kedves barátjuk, és pláne-pláne nincsenek Katiékjuk Leuvenben?! Elképzelni is ijesztő.

Tegnap jó fogást csináltam Kelenföldön. Egy utcai dobozból könyvárustól megvettem 300-ért Flaubert: Érzelmek iskoláját – anyagilag nehéz idők jártak, régen nem vettem könyvet –, a könyvtárban pedig kikaptam két olyan kötetet, amire már régóta vadásztam, hogy elolvashassam: Békés Páltól a Csikágót és Krasznahorkai László Seiobo járt odalentjét.

vissza a lap tetejére

28. szombat

Az utolsó pillanatban még észbe kaptam, hogy a nyárvégi leértékelésben egy-két darab erejéig frissíteni kellene a kedves férjem nyári ruhatárát, úgyhogy végigrohantunk a West End plazán. Mentünk be egy üzletbe, én elöl, ő mögöttem, „Jó napot kívánok!” – mondta nekem az ifjú eladókisasszony, „Helló!” – mondta kedves férjemnek. Szóvá tettem ezt utóbb (mármint nem az eladónak), azt felelte rá, hogy ha ő is őszre festetné a haját, akkor biztos neki is Jónapottal köszöntek volna.

Mai:

Kedves férjem meghívót kapott az Óbudai Egyetemtől:

 

ÁLLAMALAPÍTÁSTÓL EGYETEMALAPÍTÁSIG

 

TUDOMÁNYOS KONFERENCIA SZENT ISTVÁN KORONÁZÁSÁNAK 1010. ÉS AZ ÓBUDAI EGYETEM ÚJJÁALAPÍTÁSÁNAK 600. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

 

FŐVÉDNÖKÖK:

ŐEXCELLENCIÁJA SCHMITT PÁL

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE

 

ŐEMINENCIÁJA ERDŐ PÉTER

BÍBOROS, PRÍMÁS, ESZTERGOM-BUDAPESTI ÉRSEK

vissza a lap tetejére

29. vasárnap

Olvastam Békés Páltól ezt-azt, de a Csikágó című gangregényét, amit a legjobbjának mondanak, eddig nem. Csak most.

Igen, ez jó könyv. Tehát ezt tudta ez a szolid, rokonszenves férfi.

Fokozta az élményt, hogy a Csikágóban nőttem fel, és nincs a VII. kerületnek ezen részében egyetlen olyan utca, tér sem, amit nem ismernék, ahol ne jártam volna. Szinte mindenre emlékszem, ami ebben a kötetben helyileg szóba kerül, a sárga keramitkockáktól kezdve a Bethlen mozin át a Landler-Nefelejcs sarki újságosig.

Különkiadás azoknak, akiknek mond valamit.

Mai:

Churchill emlékirataiból:

Churchill nagyon szerette volna, ha a D-napon ott lehet valahol a közelben, és egy cirkálóhajóról megtekintheti a partraszállás tüzérségi előkészületeit. Miután ezt a tervét előadta VI. Györgynek, ő is belelkesült, hogy szintén óhajtana szemlélőként részt venni az akcióban. Erről az uralkodót határozottan lebeszélték a miniszterek, mire ő „savanyú képet vágva” kijelentette, hogy ha neki nem helyes hajóra szállni, akkor Churchillnek sem. A király magántitkára, Sir Alan Lascelles így tolmácsolta az uralkodó álláspontját:

ŐFELSÉGE GONDJÁT NAGYBAN NÖVELNÉ, HA ARRÓL KELLENE ÉRTESÜLNIE, HOGY MINISZTERELNÖKE A CSATORNA FENEKÉN TARTÓZKODIK.

vissza a lap tetejére

30. hétfő

Annamarink már lakos, ez a leuveni háza. (Az autó nem hozzá tartozik.) Még nem mondtam, de azért ment ki közel egy hónappal a tanévkezdet előtt, mert holland nyelvtanfolyamra járásra kínáltak lehetőséget.

Tegnap leszüreteltük és elfogyasztottuk reggelire a vezérfügénket. Plusz a tönkremenni látszott kései málnabokron nőtt és megérett 4 darab hatalmas málna, azt hazahoztuk Máténak.

Ez minden mára. Most elmegyek kicsit Nyíregyházára a Vidor fesztiválra.

vissza a lap tetejére

31. kedd

Meglepnek olykor az olvasók, ami a statisztikát illeti. A hétvégén mindig kevesebben jönnek, mint hétköznap, most vasárnap viszont egymás kezéből kapkodták ki a naplómat. Pedig nem is láttam operettszínházi sztárokat. Azt kifigyeltem ugyanis, hogy ha operettszínházi előadást nézek, vagy operetti színészeket, akkor másnap mindig kiugró az érdeklődés. Riadólánc a közönség soraiban, vagy nem tudom, hogy történik ez.

Nyíregyen vagyok tehát, és büszkélkedem az állatkerttel, mintha legalábbis az én művem lenne, mert többen mondják nekem, akik most jártak ott először, hogy tényleg, nahát, milyen szép.

A Jósa András Múzeum vendéglakásában helyeztek el, mintegy a múzeumban lakom. Valamelyest kiállítási tárgy is vagyok, mert a térre néznek a földszinti ablakaim. Akkora a lakás, alig tudom bejárni, és mindössze egy léggyel osztozom rajta. Van is benne valami muzeális (nem a légyben), a szép antik bútorok. És ismeretlen ősök festményei lógnak az ágyak fölött, egy néni, egy bácsi.

További tegnapi programok: bénázás a lakáskulccsal (de ki hallott már olyat, hogy egy lakásajtót csak úgy lehet bezárni, ha az ember közben felfelé feszegeti a kilincset, mintha le akarná törni?), kultúra.hu, beszerzés (esti joghurt, reggeli kakaó), rég nem látott kedves emberek üdvözlése, szülinapi koccintás, az Örkény Színház Bohémélet című produkciójának eléggé évad eleji formát mutató előadása, majd éjfélig a ruhám kedélyes átitatása cigiszaggal a büfében.

(Megjegyzem, milyen különös, micsoda csuda ez, hogy Nyíregyházán ülve a laptopnál az ember virtuális szerkesztőségi életet él szkájpon a kollégáival, miközben egyszerre trafikálhat a Pesten ülő anyukával, a Zágrábban ülő báttyal és a Leuvenben ülő lánygyermekkel. Kedves férjem nem tudta volna ezt húsz évvel ezelőtt elmagyarázni nekem úgy, hogy megértsem. Sőt, ha jobban belegondolok, most sem értem.)

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra