Stuber Andrea naplója

 

© netrights: Stuber Andrea

 

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra

2009. június

hétfő

kedd

szerda

csütörtök

péntek

szombat

vasárnap

1 2 3 4 5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

 

 

 

 

 

1. hétfő

Pontosan úgy lett Máraival, ahogy Bagossy Laci mondta. Békéscsabáról jövet kezdtem el olvasni a számítógépen az utolsó Márai-naplót. Amikor éjjel egyre hazaértem, ott tartottam, hogy a felesége a végét járja. Iszonyú nyomasztó iromány, de nem lehet abbahagyni az olvasását. Hajnalban érkeztem el az utolsó bejegyzéshez, és arra gondoltam lehangoltan, hogy Márai felháborítóan hiába volt türelmes az öregkor, a betegség, a tehetetlenség gyötrelmeivel szemben. Fizikailag és lelkileg elhasználódottan csak várta megadóan a halált, ezenközben elveszítette a feleségét, a testvéreit, a fiát, és kénytelen vagyok azt hinni, hogy amikor 89 évesen végül meghúzta a ravaszt, minden bizonnyal arra gondolt: súlyos hiba volt nem elsütni a pisztolyt már évekkel korábban.  

vissza a lap tetejére

2. kedd

Nagy kiszúrás volt ez, a hideg és eső háromnapos ünnepe. Befűtenünk is csak vasárnap estére sikerült. Kétszer félóra esőszünet volt, az egyik alatt sétálni mentünk Frédikével, aki alighanem megálljt parancsolt a veséjének, mert ki se akarta dugni az orrát a házból, a másikban elültettük a fügefácskát, amelynek már termése is van, egy

vissza a lap tetejére

3. szerda

A Pilvax kávéház megszűnésének kellemetlen következménye, hogy a szabadtéri színházak valahová Budára a csudába vitték át az évi rendes, beharangozó sajtótájékoztatójukat, oda én nem is értem el vonattal tegnap. Maradt nekem a békéscsabai színház nagyszabású sajtótájékoztatója az Új Színházban, a mostani évadukról meg a következőről. (Jövőre a szomszédos országok kultúrájára utaznak, minden hónapban más-más, környékbeli szerzőjű bemutatót tartanak, Schwabtól Caragialén és Drago Jancaron át az ukrán/?/ Gogolig.) Ezt követően előadták a Vörös és feketéjüket, ami még az én mandátumomat megelőző bemutató. Jó darabig úgy hatott, mintha francia bohózatot játszanának. A Julien Sorelt alakító Gulyás Attila – akit persze nem először látok színpadon – ezúttal Trill Zsoltra, az ő intonációjára, ízes beszédére emlékeztetett, amiről rögtön az jutott eszembe persze, hogy a Trill Zsolti milyen nagyszerű Julien Sorel lenne.

vissza a lap tetejére

4. csütörtök

Érdekes, hogy mindig vannak olyan termékek, amelyeket a használhatatlanság irányában fejlesztenek tovább. Például a fülpiszka. Ma már olyan vékony és hajlékony a pálcikája, hogy alkalmatlan a körkörös tisztogatásra, mert folyton belebicsaklik az ember fülébe.

Mai:

Spiró György Feleségverseny című új regényét olvasom, úgy, mintha a fogamat húznák. Konstrukciójában szellemes persze, de ettől még nyomasztó. Nehezen szerethető könyv, nyilván mert talán nem is vagyunk nagyon távol attól, amit leír. Természetes módon eszembe jut róla Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regénye, nemcsak mert hasonlítható, hanem mert éppen így voltam avval is. Egy széplaki nyaralás előtt vettem meg és vért izzadtam vele a Balaton-parton. Iszonyú nehezemre esett elolvasni, és nem tudnának annyit fizetni, hogy még egyszer levegyem a könyvespolcról. 

…MINT TUDJUK, A DEMOKRÁCIA A BALKÁNON AZT JELENTI, HOGY A TÖRVÉNYEKET SENKI SE TARTJA BE, ÉS A GAZDAGOKON SZÁMON SE KÉRIK – írja Spiró a Feleségversenyben.

A Dunánál.

vissza a lap tetejére

5. péntek

Jó lett volna POSZT-ot nyitni Képzelt beteggel Annamarival, de ez nem sikerült. Egyébként Annamari a napokban államvizsgázik, július elején lesz a diplomaosztója, és kap is diplomát. Az állami finanszírozású évfolyamtársainak ötven százaléka (fele!) nem kap, mert nincsen nyelvvizsgája.  Nem tudom, hogy van ez, de felmerül egy olyan összefüggés lehetősége, hogy aki több pénzt feccöl a dologba, az esetleg több tanulást is?! (Annamari jelentkezett a kétéves folytatásra, és mivel jók az eredményei, esélyes arra, hogy felvegyék állami helyre. Na akkor majd lazázhat ő is? :-)

Olvastam, hogy állítólag az Oktatási és Kulturális Minisztérium már szinte fizetésképtelen. No, ha ez megvalósul, az minden iránybóli csapás lesz számunkra. (Akarod, hogy én legyek a cserszegi fűszeres? – kérdezte kedves férjem. Hm. Ezt még mérlegelni fogom.)

Valamelyik perifériális tévécsatornán Milos Forman Hairje ment tegnap este, úgy hangilag, mint fordításilag borzalmasan szinkronizálva. Még soha nem láttam ezt a filmet ilyen öregen – ez jutott eszembe arról, hogy még soha nem láttam ilyen meghatóan és kedvesen fiatalnak a szereplőit.

vissza a lap tetejére

6. szombat

Tegnapi futkosásomban összeakadtam a Nyugatinál Petneházy Attilával, aki Pécsre indulni készült éppen, évi rendes júniusi turnéjára: a nyíregyházi színház sorozatban hetedszer szerepel a POSZT versenyprogramjában! Ez már felér néhány BL-döntővel!

Én egyelőre nem oda tartottam, hanem Békéscsabára, ahol dönteni kellett az idei Gálfy-gyűrű díjról. A szezon 11 bemutatójának rendezői jelöltek a díjra egy-egy színészt a produkciójukból, mi pedig választottunk közülük. (Mi: Felkai Eszter visszavonult színésznő, Darvasi Ferenc kritikus kolléga /telefonos konferencia-részvétel/, dr. Erdész Ádám, a helyi Levéltár igazgatója és én.) Mintaszerűen dolgoztunk. Mindent elkövettem, hogy ne legyek erőszakos és csak kicsit domináljak. Érvek mentén el-elvetve egy-egy jelöltet, teljes konszenzussal jutottunk a végeredményre: Kara Tünde kapta a díjat Marlene Dietrich megformálásáért az Edith és Marlene előadásában.

Azután volt egy szép, profi gálaműsor a Porondszínházban, beszédekkel, szimfonikus zenekarral (még sosem láttam ilyen közelről vonós szekciót), artistával, néptáncosokkal, musicalrészletekkel (örültem újra látni Gubik Petrát Aidaként), és díjátadással.

Pont úgy éreztem magam egész este, mint egy fesztiválzsűrizés végén: könnyen, felszabadultan, elégedetten. (Csak ez egy kilenc hónapra elhúzódott fesztivál volt.) Mondta nekem utána Fekete Péter igazgató köszönettel, hogy ő az évad elején kért tőlem valamit, én elvállaltam, azután pedig komolyan vettem, és ő ilyet nemigen tapasztalt az elmúlt két évben. Igen, észrevettem, hogy nem általános, de nekem eszembe sem jutott, hogy lehet másképp.

Gála után még megittam egy pohár rozét a nagyon rokonszenves titkársági Marcsival, abban a félórában, amit kibírok egy dohányzó színházi büfében. (Nehéz egy nő vagyok, az biztos. Cigifüstben például nem oldódom.) De közben volt ott egy végtelenül kedves, szemérmesen meghitt találkozásom Jancsik Ferenccel, a mi első Ananász-díjas színészünkkel.               

vissza a lap tetejére

7. vasárnap

Üdvözlet Pécsről! (Egyáltalán nem tudtam, hogy ebben a kis országban ilyen sok órán át lehet utazni A pontból B pontba, történetesen Békéscsabáról Pécsre.)

Az országos színházi találkozóról mindenekelőtt azt a jó hírt szeretném közzé tenni, hogy Liliomnak és Julikának gyereke született (már egy éve)! Én erről ugyanis nem tudtam mind ez idáig, mármint a Bárka Liliom-előadásának főszereplőiről, Széles Lászlóról és Mezei Kingáról, de most itt örömmel láttam őket családként, egy meghatóan bájos szőke csöppséggel.

No de nem ilyesmire szól a mandátumom. Tehát zegszegi Hamletet és nyíregyházi Kasimir és Karolinét néztem.  A Bagó Berci rendezte szaxofonos Hamletet – hiányosságai és egyenetlenségei ellenére – szép előadásnak tartom, ezért e helyütt nem a kifogásokkal jövök, hanem elmesélem a legszebb pillanatát: Hamlet és atyja szellemének első találkozását. (Jut eszembe, a Hamletben a szellem épp olyan, mint A padlásban. Csak aki tiszta és jó, az látja.) Szóval a ruhátlan, testes atyaszellem (Szakács László) a földön rugdalózik, alighanem felállni próbál, hogy távozzon. Hamlet (Nagy Péter) arca könnyes és verítékes, letörli, és közben zavartan, tanácstalanul nézdigél. Vajon egy jó fiúnak oda kell-e mennie segíteni, amikor Apa szelleme bénázik a padlón?

A Kasimir és Karoline (Forgács Péter rendezése) egy tribünön játszódik, nagy létszámú társulat folyamatos és odaadó részvételével. (Molnár Mariann rulez!) Respektálom a produkció formátumát, színvonalát, mondandóját, ám nem szerettem nézni. Ha úgy tetszik, rójuk fel ezt inkább nekem, mint nekik. 

vissza a lap tetejére

8. hétfő

vissza a lap tetejére

9. kedd

Tegnap sokan jöttek ide, nem találtak semmi újat, elnézést. Tegnap nem telt tőlem több ennél az iskolai dolgozatnál.

Megjegyezném, hogy én egyáltalán nem akartam elmenni vasárnap szavazni, mert nincs kire. De kedves férjem megfenyegetett, hogy majd az én távolmaradásom miatt jut be a Európai Parlamentbe a Jobbik. Végül is szereztem máshol-voksolási igazolást, és kelletlenül elmentem Pécsen, tehát hárítom a felelősséget.

Mai:

MIKOR APÁM MEGHALT, AZONNAL KIMENTEM A HALOTTAS SZOBÁBÓL A KÓRHÁZ FOLYOSÓJÁRA CIGARETTÁZNI. UGYANEZT CSELEKEDTEM, MIKOR FIAM MEGHALT. ÚGY LÁTSZIK, VALÓBAN ERŐS DOHÁNYOS VAGYOK. (Márai Sándor: Napló 1943)

Bónusz.

vissza a lap tetejére

10. szerda

Annamarink ötösre államvizsgázott tegnap, hurrá! (Máténkról jelentősen hallgatok, antihurrá.)

Akartam mesélni, hogy Békéscsabán az igazgató évadzáró beszédéből megtudtam: a Magyar Teátrumi Társaság színházi folyóirat alapítását határozta el. A lap létrehozásával – eredményes marketingmunkájának elismeréseként – a Jókai Színházat bízta meg.

Nocsak. Akkor ez lesz vajon az ellen-Színházi Társaság ellen-Színház folyóirata, Ellen-Koltai Tamás főszerkesztésében?

Mai:

Egy kultúra.hu-s cikkből, mert nem árt tudnunk:

A STATISZTIKÁK SZERINT VALAHOL A VILÁGON A JELEN PILLANATBAN IS OLVAS VALAKI A TÖBB SZÁZ NYELV EGYIKÉN EGY DONALD KACSA KÉPREGÉNYT VAGY NÉZ EGY DONALD KACSA RAJZFILMET.

vissza a lap tetejére

11. csütörtök

Alapjában véve jó alany vagyok az operettnézéshez: bele tudok andalodni kellemes dallamokba, képes vagyok együtt érezni epekedő szerelmesekkel stb., bár általában nem sikerül legyűrnöm a tenor szólamú bonvivánokkal szembeni ösztönös ellenérzésemet. Baritonnál feljebb nem bírok komolyan venni egyetlen hősszerelmest sem. No, mentem az Operettbe tegnap a Bajadérra, amely darabot még sosem láttam, és kissé csalódottan állapítom meg, hogy a Csárdáskirálynő kaptafájára készült, ám jóval gyengébb annál. (Mondjuk az elején még jól mulattam. Sajtókonferenciával kezdődött a történet, amelyen a színigazgató az esti operettbemutatót harangozta be. Az eseményen megjelent a primadonna is, és az előtte haladó sötét öltönyös, napszemüveges testőrök dulakodtak a fényképező fotósokkal: mérsékelten életszerű koreográfiával taszigálták és földre lökdösték őket. Ez nyilván így modern és hiteles.)

Fischl Mónikát és Vadász Dánielt kaptam főszereplőnek, és nem is bántam. Fischl Mónikát láttam egyszer dolgozni, amikor próbát néztem a Mária főhadnagyból, akkor jó benyomást keltett bennem. Vadász Dánielhez szintén volt már szerencsém, és itt most kedvesnek találtam, ahogy táncol. De összességében nem vettem meg az előadásból szinte semmit. Hagyományos és harmatos játék (Kerényi Miklós Gábor rendezése).

Viszont megjegyezném, hogy Csere László (sőt ebben a vonatkozásban Marik Péter is) muzeális érték, régi vágású kincs: részint orgánum, részint tökéletes beszéd: bárhonnan szól, mindig jól érteni a szavát. (Az miért van vajon, hogy a férfiak éneklése szövegérthetőség szempontjából egy fokkal kevésbé szokott rossz lenni, mint a nőké?)

Láttam egy pazar új figurát a Csere-Oszvald táncos kettőstől, amit még nem. Csere laza mozdulattal átdobta a lábát partnernője fölött, és ott lógott térdből lefelé a lába az Oszvald Marika válláról. Nem akármi. 

vissza a lap tetejére

12. péntek

Épp kezdett szakadni a felhő, amikor kedves férjem megérkezett a vonattal. Felhívott az állomásról, hogy nem sétálnék-e ki elé egy esernyővel. Elindultam, és ilyet még nem láttam. Mintha a Duna hömpölygött volna az utcákon gyors sodrással. Egyik partról a másikra átkelve térdig jártam a vízben, és csak azért nem lett belőlem uszadék, mert közben majdnem elvitt a szél esernyőstül, mint egy Mary Poppinst. Mire hazaértünk, persze bőrig áztunk mindketten, az ajtó előtt pedig kisebb jéghegyet találtam. Csóküzenés jégesőpostával.  

Mai:

AZ ÉGALJ MINDENÜTT VIHARSAROK,

MAGAS PUSZTÁKRA FELLEGCSORDA VÁGTAT,

SZÍVREZZENTŐ, KOMOLY ZIVATAROK

VILLÁMMAL CIFRÁZZÁK AZ ÉJSZAKÁKAT.

 

HALLGATOM A HATALMAS ÉGI SZÓT:

MOST OTT DÖRDÜL VISEGRÁD ORMA TÁJÁN.

ILYEN KIROBBANÓ FORTISSIMÓT

A NAGY SÜKET SEM VERT KI ZONGORÁJÁN.

 

Ó, LESZNEK MÉG VIHARTERMŐ NYARAK,

FÖLÖTTEM VILLÁMOK VÁGNAK KERESZTÜL,

ZENGŐ MENNYDÖRGÉSEK SZÓLÍTANAK,

S ELCSÖNDESÜLT SZÍVEM EGYET SE REZDÜL.

(Áprily Lajos: Júniusi éjszakák)

 Állj! Most olvasom a kultúra.hu-n, hogy decemberben Jó estét, nyár… bemutató lesz a Radnótin, Szász János rendezésében, Csányi Sándorral a főszerepben! Juj, de jóóóóóóó!

vissza a lap tetejére

13. szombat

Éljen, éljen Halmai Kati és Sz., akik ma ünneplik Leuvenben a 25. házassági évfordulójukat!!

Két dolgot szerettem volna még megnézni a POSZT-on, az egyik az egri Hírlapszínház, a másik a kaposvári főiskolások Parasztoperája Mohácsi rendezésében. Meg is örültem hetekkel ezelőtt, amikor láttam, hogy ezek egy napon lesznek, pénteken. Aztán meg bosszankodtam, hogy nemcsak egy napon, hanem egy időben is. Mindazonáltal készültem-terveztem, hogy a Parasztoperára mégis elmegyek, de aztán tegnap az egész heti munka után nem éreztem elég erőt magamban ahhoz, hogy két ültő helyemben vezessek 500 kilométert, úgyhogy maradtam a dunakanyari fenekemen.

Némi megkönnyebbültséggel tudatom, hogy lemondott a Színikritikusok Céhe elnöke és elnöksége (Szűcs Kati, Urbán Balázs és én). Annak nyomán, hogy egy hét óta nagy élet zajlik a céhben, viharos körmailek formájában. Attól tartok, hogy az ügyet, amely kiváltotta az ellentéteket és elégedetlenségeket, prompt nem ismertethetem – úgy sem, ha nem nevezem néven a színigazgatót és a színikritikust –, de lefogadom, hogy lesz, aki megírja majd a sajtóban, és akkor én is kifejthetem itt az álláspontomat. 

Mai:

A NAGYMAMA HATVANÉVES KORÁBAN ELKEZDETT NAPI RENDSZERESSÉGGEL SÉTÁLNI, MINDEN NAP 5 KILOMÉTERT. MOST 82 ÉVES, ÉS FOGALMUNK SINCS, HOL VAN.

vissza a lap tetejére

14. vasárnap

Az idei POSZT zsűrije olyan volt, mintha magam is benne lettem volna: öreg, konzervatív és jóízlésű :-)  Nem úszott el Zsótér, Balázs Zoltán és Horváth Csaba irányba, hanem kikötött Mohácsinál és Aschernél.  (Bár Gyabronka József és Herczeg Adrienn díja meglepett kicsit.)

Helyi hírek:

Látom szépségét annak, hogy amikor reggel felkelek, hálóingben és kistányérral kimegyek leszedni egy zónaadag málnát.

Elöl, a gyomültetvényünkön lett egy pipacs a kedvemért. Gyerekkorom óta szeretem a pipacsot.

Vesszen Trianon! című szórólapok hirdetik mindenfelé a faluban, hogy ma a Wass Albert-szoborhoz megemlékezést szervez a helyi Jobbik. Én maradok a málnabokornál.

vissza a lap tetejére

15. hétfő

Tegnap este történetesen megnéztünk egy James Bond-filmet a tévében (Halj meg máskor!). Mennyire túltenyésztett dolog! Azok a tömör, velős párbeszédek P. Brosnan és H. Berry között! Ilyeneket csak nagyon megfáradt, nagyon profi dialógusírók ötlenek ki becsvágyó kínjukban a huszonvalahányadik opushoz. Egyébként a kiskutya is nézhette a filmet, mert megvan 16 éves, de ő elaludt rajta.

Megjegyzem, különös idegenek vagyunk mi itt falun. Kertes kutya létére reggel-este sétálni visszük az ebet, ráadásul itt is épp úgy felszedjük a kakiját és zacskózva a szemetesbe dobjuk, mint Pesten. Még szép, hogy nem hagyom ott! Valaki esetleg kinyerhetné belőle a DNS-t, és klónozná magának a mi páratlan Frédikénket.   

vissza a lap tetejére

16. kedd

Mai:

Ingázós nap a mai, nincs sok időm, úgyhogy csak az olvasmányról: Márai 1945-ös naplójánál tartok most. (Nagyjából lóugrásban haladok az élete korszakaiban.) Megértő érdeklődéssel ír az oroszokról.

MOST MENNEK HAZA, LÓGATJÁK LÁBUKAT A TEHERKOCSI DESZKAPÁRKÁNYÁN ÁT, ÉNEKELNEK. EZEK A SZLÁV DALOK MIND SZOMORÚAK, AKKOR IS AZOK, HA AZ ÉNEKES VÍGAN KURJONGAT. AZ ÉJSZAKÁBAN HALLGATOM AZ ELROBOGÓ TEHERKOCSIK ZÖREJÉVEL VEGYÜLŐ ÉNEKSZÓT, A GYŐZTESEK BÁNATOS ÉNEKÉT. NAGYON NEHÉZ GYŐZNI. NAGYON NEHÉZ LEGYŐZÖTTNEK LENNI. NAGYON NEHÉZ OROSZNAK LENNI. NAGYON NEHÉZ EMBERNEK LENNI.

vissza a lap tetejére

17. szerda

Tegnap a Kamermayer téren egy ismeretlen férfi aggódón megkérdezte, hogy mi van a szép, öreg, fehér kutyával. Általa üzentem a Belvárosnak, hogy Alfréd bácsi jól van, és a kerületi ebrendelet létrehozóin kívül mindenkit csókoltat.

Más. Már jó ideje van énnékem egy rendszeres olvasóm a Miniszterelnöki Hivatalból. Amennyiben nem az aktuális miniszterelnök az illető (akinek mégiscsak legyen jobb dolga odabent, mint hogy a naplómat olvassa), akkor szívélyesen üdvözlöm!

vissza a lap tetejére

18. csütörtök

Amikor a reggeli sétánál elszáguld mellettünk a vízen a Vöcsök vagy a Bíbic, mindig eszembe jut, hogy néhány évvel ezelőtt kedves férjem és Máté elmentek szárnyashajóval Bécsbe pár napra. A verőceiek tudták, mire készülnek, úgyhogy Gyuszi szomszédék a Frédikével és egy magyar zászlóval kivonultak a megfelelő időben a partra, és onnan integettek a fiúknak. (Frédike, felteszem, a farkincájával.) Én nem voltam jelen, valószínűleg azért nem, mert én egyszerre szerettem volna ott lenni a parton is meg a hajón is.

Mai:

A SZABADSÁG AZ ÖNKÉNT VÁLLALT, JOGOSNAK ELISMERT KÖTELESSÉGEK ÖSSZESSÉGE. MINDEN MÁS NEM SZABADSÁG, HANEM ÖNZÉS ÉS KAPZSI TÚLZÁS – mondja Márai a naplójában, 1948-ban.

vissza a lap tetejére

19. péntek

Mivel anyukámat orvoshoz szállítós nap volt a tegnapi, úgy döntöttem, utána elviszem apukámat szemüveget csináltatni. Nemrégiben ráülés útján összetörte ugyanis az olvasószemüvegét, amellyel már jó ideje nem is látott elég jól. Nem fűlt a foga a ház elhagyásához, ezért meg sem próbáltam rávenni olyasmire, hogy öltözzön fel rendesen, vagy húzza fel a lyukakkal pöttyözött, nyári ortopéd cipőjét. Benyomtam a kocsiba és elhajtottam egy közeli kis szakboltba. Felkaptattam a néptelen járdára, hogy apukámnak minél rövidebb távon kelljen küzdenie. (Nincs mozgáskorlátozott kártyánk. Evvel ellensúlyozzuk azt, hogy nagyon sok olyan autót látni, amelyikben van mozgáskorlátozott kártya, viszont nincs mozgáskorlátozott ember.) Beléptünk, apukám a maga gégemetszett hangocskáján nem feltétlenül érthetően jó napot kívánt, én pedig hozzátettem, hogy olvasószemüveget szeretnénk. Az optikus végignézett apukámon – ezt látta: kicsit nyűgös ősz ember hetvenes évekbeli rövid ujjú ingben, rövid (short) „sortnadrágban”, cipzáras mamuszban, járókerettel (gondoltam arra, hogy a látványvilága miatt amerikás magyarnak adjam ki apukámat, de ezt elvetettem, mert hátha úgy drágábban jutnánk szemüveghez) –, és a fejét rázva azt mondta: ez nem szemkérdés. Mégis szeretnénk szemvizsgálatot, feleltem, majd nagy nehezen betuszkolódtunk a pici vizsgálóhelyiségbe. Ott aztán apukám másfél dioptriával a bal szemén simán leolvasta a tábláról a számokat, s ha nem vigyázunk, fejben össze is szorozza. (Mindig jó matekos volt, egyébként sakkversenyzőnek sem utolsó.) Ugyan a jobb szeme csak 50 százalékosan teljesített, de az összeredmény feljogosította őt egy jó kis olvasószemüvegre. Ezután kérte apukám a legolcsóbb keretet (arra a kis időre, ugye…), azt az optikus beletette egy papírzacskóba, ráírta a nevet, a lencsét, majd meggondolta magát és így szólt: Üljenek le tíz percre, megcsinálom most.

Nos, azt hiszem, így vezekelt magában az optikus – komoly, lelkiismeretesnek látszó, ötvenes szakember –, miután utólag kicsit elrestellte magát azért a mondatért, amivel fogadott bennünket.

vissza a lap tetejére

20. szombat

Fél szemmel láttam nemrégiben egy tévéműsorban, és ma azon mesterkedtem, hogy összehozzam a társaságot:

Olívaolaj, vöröshagyma, csirkemell felkockázva, friss gyömbér vékony szeletekre vágva, fehérbor, bors, borókabogyó, chili paprika és 2-3 alma, négybe vagy hatba vágva.

Jól sikerült, máskor is jöhetnek.

vissza a lap tetejére

21. vasárnap

Tegnap besoroltam a kultura.hu múzeumi éjszakás szerzőkommandójába, ennek keretében elmentünk Vácra. Itt az eredménye. (Megjegyzem, a múzeumok éjszakája jelentős konjunkturális tényező volt a munkámban, pénteken 60 cikket kellett szerkeszteni, a munkahéten összesen 267-et, új rekord.)

A Vácra érkezés azonnal sajátos élményt nyújtott. A vasútállomás előtt láttunk egy „Katonai, munkaruházati, túrafelszerelés, kiegészítők” boltot, ahol a bakancsok és katonasapkák mellett egy egész kirakatnyi „kiegészítőt” kínáltak: turulos, árpádsávos, rovásírásos Nagy-Magyarország-matricák széles választékát, trianonos pénztárcákat, Adolf Hitler-smileyt (990 forint) és ilyesmiket. Volt egy figyelmeztető tábla is: „Rendőrségre bekötött riasztóval és térfigyelő kamerával védett terület”. Mégiscsak megnyugtató, hogy a rendőrség vigyázza a cuccot: lopva nem lehet széthordani, csak megfizetve az árát. Nézem az előző mondatomat, olyan, mintha áttételes lenne. Már nem is lopva hordják szét, és lehet, hogy még meg fogjuk fizetni az árát.

vissza a lap tetejére

22. hétfő

Este a szüleimtől jövet először hajtottam át a felújított és díszkivilágított Szabadság-hídon. Bohókás, haszontalan úri passzióból tettem, hiszen az a híd momentán nem vezet sehová. Lejöve rögtön elterelnek jobbra, a rakpart felé, ami nagyjából arra jó, hogy a következő hídon, a Petőfin mindjárt visszahajtson az ember Budára.

Most viszont Kisvárdára tartok, ahol idén is van határon túli színházak fesztiválja, de most magyar színházak fesztiváljának hívják, és idén is van Kisvárdai Lapok, de most fiatal kollégák készítik és máshogy írják a nevét a fejlécen (divatosabban: szögletes zárójellel és ponttal a két szó között). Lesz ma három előadás, még nem tudom, hogy fogom kibírni, mivel alig aludtam az éjjel, de majd igyekszem megőrizni az éberséget.

issza a lap tetejére

23. kedd

Jók voltak hozzám: zuhanyozós-vécés szobát kaptam a Bástya panzióban.  (Elég közel vagyok az eseményekhez ahhoz, hogy folyton haza tudjak szaladni kultura.huzni.) A második utam a Várda étterembe vezetett, kértem egy gyümölcslevest. Az ismerős pincér rázta a fejét: nem úgy van, mint korábban. Mondtam, tudom, nincsen kajajegy, de gyümölcsleves csak van, pénzért?! Mondta, nincsen, tojásleves van meg csontleves. Mondtam csalódottan, hogy a tojáslevest nem szeretem, akkor csak második fogást kérnék. Mire ő egy anya ellentmondást nem tűrésével közölte, hogy márpedig kell az a kis meleg leves, és már hozta is a csontlevest. Aztán amikor a rántott húshoz letett elém egy fél pohár szódát, akkor szinte meghatódtam.

A tegnapi színházi produkciókról – szabadkai Terápia, csíki A kék madár – majd a holnapi cikkben. A legkésőbbi előadást elvitte a vihar. Lehet, hogy az, ami bennem dúlt. Mert egyrészt szerettem volna látni a beregszászi Tragédiát a Várkertben, Trill Zsolttal Lucifer szerepében, másrészt erősen vonzott, hogy ne csak holnap, vagyis éjfél után dőlhessek el, hanem már korábban.

Hiánylista (gyümölcslevesen innen és túl):

A fesztiválmegnyitó nélkülözte H.D. Gézánkat és az ő tapsos magánszámát. Dr. Tarapcsák nem tagja a közönségzsűrinek. Sáry Laci bácsi nincs itt, nem vezényel csörömpölő kurzust. A szakmai beszélgetéseken Pinczés István az előadó, amitől nem olyan nagyon csillan fel az ember szeme. El voltunk mi itten kényeztetve az utóbbi években.

vissza a lap tetejére

24. szerda

vissza a lap tetejére

25. csütörtök

10950 forintba került vonat másodosztályon megjárni Kisvárdát. Voltaképp nem is értem, hogy ilyen árak mellett hogyan lehet veszteséges a MÁV.

Ez volt, a Kisvárdán töltött második napomat kissé elnagyoltam a cikkben (mint aki már épp elég karaktert leírt). (Gyűlölöm ezt a sietséges leadást, amely után aztán felül kell vizsgálnom magamat, és megjelent cikkemben javítani elírt neveket.)

Most talán annyit még, ami a marosvásárhelyi Hullámzó vőlegény-előadás láttán jutott eszembe (és később, az este folyamán próbáltam habogva magyarázni B. Fülöp Bözsének): az erdélyi színház sajátos színgazdagsággal bír, ami sehol máshol nem tapasztalható. Itt a lehető legváltozatosabb színészetet láthatjuk. Vannak a régi iskolát képviselő, avíttasnak ható, klasszikus öregek. Vannak a műfaj mesterei, mint például Györffy András ebben a népies Tamási Áron-darabban. Jó kiállás, komoly orgánum, messze zengő hang, tiszta beszéd és a szövegpoénok érvényesítésének fölényes biztonsága. És ott van mellette például B. Fülöp Erzsébet, akinek a színészete másik évszázad. Ő egy kis szerepben belső világot alkot, a személyiség erejével, a sűrűségével, a mélységével, a vajákosságával (plusz a zsebében hordott három pulykalábbal). Ennél modernebb, valósabb, izgalmasabb színjátszást nem is tudok elképzelni.

És a két szélső pont között ott sorakoznak a közepesek, a minthák, valamint azok, akiket avval a jóindulattal lehet csak nézni, mint a legamatőrebb műkedvelőket, mert nem kizárt, hogy ők az éjszakai portás lánya vagy a sofőr fia, akik élnek-halnak a színházért, és ez a színházcsináló közösség őket is képes és hajlandó valamelyest integrálni a színpadon. 

vissza a lap tetejére

26. péntek

Kedves férjem ma fél évszázados lett. Ez az első születésnapja árvagyerekként, úgyhogy megy is egy kisszékkel kiülni kicsit a temetőbe. (Azt mondja, rossz az, ha az embert már senki nem szólítja kisfiamnak.) Eper és pezsgő reggelit szervíroztam.

Ritkán járok az iwiw-ben. A múltkor beléptem és megláttam a kezdőlapon, hogy egy volt iskolatársam épp ötvenéves, gyorsan írtam neki gratulát. Azt válaszolta vissza, hogy nyugodjak meg, nem olyan szörnyű!

Más. Olvastam ezt tegnap az indexen, nagy tetszésindexszel. Megjegyzem, egyáltalán nem lep meg a dolog, mert tudom, hogy növények és állatok hihetetlenül rafináltak bírnak lenni. Vegyük például struccnét, vagyis a domináns nőstényt struccéknál. Eltűri, hogy az ura más struccnőkkel hetyegjen, sőt engedi, hogy a nők nála helyezzék el a futó kapcsolat gyümölcsét. Aztán amikor összegyűlnek mind a tojások, akkor háziasszonyként nekiáll rendet csinálni, és addig pakolgat, míg az ő tojásai mind belülre kerülnek, a zabitojások pedig szépen körbeveszik a törvényeseket. Innentől kezdve jöhetnek a hiénák és egyéb kedves, strucctojásra vadászó állatok, akik az egyszerűség kedvéért történetesen pont a külső körön elhelyezkedő tojásokat fogyasztják el. Ügyes.

vissza a lap tetejére

27. szombat

Rémülten arra ébredt kedves férjem, hogy ő már közelebb van a száz évhez, mint nem. Mondjuk nekem is fura, mert eddig még sosem volt dolgom ötvenes palival!

Tervezgettem tegnap estére, hogy elmegyek a Nagykovácsi Nemzeti Színház Énekes madár-előadására, de mivel nem gyakori, hogy összejövünk itt mind a négyen, inkább maradtam a családdal. Vasárnap este lehetne még megnézni, de sajnos akkor máshová megyek, amit szintén régóta tervezgetek.

Csak nemrég jöttem rá, hogy én voltaképp minden reggelihez harmatos rózsát tehetek az étkezőasztalra, és azóta teszek is. Épp csak nem karddal vágom le, mint a szívszakasztó Gabriel Byrne D’Artagnanként a Vasálarcosban, vagy Bessenyei várkapitány A koppányi aga testamentumában.

vissza a lap tetejére

28. vasárnap

Milyen nagyszerű vívmány, hogy a technika mindenre képes, és mivel demokratizálódott, egyre szélesebb körben használatos, így mindenki mindenre képes!

Amikor Diana hercegnő 1997-ben meghalt autóbalesetben, akkor a helyszínre még kellettek paparazzók. Minden bizonnyal készítettek fotókat (ha már úgyis arra jártak), de vagy megtartották maguknak, vagy – ami valószínűbb – voltak még újságok és szerkesztők, amelyek-akik nem közölték ezeket. Ma viszont bármelyik mentőautóban ül valaki, aki lefényképezi az éppen meghalt sztárt, és az internet jóvoltából a kép azonnal bejárja a világot. És még ezt nevezzük fejlődésnek.  

vissza a lap tetejére

29. hétfő

Épp állítottam valakinek Kisvárdán, hogy Tamási Áront ma már nemigen lehet elképzelni színpadon máshol, mint erdélyi színházakban. Ők autentikusnak tűnnek vele, megvannak hozzá az ízeik, a hangjaik, az önazonosságuk. Itthon általában mesterkélt mórikálásnak hat Tamási népies bája. Számomra épp ezt igazolta tegnap este az Énekes madár a Nagykovácsi Nemzeti Színház előadásában. (Lehetséges egyébként, hogy volna mód Tamási darabjaiba kicsit mélyebben belenézni, és akkor ki tudja, nem látnánk-e egyebet is. Például az Énekes madáré voltaképp elég szemét történet. Szinte mindenki szinte mindenki ellen. Senki nem tisztel senkit. És a sok mesés gonoszságon csodák segítségével felülemelkednek az ifjú szerelmesek. /”Sár. Sár és gyűlölet van az alján minden csillogó, nagy szerelemnek” – jut eszembe Radnóti verssora./)

Normális körülmények között a templomkertben játsszák a produkciót, ami biztosan sokat ad hozzá a hangulathoz, de most az időjárás szeszélye miatt az iskola tornatermében prezentálták. A bordásfalak, rudak, kötelek, hálók kevéssé gazdagították az élményt, plusz akusztikailag is messze elmaradt a terem a kívánatostól. Gados Béla és Oberfrank Pál alakították az öreglegényeket, Kubik Anna és Gábos Katalin a vénlányokat, Bánfi Kata és Lajos András a fiatalokat. Érződött, hogy a helyi közönség számára kedves az előadás, és nekem is volt némi örömöm, főképpen az, hogy Gábos Kati csöppet sem hat úgy, mintha Nyíregyháza óta kijött volna a színészi gyakorlatból.

Egyszer kicsit felnevettem. Amikor Oberfrank mint Lukács így válaszolt a kicsi Magdónak: Eszter nénédet most ne emlegesd! Hirtelen eszembe jutott ugyanis, hogy ezt Rubold Ödön milyen frenetikusan mondta a Nemzeti Színházban 1987-ben. (Úgy tippelem, abból az előadásból van meg a darab Juhász Rózának is, aki a nagykovácsi bemutatót rendezte.) 

vissza a lap tetejére

30. kedd

Tegnap életbe lépett az uborkaszezonra bazírozó, kicsit lazább nyári munkarend, de sajnos az internet és a szerkesztőségi rendszer szokatlan lassúsága miatt nem volt mód észrevételeznem. Nem is az, hogy csak ľ 5-kor jutott időm ebédelni, hanem a reggeli zuhanyozás sem előzte meg félóránál többel az ebédet.

Különben meg dühös voltam. A könnyűzenei beszállítók töménytelen mennyiségű anyagot küldenek. Ha egy zenekar úgy dönt: „stúdióba vonul”, ám félúton visszafordul a slusszkulcsért, az már hír. (Arról nem is beszélve, hogy ha egy külföldi rapper pofon üti a nőjét, azt is átnyújtják nekünk, pedig ilyesmit nem közlünk.) Ha valaki fellép valahol, azt a megelőző két-három hónapban többször is eladják nekünk. És mindehhez képest nekem egy BKV-busz fenekéről kellett leolvasnom vasárnap délután, hogy szombaton este Budapesten adott koncertet Gianni Morandi. Ami bosszúság, mert ha erről időben értesülünk, akkor bizonyára szívesen elmentünk volna.

Írtam itt, hogy megszűnt a CompLex Magazin, de lesz majd helyette valami más. No, meg is van, elküldték a bemutatószámot. HR háttér a neve, erősen szaklap – nem árulják az újságosnál, előfizetni lehet 7500/félév –, mondjuk engem nem köt le, de Annamarink, aki ért hozzá (és erről a héten oklevelet is kap), azt mondja, jó a lap. A sok munkaügyi és munkajogi informatív anyag után jövök az utolsó oldalon, mint valami vonzó sportrovat, esetleg „a színes”. 

vissza a lap tetejére

31. szerda

       Ilyen nap meg nincsen is.

vissza a lap tetejére

vissza a napló oldalra

Stuber Andrea honlapja

vissza a főoldalra