Méregből s mézből

Az ember tragédiája

Kolibri Színház

Hogy a Kolibri Színház bemutatta Az ember tragédiáját, az egyfelől rendkívül szép vállalás, másfelől viszont természetes. Mivel egy gyermek- és ifjúsági, avagy családi színházzal szemben jogos elvárás, hogy közönségét beavassa a legnagyobb magyar klasszikus művekbe is. És a Kolibri színésztársulatának bizonyára hasznára válik szakmailag, ha ilyen kaliberű művel foglalkozik, mint amilyen Madách Imréé. Akkor is, ha a Tragédia talán nem kínál igazán vonzó színészi feladatokat. A három főszereplő osztályrésze sok nehéz szöveg tételhelyzetekben, a többiek pedig jobbára statisztálnak.

A színház igazgatója, Novák János vitte színre a darabot, összegezve azokat a színházi eszközöket, amiket az elmúlt évtizedekben ebben a kis színházban kipróbált és megtanult. Fontos rendezői döntésként az első színeket (valamint a végén az utolsókat) a színház előterében játszatja, amihez egy fa emelvényt építtetett, erre mászik fel az Úr, vagyis a bizalomgerjesztő Szívós Károly. A gondolat logikus – az álom odabent, a színházban zajlik le. Ám nagy árat fizetünk érte: kényelmetlenül, zsúfoltan, állva, a szereplőket alig látva kezdünk bele az előadásnézésbe. Könnyen előfordulhat, hogy ez kedvcsináló helyett inkább kedvelvevőként működik.

Igaz, kellemesnek is mondható ez a zenés bevezető: a Kolibri fiatal színészei játszanak különböző hangszereken, ez most is jól veszi ki magát, amikor Novák János muzsikáját adják elő pezsdítőleg. Hasonlít ez kicsit az operák nyitányához: előrevetítenek néhány későbbi motívumot. A londoni szín árusai kínálják itt a madáchi portékát, s amit testközelből szemügyre vehetünk, az zömmel ordítóan hamis, feltűnően csinált. Paróka, tollas angyalszárny, hozzávetőlegesen megvarrt jelmeznadrág, ilyesmi. Az viszont kedves adottság, hogy amikor az Úr a két fát Lucifernek adja, akkor meg is mutatja, melyik az a kettő a Kolibri falára festett dzsungelből.

No de lépjünk beljebb, a színházterembe. Elöl a színpad, a nézőtér mögött pedig egy másik színpad, az azon fellépőket kivetítik a színpadi színpad hátuljára. Ez ugyan segít abban, hogy látszólag nagyobb tér álljon rendelkezésre, s csalóka módon elférjenek a tömegjelenetek, de ez is a színészeket sújtja. Ott vannak mögöttünk élőben, ám nem őket nézzük hátra fordulva, hanem a képi másukat.

A rendezői elképzelés másik meghatározó eleme az, hogy Novák János nem egy konkrét férfit visz végig a történelmi képeken. Ádámot mint a férfinem képviselőjét több alakban, különböző életkorokban jeleníti meg, Ádám-álarcos férfiak közül jelölve ki az épp esedékes alanyt. Vagyis nem egy színész játssza Ádámot, hanem tizenegy, a legfiatalabbtól, a paradicsomban terepmintás bermudában fellépő Nizsai Dánieltől az eszkimókat csíkos kötött sapkában-sálban felkereső Kormos Gyuláig. Ennek az a természetes következménye, hogy megnövekszik Lucifer és Éva szerepe és jelentősége, azon egyszerű okból, hogy őket egész estés, fejlődő, ívet építő munkával kelti életre egy-egy színész. Orosz Klaudia tervező pedig jól megválasztott kellékekkel és kiegészítő ruhadarabokkal segíti őket hatékonyan.

Lucifert a Kolibri dramaturgja, az egyébként színészi diplomával és régről színészi és filmszínészi gyakorlattal is rendelkező Horváth Péter játssza. Impresszív figura: Joker-jelmezben, zöld hajjal. (Ujjain sötétvörösre lakkozott a köröm, ennek konnotációja enyhén zavaró is lehet mai napság.) Koros, tapasztalt, kedélyes alak. Hozott magával dali színházi nevetéseket, megnyerően gátlástalan reakciókat: ó!-kat, á!-kat, ah!-okat. Amikor az Úrnak azt mondja: Hol a tagadás lábát megveti, világodat meg fogja dönteni – épp csak hozzá nem teszi, hogy bi-bi-bííí. Majd kifejezett élvezettel figyeli, mire jut ez a sok, Ádám nevű pasas a mindig újabb próbákat és konzekvenciákat hozó történelmi szituációkban.

Az Évát alakító Nyirkó Krisztináé a legfigyelemreméltóbb teljesítmény. Kicsi, törékeny lánynak mutatkozik az „Örök nő” szerepben, ugyanakkor ok- és célszerű határozottságot mutat. Például amikor Ádám döntésére kíván hatni. (Lám, megjelent az első bölcselő! – mondja Lucifer a második színben, nota bene, nem egy férfira, hanem egy nőre.) Vagy amikor szembe akar szállni Róma népével, vagy amikor pénzt szed ki a férjéből Prágában. Nyirkó Krisztina játéka már csak azért is imponáló, mert talán ő az egyetlen, aki pontosan mondja a szöveget, nem csak úgy körülbelül hozza a sorokat – amire sajnos számos példa akadt azon a délutáni előadáson, amely meglehetős színészi dekoncentráltságot mutatott. Nemritkán beszéltek egymásra a szereplők, és olykor kihagyások, ugrások is előfordultak.

Az ember tragédiája olyan gazdag, dús, nehéz szöveganyag, hogy e majd’ háromórás mozgó, színes előadás során elejétől a végéig felfogni és birtokba venni talán nem is sikerülhet a közönségnek. De az szinte biztos, hogy mindenki hazavisz belőle magának valamit.

Madách Imre: Az ember tragédiája (Kolibri Színház)

Főszereplők: Szívós Károly, Horváth Péter, Nyirkó Krisztina, Nizsai Dániel, Fehér Dániel, Krausz Gábor, Bodnár Zoltán, Mészáros Tamás, Tóth József, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Mult István, Gazdag László, Kormos Gyula

Tervező: Orosz Klaudia

Digitális tervező: Kovács Ivó

Dramaturg: Horváth Péter

Zene: Novák János

Rendező: Novák János

Kolibri Színház, 2021. november 16., kb. 180 néző

Stuber Andrea