A sudár mosonmagyaróvári naiva

Rujder Vivien Junior Prima-díjas

„Azért szeretem a szakmánkat, azért olyan csodálatos, mert egy élet alatt eljátszhatok akár száz sorsot is. Vagy megélhetek a sajátommal együtt akár száz életet, vagy többet, ha szerencsés vagyok.”

„Különleges egyéniségnek láttam a felvételin – mondja Rujder Vivienről egykori osztályfőnöke, jelenlegi igazgatója, Máté Gábor –, színészileg szinte semmit sem mutatott (hál'isten), szőke volt és önmagát adta. Később is ezt őrizte végig a felvételi alatt, még akkor is, amikor a második és a harmadik forduló közötti egy hétben hosszan próbáltunk belőle előbányászni valami olyasmit, amivel tanártársainknak is bizonyítani tudjuk, hogy képes a színművészet elsajátítására. Az iskolai évek alatt hatalmas fejlődést mutatott, bejárta az utat a teljes értetlenségtől a lehető legnyilvánvalóbb alkalmasságig, a harmadik évben már mindenki számára kiugró volt színészi tehetsége”. Ezt tanúsíthatja az egyszeri néző is, aki látta az Ódry Színpadon a harmadéves Máté Gábor – Dömötör András osztály Brémai muzsikusok című zenés vizsgáját, amely – túllépve a gyerekelőadáson – voltaképp az Állatfarmmal ötvözte a mesét. Rujder Vivien a szőke fürtjeivel, a tágra nyílt, kék szemével, fehér kötött-horgolt ruhában és sálakban, összeszorított öklével felejthetetlen Báránynak bizonyult. (Úgy felkészült a szerepre, hogy azóta is minden tud a bárányokról. Egyebek közt azt, hogy ez az állat nem képes tolatni, csak előre menni.)

A sudár mosonmagyaróvári lány sokáig balett-táncosnőnek készült, és viszonylag hirtelen fordulattal vett irányt a színművészet felé. Az egyetem utolsó éveiben a Katona József Színházban töltötte szakmai gyakorlatát, de közben játszott két Orlai-produkcióban, valamint emlékezetes Erzsikéje volt a budaörsi Liliomfinak, amellyel Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila letették a Sztalker Csoport névjegyét a magyar színházi élet asztalára. Még nem volt diplomás színésznő Rujder Vivien, amikor a Katona A nők iskolája-előadásában Ascher Tamás rendezésében a mestere, az Arnolphe-ot játszó Máté Gábor szemet vetett rá, a nevelt lányára. Olyan klasszikus naiva volt, szőkén, sápadtan, nagyszeműen, rózsaszínben, amilyenként annak idején a színiegyetemre érkezett. És egy este alatt bemutatta, mit tanult mint színésznő és mint a boldogságáért ártatlanul küzdő-ravaszkodó, Ágnes nevű Molière-hősnő.

Az elmúlt években sorra megtalálták őt filmes és tévés feladatok, amelyek országos népszerűséget is hoztak. Ezenközben a Katonában szerepek sorával érlelik tehetségét. Színészi fejlődésének szép állomása például a Vastaps-díjat érő Hajnalka a Rozsdatemetőben, vagy a szerelmes Izidóra a Bánk bánban, vagy a világítóan tiszta, bátor, mesterkéletlen Desdemona az Othellóban. Minden reményünk megvan a legfényesebb kiteljesedésre.

Stuber Andrea