Szerenkénti döntő

Tipli  (Kolibri Színház)

Tasnádi Istvánt és Vidovszky Györgyöt régi, bejáratott munkakapcsolat fűzi össze; közös produkcióik közül csak a Kolibri Színházból emlékezhetünk a Cyber Cyranóra és a kettős:játékra. (Emlékszünk is.)

Ezúttal Krausz Attilát „vették be” alkotói körükbe, akinek 2017-ben megjelent Tipli című regénye már a második kiadásnál tart. A mű alkalmas alapanyag ahhoz, hogy Tasnádi és Vidovszky érvényes ifjúsági színházi előadást készítsen belőle. Olyat, ami mondjuk a 14+-os nézők számára megragadó, a szülő- és nagyszülő-korosztály számára pedig egészségesen rettentő. Olyat, ami egyszerre hűvös és keserű, energikus és melankolikus, zordan humoros és drámai.   

A Tipli hősei életkezdő lakótelepi fiatalok, igen szerény perspektívával. Kaparunk, mint a bolond, mégis kerül a siker / Ütött-kopott 1-es Golf, meg devizahitel / Mondják ne ugass! mer’ itt minden megvan, ami kell / Felvétel a Mekibe, meg tescós álomkarrier – amint azt elrapelik. Peti (Nizsai Dániel) elhatározza, hogy márpedig ő kitör innen, elmegy az országból. Ésszerűen megállapítja, mi kell hozzá: nyelvtudás, pénz, munkalehetőség odakint. Haverjai segítségével – és a btk. több pontjának durva megsértésével – meg is szerzi mindezt. A vége aztán nemcsak a frappáns  slusszpoén (nem spoilerezem el), hanem a felismerés: Az emberek adják a biztonságot, akik ismernek, és akiknek számít, hogy mi van veled. Tudni akarod, milyen ember vagy? Nézz körül. Nézd meg, kik vesznek körül, kik fontosak neked és kinek vagy te fontos. Az ő tükrükből tudod, hogy ki vagy te. És mi marad, ha elveszik a tükröket? Csak te! Egyedül. És hirtelen fogalmad sincs, ki vagy nélkülük.

A Kolibri Színház Pincéjében bemutatott Tipli-előadáshoz Vidovszky György nem sok eszközt használ, de azok célirányosak és igen alkalmatosak. A plafonon egy monitor, amely mögött kamera bujkál. A képernyő olykor a kamerára közvetlenül ráforduló szereplőket mutatja, de a kormányablak kijelzőjeként is szerepel. Különböző méretű dobogók tagolják a teret, s ezek szintén felvesznek néhány nem várt funkciót. Mindenekelőtt pedig színes kordonszalagok állnak rendelkezésre, amelyek a tenyérnyi tartótokjukba beleugorva bármilyen szerepben feltűnhetnek a játékban.  Illés Haibo díszlet- és jelmeztervező a szereplők ruhájával mintha még valamiféle csíkdramaturgiát is működtetne.

Lényegi eleme az előadásnak a zene – Monori András munkája –, s nem kevésbé a dalszövegek, amelyeket a DSP rapcsapat jegyez. (Az a kedvenc zenéd, amit a legtöbbet játszanak – mondja egy soruk, de nem tudom, hogy amit ők csinálnak, avval mi a helyzet.) Mindez azonban csak felvezetés vagy megágyazás a négy színésznek, aki nagy erőbedobással és fáradhatatlan fregolizással alakítja a történet tíz szereplőjét.

A főhősben, Nizsai Dániel Petijében némi kamaszos báj, enyhe zavarral vegyített jószándék és rendes adag racionalitás van. A legtöbb figura Bárdi Gergőnek jutott, aki fizikailag ugyan nem hat félelmetesnek, de a magabiztos kiállása, a fölényes helyzetfelismerései meggyőznek arról, hogy Kokkerként vagy Janibáként is uralja a kényesebb szituációkat. Krausz Gábor Raskója esetében a kényszeredett mosolyból érződik ki a megfelelési vágy, az a fajta, amivel a legszerényebb és legközönségesebb igényeket támasztóknak szeretne tetszeni. Igazodási pontként Raskó hozza be Forrest Gumpot mint példaképet: rákhalásznak állni, abból meggazdagodni, majd egész nap csak füvet nyírni.

A lányszerepeket Kőszegi Mari játssza. Két lányszerep akad: az egyik a laza egyetemista, Dóri, aki részint angolul, részint szexelni tanítja Petit, és nem forszírozza különösebben az érzelmi vagy kapcsolati kötődést. A másik Ágika, a lakótelepen lakó ukrán lány, akit a fiúk gátlás nélkül használnak fel ügyeikhez, ha szükségük van rá. Neki kell például ukrán maffiózóként fellépve telefonon megfenyegetnie az egyetemi HÖK-ös drogdílert, aki nem akar fizetni Peti viszontagságosan szerzett árujáért. Kőszegi Mária telefonos attakja lehengerlő, pompás színészi magánszám orosz nyelven.

A Tipli-előadásban akad néhány kiemelkedően szép színházi pillanat, amikor stilizációvá csúcsosodik a kép, és a megjelenítési forma tökéletesen fejezi ki az érzetet. Ilyen, amikor Peti és Dóri szeretkezéseit Kőszegi Mária és Nizsai Dániel voltaképp a pár cipőjükkel játsszák el, vagy amikor a kábszeres trip keretében az egyik szereplő a plafonon jár.

A Tipli mai magyar fiatalokról ad képet. Nem az összesről és nem minden típusról persze. Aki nem fél látni, menjen és nézze meg.    

Stuber Andrea