A minden és a semmi

Kosztolányi: Nero

A kormányrendelet úgy jött azon a kora novemberi estén, mint borult égből villámcsapás. Azonnali hatállyal megharmadolta a színházi előadások közönségét. Másnap a Stúdió K Színház nézőterére 21 széket sikerült az előírásoknak megfelelően letenni a Nero című produkcióhoz. Ültünk ott, nézők, akár a magányos csillagok. Velünk szemben, a játéktéren is magányosok ültek: Nero és az antik Róma ilyen-olyan hatalmasai és hatalmatlanjai. Bár egyáltalán nem úgy festettek, mint akiket az ókorból szalasztottak.

Fekete Anna díszletének színei a sárga és a fekete. Akárcsak az SZFE-s maszkoké. A díszlet formája szögletes, geometrikus és perspektivikus. A játék kezdetekor az oldalán fekvő méretes, sárga csonka gúla felénk eső részében két fekete ruhás színész foglal helyet. A székeik feltűnően képességesek: minden helyzetben stabilak, a patkolt-preparált lábaiknak köszönhetően. A gúla távlatos végében kicsi, pianínó forma billentyűs hangszer feketéllik. Az szolgálja Nero művészetét, némán. Játszani lehet rajta, de zeneszerű hangot nem ad ki magából, csak kattog-nyikorog. Az uralkodói dalnok nem szaval, nem énekel előttünk. Az már az alapműben is úgy van, Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regényében, hogy a császár-poéta verseit nem ismerjük és nem tudjuk minősíteni. Mondják Neróról, hogy dilettáns, tehetségtelen. De úgy mondják ezt a korabeli kortárs írók, költők és egyéb toll- meg szóforgatók, ahogy bármely összeverődő művésztársaság köszörüli nyelvét az épp távollévő szaktárson. Mindenesetre mélyről jövő lekezeléssel beszélnek a verselő császárról. Nem tudják, hogy már egy kis hétköznapi kollégasimfelésnek is komoly a kockázata.

A színpadon a lehetetlennel határos autentikusan eljátszani egy másik művészeti ágban mutatkozó tehetséget, mondjuk irodalomit, zeneit vagy képzőművészetit. A tehetségtelenséggel is ugyanez a helyzet. Bár egy ellenpélda rögtön adódik: Molière A mizantróp című darabjában felléptet egy rossz költőt, Oronte-ot, aki elszavalja klapanciáit a színen. Ám ott a biztonság kedvéért a címszereplő Alceste részletes szakmai bírálatnak veti alá az elhangzó művet. Így legalább eligazítást kapunk a művészi értékítélethez. (Adott esetben a sértődés garantálva. Oronte még jogi útra is tereli az ügyet, ami józan ésszel elgondolva mégiscsak abszurd, de hát van olyan realitás, amelyben maga a józan ész ugrik be az abszurditás szerepébe.)

A Stúdió K Nero-bemutatójához Garai Judit készítette a szövegkönyvet Kosztolányi regényéből. A színrevivő Hegymegi Máté a fiatal rendezőnemzedék egyik legelismertebb és legkapósabb tagja. Rangos vendéget hívott a címszerepre a Vígszínházból: ifj. Vidnyánszky Attilát. Az ő Nerója egyszerű, rokonszenves, nyurga fiatalember, testhez tapadó fekete ingben, mackószerű nadrágban. Olykor mélyen, ihletetten lehunyja a szemét. Őszinte érdeklődés van benne, kisfiús esendőséggel próbálkozik a kapcsolatteremtéssel. Csillog a szeme, tiszta, naiv a mosolya. Közben elő-előjön fojtott türelmetlensége. A szövege ritmusán érhető ez tetten. Gyorsan és pontosan beszél, ráüti szavait a vele dialogizálóra, meg sem várva a másik mondatának végét. Ahogy gyakorlatot szerez a császármunkában, lassan megkülönböztethetetlen lesz, hogy ő manipulálja a körülötte élő élhetetleneket, vagy azok őt.

Megkérdezhetjük, hogy ez a jószándékúnak látszó, érdeklődő, egészséges, sportos fiú mitől lesz hamarosan ádáz, duhaj, gátlástalan és kegyetlen gyilkos. De a lelke és a jelleme megértéséhez valahol ott kellene hozzáfognunk, ahol a regény és a színdarab kezdődik. Mindjárt az elején Nero szeme láttára mérgezi meg az anyja az apját (nevelőapját). Másnap Nero lesz a császár. Nagyjából ezen a ponton már fel is adhatjuk, hogy beleéljük magunkat a helyzetébe.

A Stúdió K színészi közege támogatja a vendég címszereplőt. A sötétségből előbukkanó, majd a sötétségbe belevesző fekete ruhás alakok közlekednek a sárga idomban. Ez a díszletelem egyre inkább úgy hat, mintha dobozbörtön lenne. A végén félrebillentik a szereplők, de így is rájuk zárul. Nyakó Júlia Agrippinaként a császári nagyságot megőrizte; elegáns, határozott és eltéveszthetetlenül anyahangú. Homonnai Katalin a császár elhanyagolt kislányfelesége: Octavia, sok fekete gyönggyel. Pici, törékeny, méltósággal tehetetlen. Olyannyira nincs szava, hogy szövege nagy részében nem is önállóan közöl, hanem narrálja magát Kosztolányi szavaival. Spilák Lajos, aki zenészből vált az évek, évtizedek során meghatározó, erőteljes színészévé a Stúdió K-nak, Senecát formálja meg taktikus óvatossággal és ösztönös fölénnyel. Emlékezetes a többek által végig asszisztált halála és annak önkéntes, szenvtelen tudósítása. Lovas Dániel több szerepe közül a szotyolázó testőrparancsnok, Burrus képében markánsabb. Sipos György rivális költőként halk, nagyon mai, vonzóan színpadiatlan hangot üt meg. Pallagi Melitta társul ehhez a tónushoz, aki épp úgy a csonka gúla végében bukkan fel először, mint a mini pianínó. Ahogy felénk fordul, rögtön látjuk, hogy Pallagi Melitta Poppaeája az a nő, aki talán uralkodni tud az uralkodó felett. Ő szervezi meg az első énekesi-költői fellépést a császárnak az amfiteátrumban, telt ház előtt. Nero az utolsó pillanatban kicsit megretten, és tétován ezt mondja: Jobb lenne talán, ha valamivel kisebb közönség lenne. Felnevetünk erre, 21 nézők a színházban. Mi vagyunk a szűkített keret.

Kosztolányi Dezső 1921-ben adta ki ezt az első regényét, a Nerót. A kortársi publikum azonnal tudni vélte, hogy a tehetséges költőben, Britannicusban önmagát látta a szerző, a hatalma csúcsán lévő dilettáns kollégában pedig Szabó Dezsőt, a keresztény-nemzeti kurzus fő alakját írta meg. Éles sajtóharcban álltak ők ketten az idő tájt. Ez a titkos megszemélyesítés a maga kétes dicsőségével azóta idejét múlta – napjaink olvasói/nézői talán nem is ismerik Szabó Dezső nevét és munkásságát. Ám ettől még máig az hat a dráma kulcsjelenetének, amikor Nero Britannicushoz közelít, s megpróbál szakmailag barátkozni vele. Ifj. Vidnyánszky Attila szívből behízelgő, ahogy elismeri kitagadott féltestvére és sikeres költőtársa erényeit. Samudovszky Adrián e. h. pedig olyan nyílt természetességgel hűvös és értetlen Britannicus, mint aki integer személyiségként épp egy másik bolygón jár. Nincs közös pontjuk. A türelmét vesztett császárból előbb-utóbb kitör az indulat. „Minden az enyém. Az is, ami nincs” – jelenti ki megfellebbezhetetlenül.

 „Nem, az az enyém – feleli Britannicus. – Ami nincs, az mind az enyém. A semmi nem a tied. Csak a minden”.

Ami történt, az Nero szempontjából megbocsáthatatlan. Ő művészként pontosan azoknak a kiemelkedő alkotóknak a lelkes szakmai elismerésére vágyik, akiktől sosem fogja azt megkapni. Ha esetleg mégis megkapná, legfeljebb kényszerből és csak formálisan adják meg neki. Amikor ezt Nero felismeri, onnantól kezdve már nem versenyezni és győzni akar, hanem pusztítani és eltörölni. „A keserű nem gyógyítható édessel. Csak keserűvel” – ahogy Seneca mondja.  Ami nem lehet az övé, az inkább ne legyen – gondolhatja magában Nero. A Szabó Dezső-i helyett talán ez a kortársi motívum az előadásban. Még az is lehet, hogy ezen a ponton ifj. Vidnyánszky Attilába hirtelen másik személyt lát bele az ember.

Női hang énekelte Ave Caesarral kezdődik a játék, és úgy is fejeződik be, miután ifj. Vidnyánszky Attila már a hangszert is összetörte, széttaposta. Van az előadásban bizonyos gőg. Hegymegi Máté rendezése nem bont ki, nem magyaráz, nem pepecsel. Jeleket ad és színészi energiákat terel irányba. Hatásosan használja mindehhez Tarr Bernadett már-már kísérteties zenéjét és vérfagyasztó hangeffektusait. Hozzáértő munka. Csak valahogy nincsen hozzámférése.

„Játszani, az nem könnyű dolog – mondja Nero. – Azt mutatni, ami nincs, kitalálni a semmiből valamit, és vigyázni, hogy hasonlítson ahhoz, ami van.” Ez a Stúdió K-ban sikerült. A Nero következő előadása után, az újabb hirtelen kormányrendeletnek megfelelően bezárt a színház, és úgy fest, hogy magára marad a bajban. Túlélési esélye csekély. Császárunk nem hódol a művészetnek.

Nero. Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő című regénye alapján a szövegkönyvet írta: Garai Judit. A Stúdió K Színház előadása. Rendező: Hegymegi Máté. Szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila, Spilák Lajos, Pallagi Melitta, Nyakó Júlia, Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Sipos György, Samudovszky Adrián e.h.

Stuber Andrea