Junior Prima-díj 2020

Pallag Márton

színművész

Marci rendkívül bátran próbál, mégsem tolakodó, hanem szerény, és ez a kettő ritkán párosul. Nyugalmat áraszt magából, de közben fel is dobja a próba hangulatát – mondja Pallag Mártonról Pass Andrea író, rendező.

Kellett a sorsnak komoly összjátékot produkálnia ahhoz, hogy Pallag Márton színész legyen. 1991-ben született Debrecenben, és gimnazistaként látta a Vidnyánszky Attila igazgatta Csokonai Színházban Horváth Csaba rendezésében A tavasz ébredését. Ez az – gondolta a nyúlánk fiú. Harmadikba járt, amikor a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem először hirdetett fizikai színházi koreográfus osztályt, ám akkor nem tudott elég számú hallgatót felvenni Horváth Csaba. Így hát egy évvel később debütált ez a képzési forma. Az érettségiző Pallag Márton ugyan nem tudta, mi is ez a dolog, amit a prózai színész osztállyal párhuzamosan indítanak, de az épp elég volt neki, hogy ha oda kerül, akkor Horváth Csaba tanítványa lesz. Mellesleg – egyáltalán nem mellesleg persze – Lukáts Andoré is.

Az osztályban eltérő életkorú és érdeklődésű diákok kerültek össze, és a legkülönbözőbb feladatkörökben próbálhatták ki magukat. Ki-ki megkapta a neki való szakmai útravalót az osztályvezetőkön túl Zsótér Sándortól, Gál Esztertől, Székely Gábortól, Máté Gábortól, Goda Gábortól.

Végzés után Pallag Márton igent mondott Horváth Csaba hívására, és a Forte társulat tagja lett. Ami jelenti egyfelől a tőről metszett alternatív színházi működést, szkénés, trafós előadásokat, másfelől vendégként részt vesz egy nagy vidéki színház munkájában is: szerepel Horváth Csabánál a székesfehérvári Vörösmarty Színház drámai vagy akár musical-előadásaiban.

A Horváth Csaba rendezte produkciókban Pallag Márton eleinte egyike volt a fegyelmezett, alázatos, elképesztő fizikai és koncentrációs teljesítményt nyújtó fiatal színészeknek. A magas, ruganyos, hajatlan, mély tekintetű fiú. Aztán ő lett Raszkolnyikov – sokkot kapott az olvasópróbán a hírtől, hogy neki szánták a Bűn és bűnhődés főszerepét, azonnal elment a hangja –, és egyszer csak észre kellett venni, hogy kivált a társulatból. Mármint úgy, hogy kiváló lett. Hívta már Zsótéron túl Hegymegi Máté, Pass Andrea is, Nagy Péter István vizsgarendezésbe az Ódryra, és amikor a Fortén kívül dolgozik, kiderül, hogy oszlopnak való: támaszkodni lehet a színészi személyiségére, biztonságot kapni tőle. Nézőként. Gondolhatni, hogy alkotótársként, partnerként meg főleg. Azon kevés jó színészek egyike – mondja róla Horváth Csaba –, akinél nem volt meg minden adottság, tulajdonság, felszereltség ahhoz, hogy ilyen jó legyen. Kellett hozzá a tehetségén túl az a fáradhatatlan, szorgalmas és szisztematikus munka, amit a fejlődése érdekében elvégzett és végez ma is.

A tavaszi karantén az épp időben jött pihenés és a boldog babázás lehetőségét adta meg Pallag Márton számára. De most már színpadra éhesen próbál Pass Andreánál.

Stuber Andrea