Benn a bárány

Aska és a farkas

Szabadkai Népszínház Magyar Tagozat

Aska, a különc bárány a Nobel-díjas szerb író, Ivo Andrić teremtménye, és a meséje természetesen nem juhokról szól valójában, hanem emberekről. 

Az Aska és a farkas A lőportorony című novelláskötetben szerepel. Az alapanyagot kézhez kapta ifj. Kucsera Géza zeneszerző, majd Zalán Tibor író, dramaturg. Az ifjúsági musicalnek is nevezett végeredményt először Békéscsabán láthatta a közönség 2010-ben. Hernyák György rendezte, aki aztán két évvel később „hazai pályán” is színre vitte a művet, a Szabadkai Népszínház Magyar Tagozatának színészeivel a Jadran Színpadon. Az előadást – amely egyébként nem emlékeztet a maga nemében szintén sikeres békéscsabai bemutatóra – a gyereknap alkalmából vette elő archívumából a vajdasági színház, és a felvételt elérhetővé tette a héten, vasárnap éjfélig.  

Megkapó tájképet nyújt a színpad: növényzet, víz, fölötte fapalló, dimb-domb, csörgedező patak. (Bár a csörgedezés folyamatos hangja, meglehet, élőben akár gondot is okozhatott a nézőknek.) Bebóklásznak a színre egymás után a fehér szőrméket öltött színészek, mind rágcsál valamit a kezéből. Amikor úgy nyolcadiknak Pálfi Ervin érkezik, a járása ritmusából, a mozdulataiból, a fejrázásából, dörgölőzéséből ismerem fel – de akkor azonnal –, hogy birkanyájat látok. Köztük a hordóformára öltöztetett Vicei Natália lesz a megkülönböztetett anyajuh, akinek Pámer Csilla személyében különleges, itt már első pillantásra elütő, fekete báránykája van.

Mindazonáltal a nyáj bevonulását megelőzte az előjáték, amelyben Kovács Nemes Andor mint fekete bőrruhás rocker farkas elmerengett életen és halálon. És elkezdett visszaemlékezni arra a napra, amely megváltoztatta a szemléletét.

Itt közbe kell vetni, hogy a békéscsabai Aska és a farkas-produkcióban még a megöregedett Aska indította az előadást, az ő flashbackjeként elevenedett meg a történet. Hogy Szabadkán viszont a farkas memoárja kerül elénk, az több szempontból is furcsa. Egyrészt mert neki semmilyen tudomása nem lehet arról, ami a nyájban vagy a kis Askával történt. Másrészt mert – vigyázat, spoiler! –, őt a mese végén a vadászok megölik, tehát nincs jövője. Nem lesz módja idős korában előadni a történetét.

Rendben, kicsire ne adjunk, és Kovács Nemes Andor vonzó színész, miért is ne néznénk őt szívesen a keretjátékban. De a főszereplő, az előadás napsugara így is, úgy is Pámer Csilla báránya.

A birkák már az első, farkasra figyelmeztető jelzésre csoportba és kórusba állnak össze és Kusturicát idéző, vérpezsdítő szerb zenére táncolnak. (A Horváth Csaba-féle fizikai színházi osztályban végzett Táborosi Margaréta a koreográfus.) Azért nyáj a nyáj, mert egyként jár a száj – éneklik ellentmondást nem tűrően. Egyedül Aska, a fekete lánybárányka nem törődik a farkasveszéllyel. Nem félek, így élek – dalolja Pámer Csilla. Anyukája szerint ugyan csak azért nem fél Aska a farkastól, mert buta. De ez pusztán nézőpont kérdése.

Aska azonban nem csupán abban különbözik a többiektől, hogy fekete és nem ismeri a félelmet. Ráadásnak tanulni akar, és olthatatlan vonzalmat érez a tánc iránt. Kucsmás mamája be is viszi őt az iskolába, előírásszerű diáklányok és nyakkendős-szemüveges tanítónő (Körmöci Petronella) közé.  Melegszívű megengedő édesanya lévén még a balettiskolába is beíratja, ahol egy minden szempontból artisztikusnak ható tánctanár (Mess Attila) oktatja a növendékeket. Megtanulja Aska a szabályos lépéseket, figurákat, bár egyáltalán nem erre vágyik. A szabad művészi tánc, az lenne az ő igazi terepe. És a vágyódó tekintetű, puhán lányos Pámer Csilla nagyon bájosan csinálja az ihletett táncikálást. (Legutóbb talán Rujder Vivien volt ilyen elragadó bárány a Brémai muzsikusok Ódry színpadi vizsgaelőadásában.)

Persze Aska világnézete megütközést kelt a nyájban. Van is a birkáknak egy energikus száma arról, hogy aki juhnő, az maradjon otthon, tegyen a férje kedvére és legyen gondja öt-hat porontyra. Komolytalan szakma a művészet – ez a daluk refrénje.

Amint azt sejteni lehet, Aska egyszercsak összeakad a fekete bőrruhás, motoros, véresszájú, piros nyelvű farkasok csapatával. Először megtépázzák őt, azután előkészületeket tesznek a bárányvacsorához. Ám a főfarkasra (Kovács Nemes Andor) váratlanul nagy hatást tesz Aska kötelező és szabadon választott kűrje, úgyhogy maga is a tánc szerelmesévé válik gyors ütemben. Tánc alapú farkas-bárány barátság látszik fejlődni. Míg ropja a farkasokkal táncoló bárány, a két béna vadásznak (Csernik Árpád és Pálfi Ervin) lehetősége nyílik lelőni Aska támadóját. Ha nem is nagyon flottul, de sikerül nekik.

Egyértelmű a tanulsága ennek a lendületes, üde, látható játékkedvű előadásnak: sose tudhatjuk, hogy valahol valakit nem a művészet fog-e megmenteni az életnek.

Ivo Andrić – Zalán Tibor – ifj. Kucsera Géza: Aska és a farkas (Szabadkai Népszínház Magyar Tagozata)

Játsszák: Pámer Csilla, Vicei Natália, Mess Attila, Kovács Nemes Andor, Hajdú Tamás, Baráth Attila, Brezovszki Roland m.v., Körmöci Petronella, Csernik Árpád, Pálfi         Ervin, ifj. Kucsera Géza, Raffai Ágnes m.v., Káposzta Anita m.v., Kószó Ágnes m.v., Czumbil Orsolya m.v., Márki Andrea m.v., Horváth Blanka m.v., Gál Hermina m.v.

Díszlet: Saša Senković m.v.

Jelmez: Pesitz Mónika

Zeneszerző: ifj. Kucsera Géza

Koreográfia: Táborosi Margaréta m.v.

Rendező: Hernyák György

Stuber Andrea